Sziasztok!

Minap  valaki  Tunezia felol erdeklodott. En kozel negy evet toltottem
ott,  bejartuk az egesz orszagot, olyan helyeken voltunk, ahol meg sok
helybeli  sem  fordult  meg  soha, egyutt dolgoztunk, ettunk, neha meg
aludtunk  is  a  helyiekkel,  es  hetenkent  egyszer meg "turistaba is
atmentunk".  Persze  legtobbszor  olyan  helyeken  jartunk,  ahol csak
homok-,  vagy  kosivatag  van,  es  igen  csak  meg  tudja  mutatni az
embernek,  hogy  "ki  az  ur ebben a szarfeszekben". Aztan masfel evet
Sziriaban  toltottem,  majd  jott  egy  Algeriai kiruccanas /errol van
nehany  kep  Bihary  Gabor  jovoltabol a http://w3.swi.hu/condrix nevu
lapon,  most  pedig  Turkmenisztanbol  jottem  haza. Ezeken a helyeken
geofizikai  kutatasokat  vegeztunk, es igy mondhatni "fizettek" azert,
hogy ellatogassunk olyan helyekre, ahova kulonben csak nagy nehezsegek
aran  juthatna az ember. '92-ben kezdodott a tortenet, junius volt, es
a  ket  Mitsubishi  L300-as  lassan kigordult a Gorkij /vagy akkor mar
Varosligeti?/   fasori   irodahaz   udvararol.   Bucsut   intettunk  a
baratoknak, felesegeknek, tengerimalacoknak, es elindultunk az osztrak
hatar  fele,  hogy onnan lesoporjunk Genovaba, ahol ket nap mulva majd
behajozunk. Junius leven kellemes utunk volt, a Micuk jol huztak, neha
megalltunk  az  ut  mellett gyumolcsot venni, a benzinkutaknal vagy az
olasz    autopalyak    gyorsettermeinel    bekaptunk    valamit,kozben
osztrak-olasz   hatar   kozeleben  egy  panzioban  toltottuk  az  elso
ejszakat. Masnap delutan ertunk Genovaba, ahol el is szakadt egymastol
a ket kocsi, es veszett radiozasba kezdtunk, hogy valahogy ujra egymas
kozelebe  keruljunk,  ami  jo  egy  ora alatt ossze is jott, nem hiaba
voltunk  tehat  geodetak.  Viszonylag konnyen megtalaltuk a szallodat,
leparkoltunk,  es  nekilattunk  igazi  olasz  pizzeriat  keresni.  Egy
hangulatos tavernaban aztan megejtettem eletem elso hatalmas mindennel
telepakolt kemenceben sult pizzajat, es osszevetve az akkoriban itthon
kaphato  utanzatokkal,  igen csak elegedetten tertunk nyugovora. Korai
ebreszto, ujabb vamolas es mar a tengerrel szemben alltunk a molon, az
egyenruhasok takaros sorokba rendeztek a kocsikat, ment minden, mint a
karikacsapas.   Vartuk   a  hajot,  kozben  neha  elhuzott  egy  zapor
folottunk, de nem bantuk, hiszen UTON voltunk. Jo ket oras kesessel be
is  futott  a  komp,  felnyilt a hasa, es kiozonlott belole egy kisebb
varosnyi  auto  es nehany motor, majd mi jottunk. Ha jol emlekszem ket
vagy harom fedelzet varta a jarmuveket, aztan jott a turista fedelzet,
majd  a masodosztaly, felette a mienk, mivel a ceg elso osztalyra vett
jegyet,  majd kovetkezett a kapitanyfedelzet, es a kek eg. Leparkoltuk
a  kocsikat, majd lifttel felmentunk az "otodikre", es rovid harc aran
megszereztuk  a szobak kulcsait. Erre azert volt szukseg, mert a barna
boru  "recepcios"  a masodosztalyra szeretett volna iranyitani minket,
de  nem  tudta,  hogy  bizony husevokkel all szembe, legalabb is otunk
kozul  csak  egy  volt vegetarianus. A ketszemelyes kabinok nem voltak
nagyok, emeletes agy, asztal szekekkel, beepitett szekreny, es egy kis
tusolo alkotta az osszkomfortot. Alig hogy lepakoltunk, jott a steward
/de  jo,  hogy  valamikor Dekany Andrason nottem fol:)/, es mutatta az
utat   az   ebedlobe.   Hatalmas  asztalok  feher  abrosszal,  fotelek
korulottuk,    minden    asztal   diszkreten   paravannal   elkeritve,
mindegyikhez  voros  liberias uniformisban egy-egy felszolgalo, fejunk
folott  kristaly(?)  csillar.festmenyek  a falakon. A felejtheto leves
utan  hatalmas  talon  sulthal  hegyek  es  mindenfele koretek jottek.
