Kedves Listatagok!
Mostanában sajnos ismét idõhiányban szenvedek, és így csak most
tudom küldeni elõzõ levelem folytatását. Akinek tetszik, használja,
hátha szerencsét hoz neki!
Kaptam néhány levelet mostanában, de sajnos vírusosak voltak, így a
tartalmát nem közvetítette a levelezõ rendszerem. Akinek nem
válaszoltam a levelére, az legyen szíves küldje el mégegyszer.
Most pedig jöjjön a folytatás:
„Ha csupán egyetlen kívánságod lenne, kérj egy jó ötletet.”
Percy Sutton
A Sakkozó-módszer
A módszert nem én találtam ki. Több ezer éve csiszolódik. Én csak
általánosítottam, és úgy fogalmaztam át, hogy azok az emberek is
megértsék, és tudják használni, akik nem tudnak, vagy nem is akarnak
sakkozni.
Most ugyanis azt mondom el, hogy mi a helyes problémamegoldás
menete a sakkozó módszerei szerint.
Amit leírok, az személyes tapasztalataimon alapul. Én már több mint
húsz éve használom ezeket az elveket, mert sakkozóként
megtanítottak rá.
A sakkban, a matematikában, a fizikában és a számítástechnikában
tökéletesen mûködik. Agykontrollos és gyógyító technikák esetében
szintén nagyon használhatónak bizonyult.
Most pedig fogjunk hozzá a módszer megismeréséhez!
Szembe találkoztunk egy problémával. Teljesen mindegy, hogy az élet
melyik területérõl való a feladat. Válasszunk ki most két nagyon
gyakran elõfordulót: társkeresés, és a bevételeink növelése.
ELSÕ PÉLDA: Társkeresés
Bontsuk tehát részekre a folyamatot.
1. Kezdeti, vagy megnyitási szakasz
Még csak egy ködös, távlati célunk van. (A sakkban pl. ennyi: Gyõzni!
Itt a példa kedvéért pedig: Legyen társ!)
Azonnal írjuk össze, hogy kik segíthetnek nekünk a céljaink elérésében.
(Talán körülményesnek, és indokolatlannak látszik, hogy rögtön ezzel
kezdjük, de kezdettõl fogva tisztában kell lennünk azzal, hogy kikre
számíthatunk.) Néhány szóval érdemes megfogalmazni azt is, hogy
miben támogathatnak bennünket.
Ekkor még általánosságokban gondolkozunk. Esetleg érdemes
megfogalmazni az elvárásokat:
•Jól nézzen ki.
•Értelmes legyen.
•Rendes legyen.
•…
Gondolkozzunk el azon is, hogy vajon hol fordulhatnak elõ ilyen
emberek. Hol lehet megismerkedni velük?
Itt érdemes az agykontrollt is segítségül hívni. Miután kellõképpen
ráhangolódtunk a témára (pl. írásos programmódszerrel, vagy pozitív
állításokkal), alfázás közben próbáljuk meg a választ megtalálni.
Ha ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, akkor már legalább az elsõ
lépéseket megtehetjük az adott irányba.
2. Lebonyolítási, vagy középjáték szakasz
A sakkban kíméletlen törvény és örök igazság, hogy a kialakult helyzet
realitásaiból kell kiindulni, ehhez kell a terveinket igazítanunk. Tegyünk
így minden más probléma esetében is!
Végül is mi a legrosszabb, ami így elõfordulhat velünk? Talán csak
annyi, hogy két lábbal állunk a valóság talaján.
a) Helyzetelemzés, avagy az állás értékelése
Készítsünk tehát leltárt. Hogy mi szerepeljen benne?
Gyûjtsük össze az erényeinket, azokat a külsõ és belsõ
tulajdonságainkat, amikre büszkék vagyunk. Ekkor elkezdünk majd
azon csodálkozni, hogy milyen nagyszerû emberek is vagyunk mi. Nõni
kezd az önbecsülésünk.
Még mielõtt azonban elszállnánk magunktól, gyûjtsük össze a negatív
tulajdonságainkat is.
Ezt az önismereti leltárt végezhetjük relaxálás közben is.
A helyzet elemzése azt is megkívánja, hogy tisztázzuk:
Mit nyújthatunk mi a másik félnek, és mi az, amit viszonzásképpen
elvárunk majd tõle?
Készítsünk a leendõ partnerünkrõl külsõ-belsõ személyleírást.
Pontosan tudnunk kell, hogy kit keressünk.
Talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy aki szükségét látja, itt is
kontrollozhat.
Ezzel befejezõdött a helyzetelemzés. Jöhetnek a megvalósítás lépései.
