Kedves Lista!
Most az izraeli Lévi Rend kerül terítékre a Tudás-alapú papi rendek
bemutatásában. Aki mindent akar tudni róluk (-úgy kell neki, ahogy
nekem is úgy kellett…..-) az üsse be e Lévi, lévita, léviták szót egy bibliai
keresőprogramba, és kattintson rá a kereső ikonra. Többé-kevésbé a
lévita szó analógiája még a „rabbi”, a „kabbalista” és a „hászid” szó is,
de ennek a cikknek most nem az a célja, hogy a „Minden bogár rovar,
de nem minden rovar bogár” féle magyarázatokat futtassunk különböző
dimenziókban.
Most én két dolgot szeretnék kiemelni velük kapcsolatban. Az egyik az
igazságossági (-igazság-arányossági, tény-arányossági-) kérdés, a
másik pedig, hogy ők írták generációkon át az emberiség
megdicsőülésére és a paradicsomi állapotok helyreállására vonatkozó
csodálatos ószövetségi próféciákat.
Ha látok egy rabbit az utcán, és rajtafelejtem a tekintetemet, akkor én
is ugyanúgy arra gondolok, amire én akarok, mint ahogy mindenki arra
gondol, amire ő akar. Nos, én mostanában egyre többet gondolok arra,
hogy az ő kezük írta, az ő szemük gondozta, az ő agyuk dédelgette
ezeket a próféciákat: és miközben hajlongva recitálták azok tartalmát,
közben tudati információs mezőket mágneseztek azzal az információs
tartalommal, hogy egyszer igenis Paradicsom lesz a Földön: de nem
csak fóliasátras primőr paradicsom, hanem amolyan Ádám-Évás papás-
mamás…. Na azokkal a tudati mezőkkel szeretnék valamit kezdeni.
Elcsípni őket, aztán majd megbeszéljük, hogy mi legyen velük. Izgi
téma, többször is neki kell futni, és mindig egy kicsit tovább lehet velük
kapcsolatban araszolni, mint legutóbb tettük.
Tehát jöjjön az aktuális igazságossági vonatkozásuk:
1/- Nos, Jézus a lévitákról mondta, hogy „felemésztik az
özvegyek és árvák vagyonát, közben nagyokat imádkoznak, ezért
nagyobb lesz a büntetésük”. (-Ld. Máté Ev. 24, 14-)
Kb. 25 - 35 évvel később, hogy ez a híres passzus született, Júdea
lakosságát szétszórták Európa irányába. Ezáltal ez a Jézus szájából
elhangzott, és az evangélisták által dokumentált híres hajlamuk ha meg
nem is szűnt, mindenesetre legalább egy igazságos helyzetbe került
bele idegen földön. Ott ugyanis nem az eleve igazságtalan helyzetben
működött ugyanez a hajlam, hanem igazságos korrekciós igyekezetté
nemesült, lényegült át. Ugyanis ha egy népnek kifigyelik a
gyengeségeit, és kiebrudalják a hazájukból, de az a nép beolvad, akkor
utána akárkikkel akárhányszor megteheti ugyanezt a történelem.
Márpedig az senkinek sem lenne jó, ha a történelem ilyen események
zárt ciklusos fogságában vergődne. Így aztán bármi is történt a
lévitákkal, körülöttük, miattuk, stb… Euróbában az elmúlt cca. 2000
évben, alighanem mindaz egy igazán igényes hermetikus értékelésben
meg fog felelni az 5-ös H-Kulcs mintájának: mármint hogy az európaiak
számára is az összes rendelkezésre álló rossz eshetőség és lehetőség
közül ez felelt meg a legkisebb rossz választási elvének.
Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hangsúlyozzuk ki, és erősítsük
meg, hogy ama mások rovására boldogulásban határokat nem ismerő
hajlamuk ha meg nem is szűnik a szétszóratásban, mindenesetre
igazságos környezetbe kerül idegen földön. Ugyanis a druidák
befolyásának visszautasításával kísérletező poszt-kelta társadalom
nyakába jön a római terjeszkedés, amely alatt a druidák inkognitóba
vonulnak. Így a kelta-posztkelta társadalom a római szövetségesi
viszony okán osztozik Róma történelmi felelősségében, amely egy kis
népnek a hazájából való száműzésére vonatkozó igazságossági kísérő
magyarázataiban nem tud megnyugtató érvekkel szolgálni. Ezenközben
az adott nép (-a zsidóság-) ha ma a teljes létszámában visszaköltözne,
akkor a környező államok vélhetően a történelem tudatlan ciklusait
elölről kezdve ismét fizikailag összeroppantanák azt az államot. Ezért
aztán Róma meggondolatlanságából és felelőtlenségéből egy máig
tartó manipulációs kényszer születik, amelyben a poszt-kelta genetikai
jogfolytonosság felelősségének esedékessége még mindig nem ért
véget teljesen; - feltéve ha van erőnk elfogulatlanul gondolkozni
alapvető igazságossági mechanizmusokról és célszerűségekről.