Taktikusan  vegetarianus baratom melle telepedtem, es ezt a szokasomat
a  kovetkezo  fel  evben  meg  is  tartottam, mert emlekeztem Garfield
szavaira:  "Az  igazi  inyenceknek  nem a minoseg, hanem a mennyiseg a
fontos".  Dupla  hal  adag, nemi vorosbor, de inkabb kola es a deszert
utan  kitodultunk a fedelzetre, es nem sokkal kesobb vegignezhettuk az
elokeszuleteket a kifutasra. Delutan harom ora is elmult mar, amikor a
hajo  tavolodni  kezdett  a  parttol,  es  miutan a varos, a hegyek es
lassan az egesz part elveszett a messzesegben, elindultunk felderiteni
a  kornyeket. Talaltunk jonehany bart, uzletet, ettermet, diszkot, igy
estere  jo  kilatasokkal  vagtunk  neki vacsora utan az ejszakanak, de
mint  tudjuk az emberek es egerek legnagyobb tervei rendszerint fustbe
mennek,  igy  valahol  Szicilia magassagaban mindnyajan agynak estunk.
Masnap   reggel   indultam   volna   ebreszteni   a  masik  ket  kabin
szemelyzetet, ahogy nyitom az ajtot, latom am, hogy vegetarianus Jozsi
baratom fekvotamaszokat nyom. Jobban megnezve rajottem, hogy ez bizony
nem   o,   es   a  fekvotamasz  is  inkabb  csak  amolyan  terdelesbol
elorehajlasoshomlokatalajhoz gyakorlat. Na, gondoltam magamban, ez mar
itten  Allah  felsegterulete,  jo lesz odafigyelni! Reggeli utan egesz
nap  lustalkodtunk  a hatso fedelzeten, neztuk a harom hatalmas csavar
altal  kavart  nyomdokvizet,  es  ebed  utan  mar  nagyon  vartuk hogy
feltunjon  valami  part  fele.  Ket  ora  is  elmult  mire partkozelbe
kerultunk, majd egy gyors kikotes, es a hajo elhagyasa kovetkezett. Az
arab  vamosok  mindenre  kiterjedo  figyelmet  helyi  emberunk ugyesen
elaltatta,  ebben  kozrejatszott  a ketoldali munkaundor nevu betegseg
afrikai  megfelelojenek jelenlete is, igy megusztuk a felszereles le-,
ill.  felpakolasat.  Kovettuk a megbizott emberket es kozben eszre sem
vettuk,  hogy  Tunisz  forgatagaban  nyomjuk  a gazt. Orult hangzavar,
mindenki  nyomja  a kurtot ahogy a lampa zoldre valt, harom savos uton
konnyeden  csinalnak  ot  kocsisort  ugy,  hogy a szembejovok mar alig
fernek  el,  mindezt  a  rendor  szeme lattara... Tunisz eszaki reszen
kozel  a  tengerparthoz  volt  a szallodank, nagyon hangulatos lugasos
kerthelyisegben  vacsoraztunk,  majd  felmasztunk a lapos tetore, hogy
belojjuk  a  GPS-eket.  Ejfel utan mar agyban is voltunk, mivel masnap
vagy    500km-t   kellett   delre   vezetnunk,   hogy   elerjuk   elso
allomashelyunket,  ami  nem  volt  mas,  mint Kebili, az egyik "megye"
"megyeszekhelye".  Az  ut  egy  darabig  del fele vezetett, neha meg a
tengert  is  lattuk,  de  aztan  elfordultunk  Kairuan fele, igy egyre
fogyatkozo  fak,  bokrok,  es olajfaultetvenyek kozott vezettunk, neha
atrobogtunk  kisebb  falvakon,  vagy  csak  nehany  hazcsoport alkotta
telepuleseken,  ahol  az  ut  mellett a vorosre festett falu "husbolt"