A sakkozó ekkor keresi a kombinációkat, a nyerõ húzásokat, ekkor kezd
el változatokat számolni. Tegyük mi is ezt.
b) A lehetõségeink leltára, avagy változatok keresése
Elõkészületként szuggeráljuk magunknak, hogy mi nagyon-nagyon
kreatívak vagyunk. Aztán relaxáljunk, vagy használjunk álomkontrollt,
aztán ismét relaxálást.
A lényeg, hogy nagyon sok ötletet kell találnunk. Az ötleteket nem
szabad osztályozni. Nem szabad kizárni még egy lottó ötös
lehetõségét sem, ha eszünkbe jut.
Leültünk tehát, tollal és papírral. Leírjuk az összes ötletünket. Nem kell
darabszámhoz ragaszkodni, de ha úgy éreztük, hogy kifogytunk, akkor
célszerû még arra kényszeríteni magunkat, hogy a már összegyûlt
lehetõségeinkhez kb. még negyedannyit hozzátegyünk.
Ez azért jó, mert ekkor mi már minden puskaporunkat ellõttük, de az
agyunk még nem adta fel a keresést. Mivel már több ötlet nincs, ezért
konzultálni fog a kollektív tudattal. Ekkor pedig olyan megoldások
jöhetnek le, ami tökéletes és azonnali sikerre vezet.
Csak néhány ötlet a teljesség igénye nélkül:
•Színházban ismerkedek meg a nagy õvel.
•Bálban ismerkedek meg a nagy õvel.
•A munkahelyemen jövünk össze.
•Társkeresõ irodán keresztül ismerkedünk össze.
•…
Elkészült végre a leltár. Most minden eshetõséget fejtsünk ki (írásban!)
legalább öt mondatban. Nem szabad egyet sem kihagyni, vagy
lehetetlennek minõsíteni.
Ekkor agyunk rögzíti a lehetséges folytatásokat. Térképet készít. Aztán
úgy tervezi meg életünk útvonalát, hogy a számunkra legjobb
sorrendben learassuk a sikert. Ezzel azonban nekünk nincs külön
teendõnk. Emiatt ne fájjon a fejünk. Mi csak bízzunk a szerencsénkben.
Ezután válasszuk ki azt a folytatást, amit a legjobbnak,
legtesthezállóbbnak ítélünk, és kezdjük el a megvalósítást. Célszerû
határidõket is kitûzni.
A megvalósítás abból álljon, hogy minden energiánkat mozgósítjuk a cél
érdekében. Két területre kell összpontosítani:
a) Agykontrollos technikák használata. (pl. elmetükre technika,
szubjektív kommunikáció, pozitív állítások szuggerálása)
b) Az ötletek gyakorlati kipróbálása.
Ez a fázis ott fejezõdik be, hogy végre találkoztunk a leendõ párunkkal,
és megbeszéltük az elsõ randit. A randin fog eldõlni a további sorsunk.
Erre készüljünk fel a sakkozó-módszer utolsó technikájával.
3. A siker elérése, avagy a végjáték szakasza
Fussuk át mindazt, amit a megnyitási szakaszban, vagy a helyzet
elemzésénél leírtunk. Készüljünk fel arra, hogy mi mindezt sugározni
fogjuk magunkból. Azt is meg kell fogadnunk azonban, hogy a döntés
lehetõségét meghagyjuk a másik félnek is. Nem akarunk ráakaszkodni,
nem akarjuk semmilyen trükkel magunkhoz kötni, stb.
Célszerû alfázás közben ráhangolódni az egyéniségére. Jó tudnunk,
hogy mivel kedveskedhetünk neki, vagy mi tetszik majd neki bennünk.
Jó, ha legalább gondolatban eltöltünk néhány percet egymással. Lehet
alkalmazni a szubjektív kommunikációt is.
Fontos, hogy a gondolatbeli randinak nagyon jól kell sikerülnie.
Érdemes a helyszínt esetleg elõre felmérni, jó helyet foglaltatni, vagy
csak az elmetükre technikával beprogramozni.
Ha az elmetükre technikához folyamodunk, ne felejtsük el a hangulat
programozását sem, a lassú táncok erotikus lehetõségeit, stb.
Képzeletben úgy rakjuk össze a helyszínt (embereket, zeneszámokat,
asztalokat, stb.), hogy mi ott teljesen nyerõ helyzetben lehessünk,
egymásra találhassunk.
Ez a képzeletbeli összerakás a kulcsa a biztos eredménynek.
Befejezésül pedig következzen egy idézet:
„Ha csak elképzeled a valóságot, nagyon figyelj oda, hogyan képzeled
el, mert az elképzelésed valóra válhat.” (Bölcseletek)
Sok sikert kívánok!
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