Mi Magyarországon könnyen futtatjuk ezeket a logikai egyenleteket,
mert a mi felmenőink nem vettek részt Júdea kiebrudalásában.
Nos, a lévita papi kaszt minden jel szerint arra neveli a befolyásuk alatt
lévő zsidóságot, hogy ha a poszt-kelta népek az ő gyengeségüket
kihasználták ellenük nem egészen 2 évezreddel ezelőtt, akkor ők is
jogosultak mindaddig ugyanezt tenni az ő leszármazottaikkal, amíg az
eredeti állapot helyre nem áll valamiféleképpen. Nyomatékosítom, hogy
amikor ez a történelmi vita érdemben beágyazódott Európa karmájába,
akkor Attila hunjai masszívan elkülönültek Rómától, Árpád magyarjai
pedig még a Kazár Birodalomban cirógatták a három nagy birodalom
bajszát: Kínáét, a szlávokét és az arabokét…. Tehát Rómával semmilyen
olyan kölcsönhatásban nem voltak, amelyet lehetséges volna abba az
asszociációs csapásirányba terelgetni, hogy úgymond nekünk is
osztoznunk kellene a máig húzódóan esedékes római-kelta-posztkelta
történelmi felelősségben.
Ezzel szemben a Róma által druidátlanított poszt-kelta csürhe a közel-
keleti hadműveletek alatt örült, hogy végre a minduntalan ismétlődő
balhé nem ellenük, hanem valaki más ellen irányul, nevezetesen pl.
Júdea ellen. Zsoldosokkal, gabonával, aranyadóval,
fegyverkovácsolással, diplomáciai drukkolással, mindennel támogatták a
Júdea elleni római hadműveletet.
Jézus kereszten végezte, ami tipikus római kivégzés, a korabeli judaista
kivégzés a megkövezés volt. Ez ügyben is Rómából rászabadult az
európai történelemre némi blöff és tárgyilagosság elleni merénylet, de a
magyarság akkori felmenői ennek a blöffnek a keletkezésében még
tanúként sem érintettek, érdemben meg aztán pláne nem.
Summa summárum, én támogatom a Lévi Rendet azon máig öröklődő
hajdani elhatározásában, hogy újraértékelték az etikai vonatkozások
némelyikét a hajdani poszt-kelta csürhe mindenkori leszármazottaival
szemben. Ugyanis senkinek sem érdeke, hogy az egyre csak sorra
kerülő újabb népeknek a kiebrudalásából, mint rövidre zárt minta-
ciklusokból álljon a történelem. Ám ugyanezt a hátrányosan
megkülönböztető lévita háttér-doktrínát a Kárpát Medencére is
vonatkoztatni már súlyos lévita házszám-tévesztést jelentene.
Amennyiben akadna olyan lévita, aki ezt ide is értelmezni akarja, akkor
az ilyen esetleges részlegüknek a lévita mivoltát én a druida nem
ismerném el. (-Utalás a korábbi cikkem druida-szúfi-lévita hármas
eliserési követelményre a jelenlegi belterjes elismerési gyakorlattal
szemben.-)
Tehát a Lévi Rend most következő őszinte megdicsőítése az ilyen
esetleges pszeudo-lévita réászlegre nem vonatkozhat. Remélem, hogy
nincsenek is ilyenek…., legfeljebb csak az összehasonlítási alapok
szintjén, amelyek egyedüli státusza abban merül ki, hogy a
hibalehetőségeket megneveztük. Természetesen szívesen mondom azt
erre a betétre, hogy csak elindítható vita-alapnak szántam, de lássak
végre valakit, aki hajlandó vitázni ezekről a kérdésekről. Ha senki nem
lesz hajlandó, az azt jelenti, hogy igazam volt és lesz ebben a
kérdésben, tehát a téma lezárva, tessék betartani ezeket az
alapelveket.
