A múlt héten Bécsben tartottam előadást ebben a témában.
Gondoltam, hátha titeket is érdekel, amiről ott szó volt.
Tegyük rendbe az életünket! De hogyan?
„Mi mindannyian tanítványnak születtünk, minden ami létezik az a mi
mesterünk, és minden azért van, azért történik, hogy előbbre vigyen
bennünket és tanuljunk belőle.” Bölcsletek
Sajnos az életünket nem csak most ronthattuk el, vagy úgy is
mondhatnám, hogy nem csak most tehetjük rendbe.
Leszületésünk előtt megterveztük az életünket, feladatokat vállaltunk
el, stb. Aztán megszülettünk. Törlődött a memóriánk. Az emberek
többsége innentől kezdve nem is emlékszik semmire. Arra meg aztán
egyáltalán nem, hogy mit is vállalt odafent.
Keressük, kutatjuk a lehetőségeinket. Amikor az élettervünknek
megfelelő cselekedeteket hajtunk végre, akkor sikerélményeink
vannak. Ha viszont a vállalásunk ellen dolgozunk, akkor kudarcok
következnek.
Mindez igaz életünk minden eseményére. Így tehát a
továbbtanulásunkra, a munkahely kiválasztására, barátok, vagy
házastársak megtalálására is.
Amikor rendbe akarjuk tenni az életünket, vissza kell emlékeznünk e
fontos eseményekre, el kell gondolkodnunk ezeken a történéseken.
Mivel már úgysem tudunk változtatni a múltunkon, legalább legyünk
magunkkal szemben nagyon tárgyilagosak, és őszinték.
Nézzük hát, hogyan dolgozhatjuk fel a múltat, milyen következtetések
és prognózisok vonhatók le tanulságul.
1. Élettervünk megfejtése
Írjunk egy nagyon részletes önéletrajzot. (Azért írjuk, hogy
erőteljesen szembesüljünk életünk fő sikereivel és kudarcaival.)
Mindössze két szempontunk legyen:
a) Amiben sikeres voltam.
b) Amiben kudarcot vallottam.
Amikor elkészültünk, keressük meg az összefüggéseket a sikerek
között. Próbáljuk meg egy logikai láncra felfűzni.
Ha ez nem megy éber állapotban, akkor menjünk le alfába. Azt nem
jósolhatom meg senkinek, hogy hányszor kell majd kontrolloznia azért,
hogy összeálljon a kép, de bizonyosan összeáll majd.
Én azt szoktam javasolni hasonló helyzetekben, hogy lefekvés előtt
nagyon erősen szánjuk el magunkat arra, hogy álmunkban megkapjuk
a választ. (Akár le is írhatjuk tízszer, vagy többször is: Megálmodom az
élettervemet. Azután kontrollozással szépen megerősítjük.) Ha reggel
mégsem emlékszünk az álmunkra, akkor majd a legközelebbi
kontrollozás alkalmával kérdezzünk rá.
Akár összeállt az élettervünk, akár nem, ne felejtsünk el megválaszolni
egy kérdést:
Miért voltak, és miért nem voltak sikereim bizonyos esetekben?
A fő szempont itt is a kíméletlen őszinteség.
Miután többé-kevésbé felmértük életünk eltelt éveit, és sikerült az
iránytűnket a vállalt céljaink felé tájolni, tisztába kell jönnünk azzal is,
hogy vajon milyen program fut az agyunkban. Lehetővé teszi-e
(még/már), hogy teljesítsük a fentieknek tett ígéreteinket?
2. Agyunk programja
Erre is nagyon fontos rájönnünk. Ez egy kicsit egyszerűbb lesz.
A módszert a matematika oktatásában fejlesztettem ki, s írásos
programmódszernek kereszteltem el.
Minden alkalommal, amikor használom, kihangsúlyozom, hogy ez
mindenfajta probléma megoldására alkalmas.
Amitől nem megy az életem I Amitől megy az életem
> ------------------------------------------------------------------------
Kerek mondatokkal szépen kitöltjük a táblázatot. A bal oldali résszel
kezdjük. Persze itt vegyük figyelembe azokat a válaszokat, amiket az
előző módszer záró kérdésénél adtunk. (Miért is vallottunk kudarcot?)
