Kedves Listatagok!
Úgy látom, hogy a párkeresés központi kérdés sok társunk életében.
Ismét ezzel kapcsolatos kérdéseket kaptam.
Megteszem, ami tőlem telik, de nem vagyok szaktekintély ezen a téren.
Csak a gondolataimra és a tapasztalataimra tudok hagyatkozni.
> Azt szeretnem kerdezni, ha idod engedi, megirnad nekem par
sorban, milyen programozasi modszert tartasz a legmegfelelobbnek
ahhoz, hogy vki hatekonyan magahoz vonzza v megtalalja az Igazit,v
az Igazi megtalalja ot?
Az az igazság, hogy amikor normális voltam, akkor nekem soha nem
voltak párkeresési gondjaim. (Persze azért nem sikerült mindig minden
tökéletesre. Sokat hibáztam is.)
Viccelődtem, próbáltam kedves lenni, esetleg szemezni, vagy ha
leültem valaki mellé, nem jelentett gondot szóba elegyedni vele.
Amikor azonban elváltam, akkor kb. két évig egyetlen normális
kapcsolatom se jött össze. Voltak csinos, okos lányok a
környezetemben, némelyikük vadászbombázónak is elmehetett volna.
Ráadásul még az egri szépségkirálynő volt a párom a fizikai
laborgyakorlatokon is, mégsem tudtam velük mit kezdeni.
A párválasztás szerintem teljesen lelki eredetű probléma. A gond
valahol ott kezdődik, hogy azt látjuk a környezetünkben, amit látni
akarunk. Magunkból indulunk ki, és másokban is a mi jellemvonásainkat
keressük, illetve azt vagyunk képesek észrevenni. Ezért fejlesszük
magunkat!
(Csak egy rövid példa arra, mi mindent képesek vagyunk bebeszélni
magunknak: Megdöglött a szegény ember lova. Viszont a munkát el
kellett volna végeznie. Ezért a sógorától akarta kölcsönkérni a lovat. El
is indult hát hozzá. Csakhogy messze lakott a sógor, és az emberünk
túl sokat gondolkozhatott:
- Lehet, hogy nem is adja ide. Túlságosan félti a lovait. Meg zsugori is.
A múltkor se segített. Biztos talál most is valami kifogást. Biztosan nem
adja ide.
Ezek után megérkezik, és így szól a sógorához:
- A franc essen a lovadba! Akkor se kéne, ha adnád! – ezzel aztán
mérgesen vissza is fordul.
Ezért ne győzködjük magunkat arról, hogy a mi külsőnkkel, anyagi
helyzetünkkel stb. úgysem találunk senkit.)
Így volt ez velem is. Ha egészségesen gondolkodunk magunk felől, jó
fejnek, értékes embernek tartjuk magunkat, akkor csupa ilyen emberrel
fogunk összefutni, és a párválasztási kínálatunk széles skálán fog
mozogni. Ha mégsem ilyen embernek tartjuk magunkat, akkor
elsősorban nekünk kell megváltoznunk. Erre egy kicsit később meg is
próbálok tippeket adni.
Amikor úgy gondoltam a válásom után, hogy minden nő kurva (a nők
pedig gondolhatják hasonló helyzetben, hogy minden férfi disznó),
akkor inkább nem is próbálkoztam senkivel. De amikor úgy láttam, hogy
ez, vagy az a lány kivétel lehetne, akkor vagy szóba sem álltak velem,
vagy én nem tudtam normálisan viszonyulni hozzájuk. Ezt persze
nagyon hamar megérezték, és így nem fordultak komolyra a dolgok.
Visszatérve tehát önmagunkhoz. A közmondás azt mondja, hogy
mindenki a saját háza előtt seperjen. Ez az első számú, és
legfontosabb szabály. Magunkkal foglalkozzunk. Tegyük magunkat
értékessé, és aztán szervezzük meg a marketinget, adjuk el magunkat.
Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Amiben jók vagyunk, azt a
területet futtassuk. Amennyire csak lehet, foglalkozzunk a társas
kapcsolatokkal. Járjunk el szórakozni, de nézzük meg, hogy hova. Csak
oda menjünk, ami a mi igényeinket ki fogja elégíteni. Mozi, színház, bál,
stb. Fejlesszünk ki jó modort. Igyekezzünk szépen, választékosan
beszélni. Ha valamihez nem tudunk hozzászólni, inkább hallgassunk.
Figyeljük a testbeszédet, hogy a megfelelő jeleket küldhessük, illetve,
hogy foghassuk.
Ha tetszik nekünk valaki, beszéltessük. Az se baj, ha csak
negyedóránként jutunk szóhoz, de nagyon figyeljünk arra, amit a
partnerünk mond. Keressük vele a szemkontaktust, bólogassunk, s
sugározzuk felé, milyen nagyszerű embernek tartjuk, stb. A partnerünk
ettől kinyílik és virulni kezd, s mi még akkor is bekerülünk a szívébe, ha
összesen tízet se szóltunk. Vajon miért? Mert azt kapta tőlünk, amit
csak ritkán kap valaki: teljes figyelmet. Ő volt a sztár, amíg velünk
beszélt.