2/- Jöjjön hát a megdicsőítés. Mint láthatjuk, a léviták ma is
kimennek az utcára, és a mi feladatunk, hogy példát mutassunk arról,
hogy hogyan kell egymás felől igazi felelősséggel gondolkodni, hátha
tán megjavul a világ ;-)
Tehát ők azoknak az ókori lévitáknak a leszármazottai,
jogfolytonos „másolatai”, akik generációról generációra írták a
csodálatosnál csodálatosabb próféciákat a földi paradicsomi
körülmények majdani dicsőséges helyreállásáról. Mások szántottak
vetettek, megint mások vadásztak és állatot nyúztak, megint mások
csizmát, sátrat és kacagányt varrtak a bőrből, és még sorolhatnám.
Ugyanezzel párhuzamosan ők csak írták, csak írták, csak írták a
csodálatos jövőt a tollukkal. Ez legyen az őróluk szóló elsődleges
információ, ami kívülről kezdeményezve elsőnek jusson mindenki
eszébe, amikor a fentebb kiátkozott pszeudo-lévitákon felül megmaradó
hiteles lelkes léviták felől gondolkodunk….; - hogy a pszeudo-kasztnak
is legyen hová visszatérnie, amikor visszajön az eszük, ami talán el se
menjen….
Nem tudom, hogy ébredezik-e a tisztelt olvasóban, mit jelent az, hogy
valamit generációkon keresztül átszellemülten folytatni!?! …”?”……”?”
Végül jött Gutenberg, feltalálta a nyomdát, ám ekkor ugyanolyan
átszellemülten küldték a múltból a jövőbe, a jövőből pedig a jelenbe a
paradicsomi tudósítást: Nevezetesen a híres hajlongásos recitálásaik
által az agyunkkal kölcsönhatásba lépni képes tudati információs
mezőket generáltak, amelyekkel íme meg kell kezdenünk a tisztességes
gazdálkodást. Talán eme máig „független” tudati információs mezőkről
való tudósítás „bebizsergeti” azokat a figyelmes és felelősségteljes
olvasó megfontolásai közé.
A léviták később mágiával magukhoz édesgették az eredendő készpénz-
kibocsátási koncesszió monopóliumait….; - vele egy csomó felelősséget.
A Federal Reserve (-USA jegybank-) már régen nyíltan az övék, az Euro
is bizonyára nem Euro lenne a közreműködésük nélkül…
Tehát él köztünk egy kaszt, akiről tudjuk, hogy mivel foglalkoztak az
őseik, míg a többi ember a saját őseinek tevékenységeiben legfeljebb
csak a változatosság erényét tisztelheti az ismeretlenség homálya
mögött. Ez az ÍRÓ kaszt tehát előbb generációról generációra írja a
paradicsomi függvényeket és előfeltételeket, majd pedig amikor befejezi
ezt a kézírást, addigra a kezében van annak gazdasági monopóliumi
előfeltétele,* hogy ne csak a múltra és a bizonytalan jövőre
vonatkoztatva ÍRJA a Paradicsomot, hanem a JELENBEN IS: azaz
végre ténylegesen, érdemben is „írja” azt a fránya jelent. (-*A
monopóliumi előfeltétele: Az eredendő kp.-emissziós koncessziók
gazdasági monopóliuma.-)
Ki más üthetné nyélbe a Földi Paradicsom gazdasági előfeltételeit, mint
- aki mindigis írta,
- tervezte,
- dédelgette,
- és a gazdasági privilégiumokat is megszerezte hozzá.
Az Ószövetségnek ez az alapkoncepciója: „Ábrahám utódai által nyer
áldást a Föld valamennyi nemzetsége.”
Ha ez a képlet bejön, akkor itt az előéletük ellentmondásossága
ellenére akkora dicsőséggel állunk szemben, hogy noha még be sem
következett, de én MÁR MOST másképp veszem tőle a levegőt; -
remélem, ti is….
Írtam, hogy „ha ez a képlet bejön”, és az ettől eltérő alternatívákra
szakosodjon más, ha akar, az én druida-doktrínámnak ez volt és marad
a kiinduló alapja. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni, mint ahogy a
múltbéli hosszas kézírás utáni érdemi „JELEN-ÍRÁS” megkezdését sem
lehet elég későn kezdeni.
E doktrína léviták általi szabadjára bocsátása ellen egyedül csak olyan
logikai kifogások merülhetnének fel, amelyeket a korábbi fekete rész-
ciklusaik visszahatásától való félelem motivál és vezérel. Ez egy fontos
logikai stáció-kő, de nem áthághatatlan akadály.
