Kedves Listatagok, kedves Zita!
Sajnos nem tudtam azonnal válaszolni, mert már nem engedte a HIX,
hogy még egy levelem is megjelenjen ugyanazon a napon. (200 sor a
maximum.)
> Nagyon tetszett amit irtal, magam is regota gondolkodom azon, hogy
el kellene mennem egy utaztatos tanfo-ra is egyszer, de orulok, hogy
ezek szerint ez mindenfele tanfolyam nelkul is mehet akar.
Én pont ezért nem végeztem el az utaztatóst. Nem tudom, hogy
jelentene-e pluszt.
> Viszont nagyon meglepett, amit a jovobeli eletekrol irtal. Ha ez igy
igaz (lenne), akkor elvileg un. predestinacio van, aza keszen van mar a
jovo? Hol marad akkor a szabad valasztas, a szabad akarat?
Mi a velemenyed?
Az én véleményem eléggé ismert már, többször írtam ebben a
témakörben. Talán mint fantáziadús mesemondót tartanak is számon
ezen a listán.
Ennek ellenére azt kell írnom, amit tapasztaltam, amit nadis társaimtól
és a mesteremtől is hallottam. Számomra ez az egyetlen elfogadható
elmélet.
Az idő minden síkja, a kőkortól 2005-ig, sőt ezen túl is, egyszerre
létezik.
Csak így képzelhető el az időutazás. Nekem pedig szent
meggyőződésem, hogy ez lehetséges. Már a kutatások is kezdik
igazolni ezt a nézetemet.
A nadis kezelések minden további nehézség nélkül küldhetőek a
jövőbe. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy valahol valakik előjegyzésbe
vették a dolgot, és majd ha eljön az ideje, akkor megkapja a
célszemély. Ez így tehát nem bizonyító erejű.
Az viszont igen, hogy a múltba is lehet küldeni kezelést, csak tilos!
Sajnos azonban többször is előfordult, hogy tévedésből egy-két nappal
visszafelé dátumoztam a küldött energiát. Ettől azonban ez
megérkezett. Mostmár nem tudom bizonyítani, hiszen sok idő eltelt
azóta, és akkor semmilyen dokumentáció nem készült, de az esetek
összevágtak.
A jövő is ugyanúgy készen van, mint a múlt. Olyan nadistól hallottam a
jövőbeli életekről, aki szokott utaztatni. Teljesen véletlenül nézte meg
magát a jövőben.
Dr. Bruce Goldberg Előző életek, jövendő életek c. könyve is erről szól.
Ő hipnózisban vizsgálta meg az életeket, és ha jól emlékszem, egészen
2600-ig leírta az emberiség jövőjét a hipnózisos elbeszélések alapján.
A szabad akaratról jókat lehetne vitatkozni, de semmi értelme sem
volna. Attól, hogy valaki úgy gondolja, hogy van, attól én még
gondolhatok mást, és nincs olyan ember, aki ezt megnyugtatóan el
tudná dönteni.
Egy példát azonban szeretnék itt megemlíteni:
Végzünk egy kísérletet egy jóképű kisegérrel. Betesszük egy
labirintusba, amit ő ugyebár nem ismer. Ezután a labirintus kijáratához
sajtot teszünk. Az egérke megpróbálja a sajtot megkeresni.
Ő azt hiszi, hogy a labirintusból csak annyi van készen, amit ő
egyszerre lát, de mi tudjuk, hogy mind készen van. (Ez a mi
esetünkben az időt szimbolizálja.) Szabad akaratából kifolyólag azt
hiszi, hogy bármerre indulhat, és bármerre fordulhat bármely
pillanatban. Igen ám, csakhogy amikor rossz irányba fordul, akkor
előbb, vagy utóbb falakba ütközik. Amikor jó irányba fordul (és ekkor
szintén azt hiszi, hogy ő most nagyon okos, és szabad akaratából
indult el arrafelé), akkor halad. Eléri a célt. Mi tudjuk, hogy nem
mehetett másfelé, tehát törvényszerű volt az útja, de azért ő kedvére
bolyonghatott.
A tanulság tehát az, hogy mi ugyanilyen egér módjára hiszünk
dolgokat. Amikor falakba ütközünk, akkor sem vesszük észre, hogy a
szabad akarat csorbult.
Hát ez az én véleményem.
----- Más: -----------
Egy kedves tagtársunktól kaptam levelet, amiben kérdéseket tett fel
nekem. Mivel úgy gondolom, hogy más számára is érdekes lehet, ezért
engedélyével a listára válaszolok.
> Elvégeztem az ak-t, az ultrát is, és képességeimhez mérten
gyakorolok is. De alig tudok valamit arról az útról, amelyre léptem, csak
azt érzem, hogy végre jó úton járok. Kellenének kapaszkodók, hogy ne
fecséreljem tovább az időt felesleges dolgokkal.
… olvasok a buddhizmusról, tudatalattiról, energiáról és csakrákról, …
> A buddhizmus azt mondja, veszítsd el a vágyaidat és a ragaszkodást,
ha megvilágosulásra vágysz. Ürítsd ki a gondolataidat.
Az AK-ban a vágyaimat programozom, úgy is, hogy sokat gondolok rá.
Ez ellentmondás, miközben érzem, hogy ugyanarról van szó, csak nem
értem még, mi az oka a különböző eszköztárnak.