Akinek ezt az érzést megengedjük, annál igen jók lesznek az esélyeink.
Komolyan fog venni minket, felírja a címünket, keresi a társaságunkat.
Lépjünk tovább. Mostmár keressük egymás társaságát. Hogyan
tovább?
Ha a figyelmet csak színleltük, és valójában nem is érdekelt minket
őszintén a társunk, akkor az hamar kiderül. Ha viszont, tényleg olyan
csodálatos ember, mint amilyennek látszott, akkor mi is próbáljuk meg
a legjobbat nyújtani magunkból. Sokszor elég csak a szándék, az
elhatározás, a tetteket már nem is kéri tőlünk a partnerünk. Beéri
azzal, hogy megkaphatná, ha akarná.
Tegyük rendbe az értékrendünket. Döntsük el, hogy milyen életet
szeretnénk vele leélni. Ez nagyon fontos: LEÉLNI! Nem kalandozni,
összeházasodni és aztán elválni, nem szarvakat gyűjteni, nem
kihasználni, nem megkötözni. Élni, és élni hagyni.
Azt szintén jó, ha tudjuk, és tényként elfogadjuk, hogy olyan ember
kevés van, aki pont nekünk lett teremtve, és nekünk csak összejönni
kell vele. Lesznek hibái, lesznek rigolyái, amit nekünk el kell viselnünk.
Nekünk kell olyan értékessé formálnunk, amilyen értékes társra mi
vágytunk.
Vigyázat! A házasság azonban nem átnevelő intézmény! Nem szabad
átesni a ló másik oldalára, mert az igen gyors kudarcokhoz vezet.
Olyan társat válasszunk, akiben szunnyadoznak azok a jellemvonások,
amelyekre nekünk szükségünk lesz.
A szobrászok nagy része is csak ezt szokta mondani: Nem én alkottam,
ez a kőben már benne volt, én csak kihoztam belőle amit lehetett.
Legyünk mi is ilyen bölcs szobrászok!
No és akkor most mit és hogyan programozzunk? Technikákat talán
már nem kell leírnom, talán azért sem, mert ilyesmiről már máskor is
írtam, meg aztán Ti úgyis járatosak vagytok a Silva-féle fehérmágiában.
Pozitív állításokat javaslok.
Önmagunk megváltoztatása: Szeretem magam. Értékes ember vagyok.
Nagyon jó partner vagyok. Tele vagyok szeretettel. Felelősséget
vállalok a tetteimért. Becsületes vagyok. Hűséges vagyok. Nagyszerű
ember vagyok. Kedves ember vagyok. Nyitott ember vagyok.
Talpraesett vagyok. Jókedvű vagyok. Vidám vagyok. Bizakodó vagyok.
Optimista vagyok.
Csinos vagyok. Szép vagyok. Jóképű vagyok. Bájos vagyok. Vonzó
vagyok.
Megfelelő körülmények közé kerülés: Nyitott szemmel járok.
Észreveszem az értékes embereket. Megtalálom az igazit. Új
ismeretségeket kötök. Felújítom a régi kapcsolataimat. Összefutok a
párommal.
Ezek után nagyon fontos, hogy a leendő párunkkal is foglalkozzunk.
Biztosan a könyökötökön jön ki, de precízen le kell írni magunk előtt,
hogy milyennek is képzeljük. Személyleírás kell, ismertető jelekkel és
belső tulajdonságokkal.
Mint írtam is korábban, az elmetükre technika rengeteget segíthet.
Ezzel tekinthetünk be a jövőbe. De arra is oda kell figyelnünk, hogy az
igazira vonatkozó jövőképet tekintsük meg, és ne érjük be csak a
következő jelölt megismerésével.
Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, ha megfogalmazzuk magunkban az
elmetükre technika használata előtt.
Abban bízni kell, hogy megtaláljuk a társunkat. Nem szabad kételkedni
benne, mert az rontja a hatásfokot. Olyan ez, mint amikor a mágnes
hatására a vasreszelék szépen beáll egy irányba. (Ez most a nyerő
koncentráció. A gondolatunk a mágnes, a vasreszelék pedig az, amit
szeretnénk bevonzani.) Csakhogy, ha egy másik mágnes is megjelenik,
az megzavarhatja a vasreszelékeket. Esetleg teljesen kiütik egymás
hatását. (A másik mágnes nem más, mint a kételkedés.)
Mindenkinek jó vadászatot és sok sikert kívánok! (Szerintem, aki
ügyesen megszólal itt a listán, az köztünk is gyorsan megtalálhatja az
igazit.)
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
