Sziasztok!
Kedvesemmel én is elvégeztem
a februári AK-tanfolyamot, és azóta
rendszeresen végezzük a lazító gya-
korlatokat. Eddig már voltak apró
sikerélményeink.
Van két fiunk, és szeretnénk, hogy
jövore szülessen egy kislányunk.
Ehhez természetesen most kell
az elomunkákat elvégezni.
Párom két éve pánikbetegség
tünetek miatt kétféle gyógyszert
szed és most gyorsan szeretne
megszabadulni ezek kényszeres
fogyasztásától (fél, hogy ha nem
szedi be, még egyszer át kell
élnie egy pánikroham borzalmait).
Kezeloorvosához nem akar elmenni,
mert tudja annak hozzáállását. Ha
van valakinek kedve programozni,
kérem segítsen, hogy
CSIPAK ILDIKÓ, SZEGED, LENDVAI u.21.
szám alatti 39 ÉVES páromnak
ne legyen tovább szüksége a gyógyszerekre
és hogy kislányunk szülessen: vörös hajú,
szeplos, nevetos az óhaj.
Többen többre juthatunk.
+
Egy gondolat bánt engemet...
vagyis inkább egy kérdés.
A AK óta beprogramozom
magamnak, hogy megjegyez-
zem és értelmezni tudjam
az álmaimat. Azóta minden
álmomat megjegyzem, csak
az értelmezéssel bajlódom,
ugyanis nem tudom, hogy
a régi értelmezésben vett
szimbolikát kell elővenni
Például
zavaros víz = betegség
vagy hogyan értelmezzem
őket?
egyre jobban köszi
Geens
|
Sziasztok!
Itt egy hosszabb idezet, de nem alakitottam at ekezetmentesre. Akinel
nem olvashato rendesen, attol elnezest kerek!
Udv.: Janos Tolnarol
Az idezet:
----------------
Ezt írták valahol:
Telnek- múlnak a hetek, próbálom a bokám mozgatni, de az a maradék duzzanat
csak nem akar eltunni és korábbi mozgásképességének is jó ha a felét
visszanyerte. Nyomom, eroltetem, mint Editem tanácsolja, de nem akar
változni. Voltaképpen járni, már feltunés nélkül tudok, szinte egyáltalán
nem bicegek, csak a futás marad ki az életembol, de azért ez az állapot nem
hagy nyugodni, ez nem végleges megoldás. Nem is az, de talán most, most jön
az igazi megoldás. Editem elvégezte az Agykontroll két hétvégén tartott
tanfolyamát és hatalmas lelkesedéssel számol be az ott tanultakról.
Csodálkozom is, hogyan tudta az én raci-onális, két lábbal a földön járó,
sebészor-vos Editemet így elkapni a gépszíj, de beadom a de-rekam.
Bár számomra ellenreklám a tömegek ra-jongása - a Dózsa György úton
kilométeres sort látva valaki megjegyezte, hogy Agykontrollosok -
hozzájárulok, hogy Editem beírasson a tanfolyamra. Nem szeretek ott lenni,
ahol mindenki ott van és egyáltalán nem szeretek tö-megember lenni. Végtére
is mindig egy egyéniség voltam és kilógtam a sorból. Fejemben motoz egy
korábban hallott megjegyzés, miszerint sokan kerültek a tanfolyamot
végzettek közül a Lipótmezore de mire kezdodik a tanfolyam, már rég
elfelejtettem aggályaimat és átszellemülten hall-gatom a színészi
képességekkel megáldott eloadót. Amikor gondolatban ólomlapokba,
rézlemezekbe, falevelekbe, majd kutyába kell gondolatban belebújnunk,
megkérdezem magamtól, jaj, hová kerül-tem, de a tanfolyam utolsó napjára már
kiválóan tudok lazítani és az utolsó néhány óra, megmagya-rázhatatlan és
megdöbbento eseményeket tartogat számomra.
Választott partner-nommel - ki korábbi munkahelyemrol a rendészeti vezeto
felesége - egymásnak alfa álla-potban neveket, kort és lakcímet mondunk és
ezt követoen mindketten szinte boszorkányos ügyességgel tudjuk az illeto
kinézetét, jellemét, szokásait, betegségeit elmondani. Partner-nom Sári
Lászlóné, 56 éves, Kalocsa Remetesor 2 alatti lakost adja fel számomra
esettanul-mánynak. Abban a pillanatban megjelenik elottem egy testes
parasztasszony fekete ruhában, a homlokán egy kavicsot látok, ez talán
agydaganat lesz, szájából va-lami sárga felho lövell ki, biztos szigorú,
diktatórikus anya volt , így érzem a képben megjelenített mondanivalót.
