Sziasztok! 

Ti hogyan tuntetnetek el szemolcsot/anyajegyet? 
Hogyan kepzelnetek el a folyamatot? Vagy csak elme tukrevel kellene programozni
 a vegeredmenyt? 

Koszi :)

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 81.5.153.97)

A szakemberek véleménye szerint lehetetlen.
Állítólag aki egyszer allergiás betegséget szerzett, annak meg kell barátkoznia
 a gondolattal, hogy az élete hátralévő részét ezzel a betegséggel kell le
élnie.
A tüneteket lehet ugyan gyógyszeres kezeléssel csökkenteni, ám a teljes gyógyul
ás nem lehetséges.
NOS LEHETSÉGES!
Én magam vagyok rá az élő példa.
Hosszú éveken keresztül iszonyatos kínokat álltam ki az év különböző id
37;szakaiban a pollen allergia miatt.
A legborzasztóbb az augusztus végétől október közepéig terjedő parlag
fű virágzás volt. A szemeim eszméletlen módon viszkettek, bevörösödtek, az
 orrom szakadatlanul folyt, stb. Aki ismeri ezeket a kínokat az tudja mirő
l beszélek. Később az allergiás idöszakom kibővült. 
Ekkor már az elvégzett allergia teszt alapján érzékeny lettem a parlagfű m
ellett a lándzsás utifűre a korai virágzású fákra és a kutyaszőrre is
.
A felírt gyógyszerek tényleg enyhítették ugyan a reakciókat, de még így is nagy
on kínos volt ezen időszakok átvészelése.
A megoldás teljesen véletlenül esett az ölembe.
Pontosabban 100 százalékig nem vagyok biztos benne, hogy ez a dolgok kulcsa, de
 másra egyszerűen nem tudok gondolni, mint megoldásra ami elmúlasztotta az
 allergiámat.
Miről is van szó?
2003-ban testsúlycsökkentés szándékával bele kezdtem egy diétába - pontosan abb
a, amelyik leírását Domján László is közzétette ezeken az oldalakon. 
Nem csináltam ugyan végig a teljes 90 napos ciklust, de a testsúlycsökkentés íg
y is sikeres volt; és a dolognak lett még egy hozadéka.
Ahogy utólag visszaidéztem emlékeimből csakis ez lehetett a megoldás. A kú
rámat nyár közepén fejeztem be kb 2-3 héttel a klasszikus pollenidőszak el
őtt.
Az allergia gyógyszerem felíratását viszont mindig toltam, halogattam; mindaddi
g míg eljött az augusztus vége. Jött a parlagfű, de csodák csodájára elmar
adtak az allergiás reakcióim. TELJESEN TÜNETMENTESEN átvészeltem az egyébként b
orzasztó időszakot. (Az életmódomon mást semmit nem változtattam; csakis a
 diétára tudok gondolni.)
A következő évben - ugyan még nem tudatosan, de - újból megcsináltam a dié
tából két hónapot; és az allergia most sem jött elő !!!
De a történetnek még nincs vége.
Idén január, február, márciusban végigcsináltam a teljes 90 napos kúrát, és - m
ilyen a véletlen? - éppen csak véget ért, a munkahelyemen szerveztek egy ingyen
es allergia szűrést a dolgozóknak.
No itt az alkalom a kontrollra - gondoltam!
Megcsinálták ugyanazt a bőrpróbát ami alapján annakidején megállapították 
a fent említett dolgokra való érzékenységemet; ám ezúttal tökéletesen tünetment
es voltam. A felvitt húsz féle allergén közül egyre sem mutattam reakciót. :-))
)
Röviden ennyi a történetem.
Szerintem bárki más is kipróbálhatná, egyrészt, hogy több kisérleti esemény ala
pján állapíthassuk meg a végeredményt; másrészt meg mit lehet vele veszíteni? H
a az allergia mégsem múlna el, hát az a pár kiló akkor is leszaladna! Már az is
 nyereség!!!

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 213.253.216.125)

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig 
jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, 
kettő lenne belőlem."
Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, 
Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt 
mondtam: "Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. 
Hogy csinálod ezt?"
Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két 
lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője 
legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom 
a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet
szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." - szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Michael, - "az élet csupa választási lehetőségből 
áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy 
az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower 
Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran 
gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. 
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes 
intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a 
hátában.

Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a 
sebemet?"

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset 
pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét 
múlva jön világra - jól van-e?
Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: 
választhattam, hogy élek vagy meghalok."

"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" - akartam tudni.

Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt 
mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam 
az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."

"Mit csináltál?" -kérdeztem tőle.

"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás 
vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben 
várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet 
választottam.
Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott ."

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni 
való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van 
választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj 
amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt "aggódhatsz".
És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Megérte? :)

Szervusztok,

tegnap esti meditaciomkor furcsa dolog tortrnt velem. Eppen azt meditaltam,
hogy boldog vagyok, boldog csaladi eletet elek, bosegben, biztonsagban
vagyok, jo a munkam, szepek a beveteleim, sikeres ember vagyok.

Egyszer csak elem allt egy hatalmas labpar, egy orias. Probaltam a szemebe
nezni, megnezni ki O,  de nem ment. Megkerdeztem tole Ki vagy?
A Felelmeid - felelte.

Probaltam szepen elkuldeni magamtol, megmagyarazni, hogy mar nincs szuksegem
ra, kertem , hogy menjen el bekeben es megbocsatottam. Szinten probaltam
szeretetet sugarozni fele, es aprodonkent csokkenteni, mig magamat novelem.

Nem ment! Tenylegesen elfogott a felelem, es kizokkentem. Nem lattam az
arcat. Nem adtam fel, es ujbol probalkoztam.

A vege fele mintha kicsit kezdett volna csokkenni, akkor viszont belealudtam
a meditacioba.

Volt valakinek hasonlo esete? Hogyan szabaduljak meg tole???

Koszonom a valaszokat, minden jot mindenkinek.

-- 

Zsolt