Üdv mindenkinek!

Semmi gond és tőlem nem is kell elnézését kérned. Azt sem mondhatnám,
hogy akár a legkissebb mértékben is irritáltak volna a soraid (remélem
ezt inkább csak hitted, mint a soraim alapján gondoltad). Csak két
hónapja iratkoztam fel a listára, és mindeddig úgy gondoltam, hogy a
stílusod a fórumon kialakult bensőséges hangulat eredménye - nyilván nem
ismertem az előzményeket. Ezért nem is tettem szóvá, minthogy nem az
volt a lényeg, bár sejtettem, hogy előbb-utóbb lesz, aki szóvá teszi.
Engem csak annyiban zavart a dolog, hogy időnként egyes mondatokat
többször kellett átolvasnom, hogy megértsem. Én nem rohangáltam
értelemző szótár után (bár rám férne): tanultam egy kis hermeneutikát,
így vallom, ha az ember ráhangolja magát a szerző gondolat-hullámaira
(mondhatjuk prózaibban úgy is, hogy a szöveg-ritmusra), akkor
előbb-utóbb leesik neki a tantusz (azért szuahélivel ne próbálkozzatok,
mert annak és még néhány tucat nyelv megértésére nem vállalkozok). Az
erre fordított időt én nem érzem gondnak, sőt. Ha az ember csak napi
rutinként "átnyálazná" az irományokat, úgyse maradna meg benne annyi,
mintha elmélyedne benne.   
Ahogy leírtad a stílus megválasztásának okait, akceptálható. Azért is
írtam azt legutóbb, hogy neked kell tudni, mi a célod, és aszerint dönts
a közlés formájáról. A magyarázatodból nekem úgy tűnik, hogy a
körülmények mérleglésével döntöttél emellett a stílus mellett, úgyhogy
ezzel rendben is vagyunk. Hogy a végső nagy célodhoz is közelebb visz-e,
vagy inkább a személyeskedő kötekedők távoltartására alkalmas, az más
kérdés. Ahogy mondani szokás, rizikó nélkül nincs kockázat. Rajtam kivül
még biztos vannak olyanok, akik megértési gondjaikkal együtt átrágják
magukat a témán, a többiek pedig lehet, hogy akkor is legyintenének, ha
irodalmi stílusban tudományos igényű értekezésként írnád le a
gondolataidat.
Nem is akarom túlragozni a dolgot. Szerintem érted mire gondolok.

Az ajánlott honlapot majd igyekszem megnézni, bár a látszat ellenére
nincs internet-hozzáférésem, de macerával meg tudom oldani. (Esetleg ha
személyes irományaid és/vagy nincsenek szerzői jogi problémái a
dolognak, ha tudsz az oldalról magánban küldeni szemelvényeket, azt
megköszönöm, mert nagyon lusta vagyok, és macera internet közelébe
kerülnöm. ;) )

Maradok a fórum töprengő (outsider?) olvasója: 
Bimre

Druida:
> Kedves Gyula!
> 
> Üdvözlöm a zeneszerző Gyulát. Én lexívesebben az
> [...]

Persze, en is udvozollek, de ez a tema hogy jon _ide_?
(Es a zene csak hobbim...)

Bocs mindenkitol,
-- 
TGyula

Kedves Lista! 