elott   faszenen  sult  rablohus-szeruseggel  es  salataval  megrakott
szendvicseket  probalt  ki a csapat batrabb resze. Itt alljunk meg egy
szora.  Indulasunk  elott  szigoru  orvosi  vizsgalatokon  estunk  at,
oltasokat  kaptunk,  majd  Dr.  Axman  Agnes a tropusok jeles ismeroje
probalt  elrettenteni  bennunket  minden  jotol. Persze szegeny csak a
tropusokat ismerte, mi meg ugye nem oda mentunk, hanem egy szaraz, jol
szellozo  alacsony  paratartalmu es jol megepitett "ingatlanra", annak
is  az  eszakkeleti  reszere.. Jo, azt meg betartottam, hogy nem iszom
csapvizet, mivel azt itthon is utalkozva veszem csak a szamba, de hogy
fertotlenitsunk  minden  gyumolcsot,  vagy  legalabb hamozzuk meg, azt
badarsagnak  tartottam.  Szegeny  vegeterianusunk  egy  napig  aztatta
neumagnolos   vizben   a   datolyat,  mielott  ovatosan  es  mertekkel
fogyasztott  volna  belole,  en ket pofara zabaltam ugy ahogy a piacon
megvettem,  lehetett  az  szolo,  alma, datolya mandarin vagy narancs,
soha nem volt semmi bajom. Azt mondom: a szervezetnek igen is meg kell
mutatni  a  vilagot, nem kell annyira ovni, tud az magara vigyazni, ha
hagyjuk... Mellesleg nehanyszor rafanyalodtunk az amugy hutopatronkent
funkcionalo  fagyasztott csapvizzel toltott muanyag flakonokra, de hat
a  sivatagban  nem  nagyon nezegeti az ember, hogy milyen vizet talal.
Innen folytatjuk...

-- 
Udv, Joe
mailto:

Ui.: ha valakinek konkret kerdese van a temaval kapcsolatban, szivesen
valaszolok, amennyire tudok...

Libia: visszaemlekezes 11 ev tavlatabol
(1. resz)

A legikozlekedes megindulasaval sokakban felmerult, hogy talan el
lehetne utazni az eszak-afrikai regio legzartabb, a turistak
altal legkevesbe ismert orszagaba, Libiaba (most tekintsunk el a
remsegek honava valt Algeriatol!). Ennek kapcsan gondoltam, hogy
megprobalom visszaidezni libiai emlekeimet, melyeknek forrasa az
orszagban, egy ipari beruhazason eltoltott harom es fel ev, 1985
es 1989 kozott.
Elofordulhat, hogy a kovetkezokben leirt adatok es ismeretek az
idobeli tavolsag miatt mar nem feltetlen fedik a valosagot, de
valoszinuleg nem feleslegesek egy olyan zarkozott orszag
megismeresere, mint amilyen Libia, vagy hivatalos neven a Libiai
Arab Szocialista Nagy Nepi Kozosseg.
1979-ben Libia eldontotte, hogy az orszagban talalhato vasercre
es az energiaforrasul szolgalo koolajra alapozva acelmuvet
letesit Tripolitol keletre, a Szirti-obol nyugati sarkan,
Miszurata varosa mellett. A beruhazas folyo aron kb. 5 milliard
amerikai dollarba kerult, megvalositasa idejen a vilag legnagyobb
ipari beruhazasanak szamitott, igy ertheto, hogy az osszes
nehezipari vilagceg ott tolongott a tenderkiirasnal. A vilagcegek
alvallalkozok sokasagat foglalkoztattak, tobbek kozott a nehai
Villamos Eromu Tervezo es Szerelo Vallalatot is. E ceg
alkalmazottjakent kerultem ki Libiaba en is, eloszor egy evre,
azutan folyamatosan 1989 vegeig hosszabbitva a szerzodest.