Vé-gigmegyek szervein, külso, belso tulajdonságain, s mikor majdnem kész
vagyok egy partvis kezd el szambázni mellette. Tisztaságmániás! Kiáltom és
társnomet szinte úgy kell felmosni a padlóról.
99 %-ban eltaláltam az érintett rokon tulajdonságait. Eleinte kissé
bizonytalan va-gyok, mert a képek nem éles keretu erosen megvilágított
diaképként jelennek meg belso kép-ernyomön, ha-nem néha kissé részleteiben
homályos futó villanásként. Ha nem kapom el az elso impressziót, az elso
képet, ha elkezdek gondolkozni, hogyan nézhet ki egy 56 éves kalo-csai
asszony és milyen betegsége lehet, akkor már lottek is az egésznek. Néha
egész különö-sen, megérzésként jelentkezik egy informá-ció. Szinte érzem
vállaimban a terhet, amit az ille-tonek nap- mint nap cipelnie kellett.
Késo estig azon gondolkoztunk, vajon ki vetítette a tu-datunkba azokat a
fura képeket és mi lehetett a célja vele és erre tulajdonképpen a
tanfolya-mon sem kaptunk egyértelmu választ. A tudatalattim, az nem lehet,
mert sohasem láttam Sári Lászlónét. Ha nem az volt, hanem a "kollektív
tudatként" emlegetett valami vagy valaki, ak-kor o miért teszi ezt ? Mi a
célja ezzel ?
De tanultunk azért gyakorlatban használható, praktikus dolgokat is. Tudjuk
fejleszteni megérzé-seinket, intuíciós képességeinket és gyógyítani is
tudjuk magunkat, sot mást is. Na ez már izgalmas-nak ígérkezik. A
tanfolyamon, egy korábban sclerozis multiplexben (gyógyíthatatlan, bénulást
okozó idegsorvadás) szenvedo asszonyka mint a gyík úgy szalad-gált fel s
alá, aki addig szuggerálta magá-nak, hogy kis törpék habarccsal
körbefalazzák a sé-rült idegszálait, míg meggyógyult. Hát ez az, ez kell
nekem. A fantáziám élénk, az érzelem-világom gazdag, s ez a gyógymód az én
lelkis énemnek testhezálló. Osztrák fonökeim jóin-dulatúan mosolyognak
elbeszélésemen, s én bámulatos eredményt produkálok. Influenzásan, megfázva,
köhögve, taknyosan utazom ki a szokásos havi értekezletre s kétórás esti
alfa prog-ramozás után - mialatt én a törpéimmel mézet kenettem a
torkomra - másnap makk egészsé-gesen, teljesen tünetmentesen tartom meg a
sikeres beszámolót.
Bokámat úgy "programozom", hogy a dagadt, duzzadt állományt óriási
szivacsként képzelem el és a szor-gos hupi-kék törpikék, Okoska, Duli-fuli
és társai ezeket a szivacsdarabokat csavarják ki, nyomják ki a vizet belole
és így idézik elo a szivacs és majd bokám lelapulását. De a várt eredmény
csak nem akar megjönni. Hiába nyomkodják törpikéim a nedveket a szivacsból,
bokám szivacsából nem akar távozni a lé. Már két hónapja programozok, mikor
valaki azt ajánlja, ne a duzzadt bokát programozzam, ha-nem képzeljem el
magam teljesen egészséges-nek és ez legyen a húzóero. Nem értem, hogy a
szkleró-zisos hölgynek miért segítettek a tör-pék és nekem miért nem, de az
egészséges állapot programozása sem jött be. Elképzeltem magam úgy is, hogy
egészséges vagyok, de ez csak egy rövid kép erejéig sikerült. Nem jutott
eszembe semmi, hogy mi mindent csináljak egészségesen. A törpikékkel
valahogy jobban le tudtam foglalni magam. Úgy könyveltem el végül az
agykontrollt, hogy hasznos, sok min-denre jó, de én nem tudom az
öngyógyításban hasznosítani.
|