A skarabeusz-hipotézist kívánom előadni a korábbi 2 írás 
szellemiségében. A British Museum-ban van egy nagy és szép 
mívű fekete skarabeusz kőszobor. Legyen valaki bár 
egyiptológus vagy parapszichológus, bizonyára eszébe jut 
valamilyen „menetrend” vagy sorrend, hogy mi mindenre 
használhatták azt. Szerintem ott volt a piramisok 
környékén, talán voltak mellette hosszanti vagy haránt-
irányú prizmák, és élettelen fényszobor készült belőle egy 
olyan közegben, amelynek egy kicsit magasabb volt (-és 
maradt-) a kvark-viszkozitása, mint a Főnöké. A 
fényszoborból kis skarabeuszok lettek holostrukturálisan, 
amelyekbe a Főnök a saját életét lehelte bele. Utána 
eltaposták a skarabeuszokat, mire a fényszobor azok 
donorságából (-felösszegződő aurájukból-) elkezdett 
éledezni. Ezt a ciklust egy bizonyos pontig folytatták, 
majd megkezdték a „fényszobor” szertartásos imádását. 
Bizonyára mondták neki, hogy „ó te csodálatos skarabeusz, 
ha egy emlős állat lepottyantja a barna masszát, akkor te 
homokkal görgeted el azt, galacsint csinálsz belőle, és 
elásod egy üregbe. Majd belepetézel, és kezditek elölről. 
Kísértet járja be a sivatagot, a skarabeuszok kísértete. 
Világ skarabeuszai egyesüljetek! Stb. stb.” A bálványok 
előtti leborulás szertartásának innen kell erednie. Ez a 
szertartás analóg volt azzal, mint amikor a programozó az 
éppen tervezett játékprogram figuráit „mozgatja”. Ennek a 
hipotézisnek kettő tanulsága van. 
1/	Azok a „programozók”, különleges teremtő 
szertartások papjai voltak, és nyilván éltek ám nemi életet 
is. Mi vagyunk a gyümölcse: az ő genetikai 
jogfolytonosságuk. Etimológiai jogfolytonosság csak a 
genetikai jogfolytonossággal képes együtt járni, egymástól 
el nem választhatók. Az 1-es H-Kulcsot kiragadhatta a 
Történelem az őseink kezéből a genetikai és történelmi 
jogfolytonosság egy-egy kritikus pontján, de ezzel a 
genetikai jogfolytonosságunk annak minden alvó előnyével és 
tomboló hátrányával együtt megmaradt. (-Az ún. „Turáni 
Átok” óta, az az előtti időkre vonatkozóan homály fedi az 
eredetünket.-) A H-Kulcsok segítségével az alvó előnyök 
felébreszthetők, a tomboló hátrányok lecsillapíthatók. 
2/	A Marson talált piramis(-ok-), és mellette a 
hatalmas kőarc állítólag nem az egyetlen ilyen dolog a 
bolygórendszerünkben. Kíváncsi vagyok, hogy hol van a Lucó 
szobra. Ha a skarabeusz max. néhány generációnyi 
papi „programozó-munkát” igényelt, akkor az ezzel a 
processzussal analóg módon élesztgetett Lucó-szobor teljes 
beprogramozásához nyilván jóval több idő, jóval több papi 
generáció szükségeltetik. Itt ráadásul nem a skarabeuszt 
tapossuk agyon, hanem egymást. 
Egy biztos: ez a végtelenségig nem mehet….. Ha majd egyszer 
készen lesz az a fránya Lucó fényszobor, és „jól fog 
működni”, akkor az az idők végtelenjéig úgy marad. Azonban 
a Lucó elkészültéig tartó idő csak VÉGES lehet, míg a Kész 
Lucó élvezete már nyilván VÉGTELEN kategória. A „véges” 
plusz „véges” egyenlő a végessel. A „véges” 
plusz „végtelen” egyenlő a végtelennel. A véges majdnem úgy 
aránylik a végtelenhez, mint a semmi a mindenhez. Ez a mese 
oldja az időklausztrofóbiát, amelyben dagonyázunk. 

Lucókám! Íme tanúk előtt mondom, hogy S.O.S. lyawulj meg, 
mert átmenetileg nagy balyok lesznek!!!! 

Ph.D.

Kedves "Endre"! 

Én tudom, hogy valójában Szilágyi András vagy, az "Ateista 
Honlap" főszerkesztője, és miután a saját neveden lebőgtél 
a múlt nyáron, most Endre álnéven értetlenkedsz. Kicsit 
fura, hogy Sz. A. lebőg a saját nevén, elkotródik, erre egy 
Endre nevű valaki elszámolni nem akarván a 
személyazonosságával, ugyanazt műveli mint András. 
A korábbiakban mindent megírtam, ami rád vonatkozik. 
Általánosságban is, és személyesen is. 

Kedves Lista! 

Mindenki azt hisz, amit akar. Egely teljesen más 
dimenziókban beszél, a Demokrata félrenyomtathatja, 
András "barátunk" pedig álnéven próbálgatja a sajnálatra 
méltó soha sem volt lebeszélő képességeit. 
Aki az idén iratkozott fel ide a listára, az persze enm 
érti ezt az intermezzot. 
Andriskám: Kérj bocsánatot a saját nevedben, és fejezd be 
ezt az "endrézést" mert kilóg a lóláb. 
A gyalázkodsaid úgyis a te homeosztázisodba cuppannak 
vissza, és fogják azt szétroncsolni úgy, hogy a spontán 
öngyulladásnak semmi sem marad. 

Uff! 

Ph.D. 