Egy nemzetkozi beruhazas szakmai szemmel nezve is tanulsagos, de
legalabb olyan erdekes etnikai szempontbol is. A vasmu epitesen
csucsidoszakban kb. 6000 ember dolgozott, akik szamolgatasaim
alapjan 26 kulonbozo orszagbol erkeztek. A legkeletibb nacio a
japan volt, a legnyugatibb a portugal. Ezen az igen tag region
belul voltak emberek peldaul a Fulop-szigetekrol, Thaifoldrol,
Indiabol, Bangladesbol, Kinabol, Koreabol, Magyarorszagrol,
Lengyelorszagbol, Skociabol, Nemetorszagbol, Franciaorszagbol,
Ausztriabol, Egyiptombol es meg sok mas orszagbol. Igyekeztem
minden olyan naciot becserkeszni, amelyikkel nem volt
munkakapcsolatom es ez a japanok kivetelevel sikerult is. Ok
annyira katonas eletet eltek es annyira nem baratkozo tipusu
emberek, hogy egy rovid munkakapcsolaton kivul lehetetlenseg volt
veluk osszejonni. A tobbieket modszeresen vegiglatogattam,
csereberelgettem veluk ezt-azt, beszelgettunk kulonbozo nyelveken
kiejtett "angol" nyelven, kerdezgettuk egymast orszagainkrol,
egyszoval dult az interetnikai kommunikacio. Nagyon elveztem ezt
a kapcsolatfelvetelt, soha azota annyi egzotikus emberrel nem
beszeltem, mint akkor. A kinaiak kozott osztatlan nepszerusegnek
orvendtem, leven testmagassagom par centivel meghaladja a 2 m-t.
Mikor eloszor atmentem hozzajuk - az ablakomtol husz meterre, a
kerites tuloldalan eltek mind a tobbszazan - csodalkozva
vegigtapogattak lentrol folfele: itt ember, itt is ember, meg
mindig ember. A fejemnel mar kicsit agaskodtak. Kedvenc angol
dialektusom a filippinoke volt, ok ugyanis az "f" hang helyett
"p"-t mondtak. Igy az angol "fifty five" a kisse mulatsagos
"pipti pajv"-nak hangzott. Egyebkent a harmadik vilagbol jottek
meglepoen sokan tudtak Magyarorszagrol es a nyugatiak koreben
eleg sokak reszerol erzekelheto lenezo-lesajnalo hozzankallast a
korukben nem tapasztaltam. Ma mar szamomra kiderithetetlen, hogy
mivel valtottuk ki, mi magyarok a szimpatiat, de jolesett
megelni. Ugyanezt a szimpatiat tapasztaltam a libiai oslakossag
reszerol is. Ennek okai erthetobbek: sok libiai fiatal jart
nalunk kozepiskolaba vagy egyetemre, sokuknak volt ittletuk alatt
magyar baratnoje, azonkivul Magyarorszag egy konnyen elerheto
celorszag volt szamukra nyugat fele (a magyar vizumot egy nap
alatt megkaptak, mig a nyugati orszagok hetekig huztak a dolgot,
aztan sokszor elutasitottak a kerelmet). Ez persze mar a politika
ingovanyos terepet erinti, talan hagyjuk is.
Ennyi embernek termeszetesen megfelelo szallashelyre is szuksege
volt, ezert Miszurata mellett felepitettek egy kulon kis falut
(jobb hijan nevezzuk tabornak a tovabbiakban) az epitkezesen
dolgozoknak. A munkasok ketszintes barakkokban, a kozepszintu es
annal magasabb vezetok 4-5 lakasbol allo, fabol keszult,
tokeletes europai komforttal berendezett hazakban laktak,
melyekhez kert is tartozott. A kulonbozo orszagokbol jott emberek
lakoteruletet egymastol drotkerites valasztotta el.
Gondolhatnank, hogy ez kisse komor szinezetet adott a tabornak,
de a gyakorlat bizonyitotta, hogy a kulonbozo kulturak es
eletmodok miatt szukseg volt ra. A tabor elete egyebkent
meglepoen bekesen zajlott, idegengyuloletnek, rasszizmusnak
nyomat sem lehetett talalni. Sok keleti nep hozta az unnepeit is
magaval. A legszinesebb unnepsegeket a thaifoldiek rendeztek,
kiralyuk szuletesnapjara. A tabornak kulon vezetosege volt,
melynek iranyitasaval folyamatosan szerveztek kulonbozo
sportversenyeket, rendezvenyeket (kedvencem a kert-szepsegverseny
volt). Ezzel elertek, hogy a tabor eletet, kulonosen 1986-ban, az
elvezetes sokszinuseg jellemezte.