…
> Mit tanácsolsz?
Bár többnyire azokat az írásokat olvasom, amelyek a buddhizmus
alapjáról indulva magyaráznak meg dolgokat, azért nem vagyok
buddhista. Mindenhonnan befogadom azt, amit szerintem érdemes.
Rugalmasan szeretem megoldani a problémáimat.
Próbáljuk megérteni, hogy miért javasolja a buddhizmus a vágyak
elvesztését.
A tegnapi írásomban azt mondtam, hogy az a jó, ha folyamatos (on-
line) kapcsolatot tudunk kialakítani a kollektív tudattal. Ha erre képesek
leszünk, akkor már tökéletes lesz a kapcsolatunk más dimenziókkal,
nagyon közel kerülünk ahhoz, hogy a világ működésének teljes
logikáját megismerjük. Rádöbbenünk arra, hogy minden egy és
oszthatatlan, Te is én vagyok, és én is Te vagyok, stb. Azzal, hogy
másokat bántunk, magunkat is bántjuk. Olyan ez, mintha a vérben két
vörösvértest veszekedne azon, hogy melyikük szállítsa az oxigént.
Mindegyiküknek ezt kell tennie. Ha összevesznek, és haragból megölik
egymást, akkor a teljes egész, a test működését veszélyeztetik. Ezáltal
pedig magukat is.
Visszatérve az eredeti problémához: a vágyak elvesztése. Mi értelme
van ennek?
A vágyak hajszolnak bele a munkába, a versenybe, az élvezetekbe. Ezt
hajszoljuk szinte egész életünkben. Csakhogy ez a magatartás
akadályoz meg bennünket abban, hogy spirituálisan feljebb lépjünk.
Ha tudnánk azt, hogy miként teljesíthetjük minden álmunkat, meg sem
fordulna a fejünkben a vágyak hajszolása. És itt van a kulcs:
A világ fordítva működik! Minél lazábbak, kiegyensúlyozottabbak
vagyunk, minél inkább úgy érezzük, hogy megszabadultunk a
vágyainktól, annál könnyebben teljesülnek.
Mondhatná itt valaki, hogy na jó, miután leszoktunk a vágyainkról, már
igazán könnyen teljesülhet a semmi.
De nem erről van szó. Továbbra is lesznek vágyaink, csak nem önzőek,
nem ártalmasak. Mivel harmonizálunk a világunkkal, ezért minden
gondolatunk az ő gondolata is. Márpedig a gondolat teremtő erő! (Erről
ismét írt Gál István egy nagyszerű levelet.) A vágyaink tehát első
kézből, a megfogalmazásuk után teljesülnek. Nem kell érte semmit
sem tennünk.
Na, helyben vagyunk! Elértük, hogy a sült galamb a szánkba repüljön.
Megtalálta Misi mókus az örökké termő fát. Mondhatjátok, ha eddig
elolvastátok.
Szükségünk lesz-e még egyáltalán sült galambra? Mint finomságra
nyilván, de mint ételre már az sem biztos.
A mesterem (aki már közel lehet ehhez az állapothoz) mesélte, hogy
neki már nem is kell mindennap ennie. Ha kétnaponta megeszik egy
zsemlét, az is elég.
Ez meg hogy lehet?
Úgy, hogy a környező világunk olyan sűrű energiával (nullponti
energiának nevezik) van tele, amihez képest a mi testünk sűrűsége
elenyésző. Ezt az energiát egyszerűen beengedjük a testünkbe, mint
táplálék kiegészítőt, és használjuk. És minden parajelenséget
megtehetünk. Ez az energia forrása a parafenomének számára.
Mindenki, aki „csodákra” képes, ezt az energiát használja.
A kundalíni energia ami beindulhat az ember testében, szintén
ugyanez.
(A nullponti energia étkezési felhasználásával én is kísérleteztem. Nem
tartósan ugyan (mert azért szeretek enni), de egyik napról a másikra
felére tudtam csökkenteni a kaja mennyiségét.)
Mi az agykontroll szerepe ebben a folyamatban?
Az, hogy megtanít arra a technikára, amivel mindezt elérhetjük.
Rádöbbenünk arra, hogy miként válthatjuk valóra az álmainkat. A
továbbfejlődés feltétele azonban az, hogy ezek a vágyak egyre
tisztábbak legyenek, s hogy ne éljünk vissza a gondolat teremtő
erejével.
Az agykontroll nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy mindent
megtehetünk, vagy megtehetnénk, és mégsem tesszük, mert felérjük
ésszel, hogy mit lehet, és mit nem. (Itt a lehetséges cselekedetek azért
a leszületésünk előtti vállalásunkhoz passzoló cselekedetek lehetnek.)
Mondok egy példát: Én, mint nadis, simán elérhetném kezelések révén,
hogy engem kedveljen, vagy szeressen valaki. Mégsem teszem, mert
az a jó, ha önmagamért kedvelnek, szeretnek, és nem a kezelések
hatására.
Maga a probléma felvetése nagyon lényegre törő és logikus volt.
Remélem, hogy sikerült rá megfelelően válaszolnom. Nem hiszem, hogy
ennyivel ez a téma ki lenne merítve, és minden megválaszolható lenne,
de pillanatnyilag ennyi jutott az eszembe.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
