Kedves Listatagok!
Ma az írásos programmódszer kibõvített változatát állítottam össze a
számotokra. Sok sikert kívánok hozzá!
A képességeket kifejlesztjük, hogy örömet okozzon a cselekvés
Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tanulni, vagy bármilyen más
területen sikereket érhessünk el, az szükséges, hogy rendelkezzünk a
szükséges képességekkel.
Ha mégsem, akkor ki kell fejlesztenünk. A kifejlesztéshez viszont
ismernünk kell néhány alapvetõ fogalmat az agyunkról.
Az agy
Két féltekére osztjuk, bal és jobb féltekékre. A bal félteke a racionális
dolgokkal foglalkozik, a jobb pedig a mûvészettel. Ezt nem is ragozom
tovább, mert az agykontroll tanfolyamon ezt szépen elmondják.
Az agyat úgy is fel szokták azonban osztani, hogy tudatos és
tudatalatti agymûködést végzõ részek.
A tudatos rész foglalkozik a gondolkodással. A tudatalattihoz pedig az
ösztönöket szokták sorolni.
A mi szempontunkból a tudatalatti az érdekesebb. Nézzük csak, hogy
mit is tartalmaz még a tudatalatti, ill. mit csinál? (A többi funkciója most
mellékes.)
1. 30000 (harmincezer)-szer gyorsabb a mûködése, mint a
tudatos részé.
2. Óriási tárolókapacitással rendelkezik. Itt tárolódik az elõzõ és
a jelenlegi életünk összes emléke, tapasztalata.
3. Célkövetõ mechanizmust is tartalmaz. Csak be kell állítanunk
az iránytûnket, hogy mûködésbe lépjen.
4. Itt található életünk programja. A tudatalatti azokkal az
adatokkal dolgozik, amit a tudat szolgáltat. A tudatalatti nem
foglalkozik az adatok vizsgálatával, elemzésével, csak lefuttatja a
programot, és szolgáltatja az eredményt. És itt el is érkeztünk a
programozási ismeretekhez.
Az agy programozása
Annyiféleképpen lehet programozni, ahány érzékszervünk van. A
probléma azonban az, hogy a program tudatunktól elzártan, attól
védett területen fut. Ezért bizonytalan az, hogy mindabból amit látunk,
hallunk, vagy gondolunk, abból mi épül be és mi nem.
A mi általunk összeállított program két csatornán juthat el életünk
programjához. Az egyik a képekben történõ gondolkodás (pl. elmetükre
technika), a másik pedig az írásos programmódszer. A képekben
történõ gondolkodás esetében inkább a kimenetet, a célt állítjuk be, a
megvalósítással nem foglalkozunk, azt rábízzuk az agyunkra. Találja
meg a megfelelõ módszereket, lehetõségeket, és juttasson el a célba.
Az írásos módszer azonban mindazt beírhatja a programunkba, amit
roppant nehéz elképzelni képek formájában. Itt vértezhetjük fel
magunkat a szükséges tulajdonságokkal. Pl. kitartó akarok lenni. Ezt
mondat formájában ügyesen megfogalmazhatom, de képekben
elképzelni nagyon nehéz.
A programszöveg elkészítésekor is hasonlóan kell eljárni, mintha igazi
számítógépet programoznánk. Figyelembe kell venni az agy
(processzor) utasításkészletét, és lehetõleg alacsonyszintû, vagy más
néven gépközeli („agyközeli”) nyelvet kell használni.
Ennek szabályai:
A program pozitív állításokból áll. A pozitív állítások viszont speciális
feltételeknek kell, hogy megfeleljenek.
1. Az állításnak hihetõnek kell lennie.
2. Csak tõmondatokat, vagy nagyon rövid, egyszerû szerkezetû
mondatokat lehet használni. A tudatalatti programvégrehajtó része
ugyanis nagyon primitív.
3. Csak jelen idõt használhatsz.
4. Csak egyes szám elsõ személyben fogalmazhatsz. Pl. Én …
5. Tilos a feltételes mód használata, mert a tudatalatti ezt nem
ismeri. Pl. ha, szeretném
A pozitív állításokban használható, ill. nem használható szavak:
1. Tilos a nem, sem, ne, se szavak használata, mert a tagadás
figyelmen kívül marad, a többit pedig végrehajtja. pl. nem vagyok buta
helyett okos vagyok. A tagadást sem ismeri a tudatalatti.
2. Tilos a megpróbálom, vagy vele rokon értelmû szavak
használata. Ez a lerázó mondatok része, ezért a tudatalatti nem hajtja
végre, vagy nagyon bizonytalan a végrehajtás eredménye.
3. A probléma szó negatív töltésû, bajjal párosul. Ezért a
helyzet szót kell használni helyette.
4. Kötelezõ a megteszem, megcsinálom, vagyok szavak
használata, vagy olyan mondatok használata, amely jelentésben
ennek megfelel.