Miután ezzel elkészültünk, tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a mi
korlátaink. Ezek a mi agyunk programjának azok a negatív sorai, ami
miatt nem haladhatunk előre, ami miatt kútba esnek a dolgaink.
Ezeket az állításokat az agyunk parancsvégrehajtó-mechanizmusánál
ismertetett szabályok szerint átfogalmazzuk pozitív állításokká.
(Magyarul szólva, szépen letagadjuk.)
(Természetesen a jobb oldali állításokhoz olyanokat is írhatunk, aminek
nincs az akadályozó mondatok közt megfelelője.)
Nézzük, hogy milyen szabályoknak is kell megfelelnünk:
- Ne használjunk tagadást, mert ekkor kétféleképpen hajthatja végre
az utasításunkat:
1. A nyelvtan szabályai szerint próbálja végrehajtani. Ekkor elhagyja a
tagadást, és végrehajtja azt, ami utána következett. Pl.: „Az ötös
tételt ne húzzam ki” mondatból ez lesz: Az ötös tételt húzzam ki. De az
is lehet, hogy a „nem tudom” mondatot így értelmezi: tudom.
2. Értelmezi a mondatot, és egyetlen fogalmat alkot belőle. Ezt viszont
szó szerint végrehajtja. Ekkor a „nem tudom” kifejezés blokkolást fog
eredményezni.
Mivel nem lehetsz biztos benne, hogy milyen módon hajtja végre,
ezért nem szabad tagadással programozni semmit sem.
- Csak a jelen időt használhatunk. Viszont, ha ténylegesen a jövőt
akarjuk programozni, akkor használjunk dátumot: pl. 2100. 10.12-én
csúcsformában vagyok.
- A feltételes módú mondatokat nem érti. Nem hajtódik végre. Ezért ne
használjuk a szeretném, szeretnék, stb. alakokat.
- Csak rövid, mondhatni, tőmondatokat képes feldolgozni. Egyébként
elvész a nyelvtan útvesztőiben.
- Az állításnak hihetőnek kell lennie. Ha nem, akkor sajnos egy védelmi
mechanizmus leállítja a végrehajtást, mondván, hogy a rendszer
korlátait túllépi, veszélyezteti a biztonságos működést.
- Csak egyes szám első személyt használhatunk. (Én …) Teljesen
természetes, hogy nem hajt végre olyasmit, ami nem is a saját
személyére vonatkozik.
Amikor kitöltöttük a jobb oldali táblázatot is, húzzuk át a gátló
állításokat, és közben mondjuk ki jó hangosan:
„Ez már a múlt, ennek vége! Mostantól csak a sikert hozó programom
működik!”
A jobb oldalon felsorolt állítások közül válasszuk azokat, amelyek a
legégetőbb problémáinkra kínálnak megoldást. Ezeket írjuk le
annyiszor, ahányszor csak bírjuk, de minden nap legalább tízszer. A
hatás már napok múlva is jelentkezhet, de legalább 3 hetet várjunk
türelmesen. Azután már akkor is működik, ha nem is foglalkozunk vele.
Fokozhatjuk a hatást, ha meditáció közben is elmondjuk ezeket az
állításokat, ill. amit tudunk képekben is elképzeljük az elmetükre-
technika szabályai szerint.
Ha nagyon komolyan gondoljuk a változást, akkor írás közben mondjuk
is ki a mondatainkat, vagy készítsünk belőle magunknak egy kazettát,
és hallgassuk amikor csak tehetjük.
Ha még ezek után sem történik semmi, akkor nagyon komolyan
gondolkozzunk el azon, hogy vajon az, amit szeretnénk elérni, egybe
esik-e azzal amit a karmikus utunkban elvállaltunk? Fontos, hogy a mi
általunk óhajtott változásnak összhangban kell lennie a leszületésünk
előtti vállalásunkkal.
Az eddig ismertetett két módszer segítséget nyújtott arra, hogy
egyrészt megértsük életünk célját, vagy céljait, másrészt viszont
rendbe tegyük agyunk programját.
Mindez azonban még csak a töredéke annak, amit ezen a téren még
megtehetünk. Ezt azonban a Sakkozó-módszer című következő
levelemben fejtem ki részletesebben.
|