A túlélési ösztön és a Paradicsom iránti vágy mindennél erősebb, a
Paradicsom megvalósításába fektetett magasztos többlet-felelősség
kézben tartása szintén erősen csábító, és hát ezt nem döngölheti
vissza a korábbi turpisságokból visszahatni valóban kész
kölcsönhatások hátrányos vonzata. Erre a csapdára kettő orvosság is
létezik:
A/- Az egyik a hiteles druidizmus regenerálása, amely az 1-es
Hermész Kulcs okán ezt nem engedheti meg. Mármint hogy a gazdasági
fellendülés a salakanyagnak a léviták arcába való irányításával járjon
együtt.
A Hit-alapú kollégák pedig vagy bezupálnak, vagy elmennek fagyiért, de
nem kötelező visszajönni…..
B/- A másik az első látásra egy kicsit meredek, azzal a dologgal
az elmúlt soroaztomban foglalkoztam.
E kettő bármelyike önállóan is hárítja annak a kellemetlen kockázatát,
hogy éppen akkor borul vissza a szemét a nyakunkba, amikor pedig az
egész Földön mindenki számára Paradicsomot szeretnénk csinálni.. Az
Isten bizonyára nem ilyen végkicsengést szánt a Lévi Rend történelmi
szereplésének….., de ehhez az ő tudatosságuknak is táguló pályán kell
maradnia, amit én tulajdonképpen a legutolsó két írásomban
megelőlegeztem nekik.
Kétségtelen tény, hogy a paradicsomi megújulásban vigyázni kell a
különféle tényezőknek az eredendő kp.-emissziós felkarolási
SORRENDJÉVEL, hisz az említett kockázat sajnos nem nulla; - de ez az
elővigyázatosság nem jelentheti azon állapotok állandósítását, ami
most van…..
Minden újat előbb kicsiben, aztán közepes méretben, végül nagyban,
legvégül teljes átfogó értelemben kell nyélbe ütni……
A „B/-” fejezet arról szól, hogy a TÚLVILÁGI TÉNYEZŐKET hogyan lehet
még jobb helyzetbe hozni azon kényszer-pályájukban való zárt ciklusú
egyszerű vonaglás helyett, hogy egy-egy populációt (-mindig mást-)
spiccre kapva a mélybe húzzanak, aztán elfelejtsék visszahúzni őket….
Ebben a rejtélyes darálóban lehet, hogy most a zsidóság következne,
habár szerintem ma minden populáció valami más miatt, de mindegyik a
kipusztulás szélén áll; - tehát van rá jócskán esély, hogy ez
a „felvonás” elmarad… Sőt, a paradicsomi megújulásnak is végre
megvannak a privilegizált gazdái, nem csak a bibliai próféciákban,
hanem a logikai egyenletek egyenlőségjelei után is: ha esetleg a léviták
nem tudtak volna róla, íme kívülről megtudhatták; - és legfeljebb majd
én is megtudok még pl. tőlük valami újat a druidaságról, hátha az én
tudásom sem teljes önmagamról….
Ami pedig magukat a sokat emlegetett kollektív végpusztulási
képleteket illeti:
- az euroatlanti kultúra a férfi-nő kapcsolat miatt;
- a magyarság gazdasági okokból;
- az arabság az olaj-készletek meglehetősen véges volta,
valamint a forrósodó klíma miatt;
- míg mások a fojtogató és letaglózó erkölcsi válság miatt;
- illetve egyes csoportok esetében a konfliktusokban való
érintettségnek a stressz-tűréshatárokon túli tartományokba való
befészkeltsége;
- valamint az egész Emberiség a Bioszféra egyensúlyának
összeroppanása miatt.
Itt egyedül a mindenkinek mindenkivel való kibékülése és összefogása
segíthet, aminek a gyakorlását bárki bárkin elkezdheti, ahogy én is
teszem. Ebben kellene a druida – lévita – szúfi rendeknek élen járniuk.
Íme megteremtődött a feltétele, hogy a további írásokban a druidákról,
szúfikról és lévitákról egyszerre írjak, ugyanilyen konstruktív módon,
ugyanilyen progresszív atmoszférában, amely nem tűri el többé, hogy
Lucóka (-Lucifer-) beleszellenthessen, mint eddig tette.
Mindenkinek a lehető legeslegjobbakat!
TOMI az egyipTOMI
|