U.i. Lévita-kéjenc vagy lévita-bérenc létedre a kiosztó 
ciklus előkészítésén járjon az a torony eszed, ami semmi 
újat sem talál ki, csak a kommentálást oktrojálja. Amit nem 
tudsz lenyúlni, kisajátítani, az ugyebár NINCS. Jókis 
logika, de telítődött vele a Föld homeosztázisa. Nem az 
enyém, Szabó Tamásé, hanem a Földé.  
Apropó: Ugyebár álnéven a becsületsértés sem kérhető számon 
jogilag, nemdebár. No persze becsületed? Neked!?! És én 
nekem az ilyeneken kell a 9-es H-Kulcsot gyakorolnom. Csak 
hogy olvasd el Kispofám, aki a 9-es Kulcsot nem bírja 
elviselni, az nem csak lefelé mozoghat a Kulcsok mentén, 
mint a léviták, akik a 0-ra érkeztek meg. Hanem felfelé is. 
Úgyhogy olvasgasd a 10-11-es Kulcsokat, ha a 9-est 
kihagyod.

Ajjaj…..

Helló! 

Miközben a léviták mocskát kenem a Lucó pofájára, aközben 
kapok tiltakozásnak is értékelhető leveleket az illetékes(-
ek-)től. Ezekre három dolgot tudok mondani: 
1/	Ha egyszer a Lucó rászart a léviták fizimiskájára, 
de én a puszta kezemmel levakartam onnan, és visszamázoltam 
a Lucóra, akkor nem kell azt onnan visszavakargatni és 
megint a saját pofánkra visszakenni. Hát már ezeket az 
elementáris dolgokat is én súgjam meg”?” !!! A végén még 
meghipnotizálja a Lucó a lévitákat egy ok-okozati 
csikicsukival, hogy én kentem a szart a fejükre…. 
Salynálom. Gyulladjak ki spontán öngyulladással, ha csak 
imitálom a 9-es Kulcsot. De ha nem csak imitálom, akkor 
baly wan…, de nem nálam. 
2/	Én még korábban megírtam, és most nyomatékosan meg 
is ismétlem, hogy az elkövetett lévita turpisságokat és az 
általam esetleg nem eléggé finoman kezelt kényes kérdésben 
ejtett hibákat egyszerre ellensúlyozni lehet ama kiosztó 
ciklussal. Se megégni, se kiosztani nem kötelező, csak 
szabad. 
3/	Azt is írtam, hogy a ráadásul slendriánul álcázott 
lévita nyegleségi* csomag és gusztustalan* turpissági 
áradat a Kulcsok nevében való „megfigyelmeztetésig” 
druidailag is protezsálandó dolgok voltak. Megjegyzés*: Nem 
hangulatot keltek, hanem indikálom a hangulatot. Ugyebár 
amióta az 1-es H-Kulcs az ami, azóta a skarabeusz 
munkaterepe bizony nem egy diszvacsora a Gundelben vagy a 
Kempinskiben, hanem az ami: szar.  
Ha ezeket a dolgokat kettő lista is tökéletesen „veszi”, de 
az illetékesek nem értik, akkor kezdjenek már el végre 
kételkedni azon gőg hátter-paramétereiben, amit a Lucó 
préselt rájuk. 
Ezeknek a dolgoknak a megemésztésére is volt idő. 1994 óta 
büntetlenül gyakorlom Tisza Zoltánon, a Demszky enyves kezű 
sajtómenedzserén. 1997 óta gyakorlom direktben a lévitákon, 
de 2000 végéig csak tanúk nélkül tettem. Most 2001 óta 
befejeztem a kegyes háttér-figyelmeztetést, és listán 
nyomom a lényeget. Ha valami nem tetszik, akkor lehet 
reszeltetni a Mister Minit-nél 9-10-11-es H-Kulcsokat. A 
vésési paramétereket megadtam! 
Gondolkoztam azon, hogy el kellene hallgatnom. Valahányszor 
próbaidőre elhallgattam, visszapimaszodott a Lucó a 
lévitákon keresztül! Nos, én nem tehetek róla, hogy a 
Lucónak fordított 9-10-11-es Kulcsai vannak a Lévi Rendhez. 
Arról tehetnék, hogy lecserélhessük a zárakat. Ugyanis egy 
Kulcsos csávónak a zárakhoz is nyilván értenie kell. De 
ahhoz prezentálni kellene a „feltételeket”, már pedig a 
taknyomon csúszni nem fogok. A 9-es H-Kulcs NEM azt 
jelenti, hogy az ember végleg lemond az elementáris 
büszkeségéről. 
Hm! Ha egyszer elhallgatok megint, és nem szólalok meg 
többé, vajon igazán kóser lenne-e az a „bevált” régi lévita 
vigasz, hogy „mi legalább utoljára döglünk meg…..” 
Sajnálom, a finomkodás időszaka lejárt. Kellett finomkodó 
szakasznak is lennie, volt is, de lejárt! Le bizony! 
Ja, és apropó! A kiosztó ciklust nem imitálni kell, hanem 
annak az elmúlt időszak károkozásaival kell minimum 
adekvátnak, sőt mihamarabb annál is többnek lennie. 

Ph.D.