Ha a pozitív állítások elkészültek, akkor a teendõ a következõ:
A pozitív állításokat le kell írni. Lehetõleg nagyon sokszor, de napi 10-
szer mindegyiket le kell. Amikor már fejbõl tudjuk, akkor a könnyebbség
kedvéért érdemes áttérni a relaxáció közbeni ismételgetésre.
Az írás egyébként azért olyan nagyon hatékony, mert részt vesz benne
a szem, a mozgató izmok, a belsõ hallásunk, agyunknak figyelnie kell a
helyesírásra, valamint arra, hogy a sor egyenesen menjen, hogyan
kapcsolja a betûket, stb.
Az elsõ hatások már néhány nap múlva is jelentkezhetnek, de 3 hét
türelmi idõ után lehet majd érezni igazából a hatást.
Abbahagyni persze nem érdemes sem a türelmi idõ alatt, sem utána.
Az a diákom, aki nyáron még a pótvizsgára készült, most pedig a
ugyanabból a tárgyból fõiskolai felvételire, csak ezt a módszert
alkalmazta, mégpedig relaxálás nélkül. Egyébként ez az egyetlen olyan
módszer, ami ellenõrizhetõ, és akár szülõi ráhatás eredményeképpen
is végig csináltathatjuk azzal, akinek jót akarunk.
Az ellenõrzés alatt azt értem, hogy egy papírlapra felírom a dátumokat.
Amikor jön a diák, bemutatja, hogy mindegyik alatt megvan-e az elõírt
darabszám. Az agykontrollozást viszont hazudhatja, mert nincs nyoma.
Szóval elsõ lépésként a szükséges képességeket kell kialakítanunk,
hogy a továbbiakban a végzett tevékenység sikerélményt jelenthessen.
Még mielõtt valaki kétségbe esne, hogy milyen sokat kell majd írnia, azt
javaslom neki, hogy csak a legfontosabb mondatokat gyûjtse össze.
Aztán majd mások lesznek a legfontosabb pozitív állítások.
Most következzen néhány pozitív állítás a fenti programozás szabályai
szerint. (Az összeállításuknál Brian Tracy személyiségfejlesztõ
anyagaiból indultam ki.)
1. Intelligenciám szintje egyre nõ.
2. Elmém nagyon aktív.
3. Rendkívül fogékony vagyok.
4. Nagyon okos vagyok.
5. A memóriám kiváló.
6. A logikám nagyon jó.
7. Képességeim határtalanok.
8. Gyorsan és könnyen tanulok.
9. Megértem a tananyagot.
10. Átlátom az összefüggéseket.
11. Minden feladatot meg tudok oldani.
12. Tele vagyok ötletekkel.
13. Értékes a tudásom.
14. Tele vagyok értékes tudással.
15. Minden eszembe jut, amire szükségem van.
16. Kitartó vagyok.
17. Feladataimat befejezem.
18. Precízen dolgozom.
19. Agyféltekéim összhangban vannak.
20. Saját magamért tanulok.
21. Örömmel tanulok.
22. Vágyok a tudásra.
23. Rendszeresen ismételek.
24. Rendszeresen gyakorlok.
25. Ellazult állapotban tanulok.
26. Dolgozataimra a lehetõ legjobb osztályzatokat kapom.
27. Nyugodt vagyok.
28. Nagyszerû dolgok történnek velem.
29. Sikeres vagyok.
Néhány állítás külön magyarázatot is érdemelne, de már megint a
helyszûke szól közbe. Ezért csak a legfontosabbak:
7. Nem szabad úgy a tanuláshoz fogni, hogy kevésnek tartjuk
magunkat az anyag elsajátítására. Ez a mondat feloldja a hiedelem-
korlátainkat.
12. Feladatmegoldáskor (és máskor is) az ötlet rendkívül fontos! Ez
szolgáltatja a megoldáshoz vezetõ utat!
17. Ha agyunkat arra szoktatjuk, hogy nem muszály befejeznünk egy
cselekvést, akkor sohasem jutunk el sehová. Ez a kifogások és a
mentségek melegágya. Ez képes elfojtani minden pozitív állítást.
Tulajdonképpen megideologizáljuk a kudarcot.
19. A tanulás akkor hatékony, ha mindkét félteke részt vesz benne. A
bal félteke gondoskodik az ismeret agyba juttatásáról, a jobb pedig
asszociálja, beépíti. Képeket rendel hozzá. És ezeket a képeket könnyû
eltárolni, mint a memóriafogasnál is.
A hatékony tanulás ott kezdõdik, ha megtanulunk képekben
gondolkozni. (Ez növelni fogja a telepatikus képességünket is.)
25. A tanulás akkor megy a legjobban, ha agyunk laza. Elõzõ
levelemben adtam néhány tippet erre is.
26. Ezt mindenki pontosítsa a saját igényei szerint. Ötöst kapok,
négyest kapok, stb. Ez rendkívül fontos! Ez teszi fel az i-re a pontot.
Mára ennyi. A következõ levélben a villámolvasásról lesz szó.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