Tul azon, hogy a '80-as evekben egy valamirevalo vagyoni
hatterrel nem rendelkezo fiatal szamara az onallo lakashoz jutas
egyetlen utja a hazainal sokkal magasabb fizetest nyujto kulfoldi
kikuldetes volt, letezett egy szemelyes ok is, amely miatt
belevagtam ebbe a munkaba. Bar vegzettsegem szerint
villamosmernok vagyok, mar regota erdekel a foldtudomany is, es
kulonosen szivesen olvasgattam a sivatagok vilagarol. Az
Eszak-Afrikat uralo Szahara pedig kivalo terulet minden
kozetbuvarnak. A novenytakaro hianya miatt az egesz terep maga a
szintiszta geologia, a szelerozio es a homersekleti aprozodas
reven Europaban nem lathato formaciokat lehet latni, stb. Ezen
kivul erdekelt a Szaharaban lako emberek letformaja es altalaban
az egesz sivatagi milio, a maga sokretusegeben.
Csak egy bokkeno adodott. Ambiciozus sivatagi terveimet erosen
korlatozta a teny, hogy tulajdonkeppen dolgoznom kellett egy
helyhezkotott munkahelyen, szabadidom keves volt es le kellett
kuzdenem fonokeim nem nagyon titkolt rosszallasat, mikor a
vallalatunk szamara rendelkezesre allo 2 db Lada 1200-es tipusu
gepkocsi kozul valamelyiket meg akartam hetvegere kaparintani egy
"kis" kirandulasra. Altalaban ertetlen tekintetekkel talalkoztam:
minek akarsz a sivatagba menni, nincs ott semmi! Ilyenkor nyeltem
egyet es nem magyaraztam el azt a "semmit". Utazasi maniam
azonban annyira gatlastalanul tort felszinre, hogy idovel
kiharcoltam a vallalati kirandultato abszolut nekem valo
szerepkoret. Ez alatt az ertendo, hogy ha Magyarorszagrol kijott
hozzank valamelyik fonokunk, akkor en szerveztem nekik egy laza
kis egynapos utazast. Honi vezetoink dicseretere legyen mondva,
hogy erdeklodo tipusu emberek voltak.
Az utazasokhoz harom alapfeltetel szuksegeltetett: ido, auto es
utitarsak. Ido az arab unnepek kornyeken adodott, mert
unnepnapokon kifejezetten tilos volt dolgozni. Ha az unnepnapot
munkaszuneti nap kovette, mindjart lett ket nap egymas utan. A
legnagyobb arab unnep - sajnos mar nem emlekszem, hogy melyik -
tobb napos volt, igy sikerult 1986 nyaran egy negynapos, kb. 3500
km-es utat szervezni, le delre a Fezzanba, egeszet Gat varosaig
(kesobb irok errol az utrol). Vallalatunk autojat csak hetvegi,
kisebb utakra tudtam megszerezni. Leginkabb a nemeteket
cserkesztem be, akiknek volt autojuk rendesen, es ha elvallaltam
a vezetest, ingyen elmehettem veluk. Altalaban meg abba is
belementek, hogy en jeloljem ki az utvonalat. Sajnos ezek az
autok nem terepre keszultek, ezert utjaink az aszfaltutak
nyomvonalat kovettek. Ide kapcsolodik az utitars kerdese is. Az
utazasi vaggyal megaldott (megvert?) emberek rendesen szagrol
megismerik egymast, igy hamar kialakult az az internacionalis
tarsasag, amely szivesen toltotte idejet a kocsiban aszalodva.
Csak peldakent: az elobb mar emlitett hosszu utra oten mentunk:
ket magyar, egy cseh, egy echte nemet, egy svajci nemet es ket
Peugeot kombi gepkocsi.
Sajnos az elozo bekezdesekben emlitett nehezsegek miatt joval
kevesebb utat tudtam szervezni, mint amennyit szerettem volna.
Terepjaro auto es a sivatagot pontosan ismero vezeto hianya miatt
pedig igazi terepautozasrol szo sem lehetett. Ennek ellenere
minden utat elveztem, mert a taj fantasztikus, minden eleme uj es
ismeretlen es az utak menten is rengeteg latnivaloba botlik az
ember. Fantasztikus erzes olyan videken utazni, ahol a
civilizacio alkot kis szigeteket a termeszetben, nem pedig
forditva, mint Europaban mar szinte mindenhol.

folyt.kov...