> 1918-20-tól egy kis ideig ugyanilyen zavar volt Szlovákia kapcsán
> is: érdekes pl. korabeli parlamenti felszólalásokat olvasni, ahol
> magyarul is "Szlovenszkó" volt.
:o
> A dolog pikantériája, hogy emellett Csehországnak továbbra sem volt
> nemzetközileg elfogadott modern önálló neve. Annál a praktikus oknál
> fogva, hogy már eleve Csehszlovákiát terveztek.
Ravasz. Problémánkat tehát a zárt időintervallumba eső politikai
előrelátás teremtette: ha a történelemkönyv- és térképtervező mérnökök
nem tudták volna előre, hogy Csehszlovákia lesz, a probléma nem jött
volna létre -- avagy ha azt is tudták volna előre, hogy később
létrejön az önálló Csehország, a probléma úgyszintén nem jött volna
létre. Ciki.
> És tudod nagyon jól, hogy in facto nem volt külön neve (sőt léte
> sem!) Csehszlovákia területeinek: innen Mo.-ról mindenki a
> "csehekhez" ment Pozsonyba meg Kassára.
Fél pillanat, attól, hogy valaminek nincsen külön léte, még van neki
neve. Celldömölk se független, mégis van neve. :) Volt neki neve de
jure is és de cocus is, márminthogy létezett az emberek tudatában, még
ha úgy is mondták, hogy a csehekhez. Ez szimplán abból van, hogy a
mezei magyar ember nem tudja megkülönböztetni a szlovákokat a
csehektől, elvégre tök egyforma a nyelvük, mind a kettő nemmagyarul
van. (Szanatóriumi emlékem, hogy a nővérke hangosan és tagoltan próbál
beszélni szobatársamhoz, hátha akkor megérti, aztán belátva, hogy
ezzel nem ér célt, nemmagyarul folytatja: "Bitte das Kaja der Megesz,
aztán der Doktor kommen és eine Vizit lesz, sind sie érted?" A fekete
fiatalember akkor már hónapok óta ott volt a szanatóriumból,
többedmagával érkezett Angolából.)
Rendszerváltás előtti atlaszaimat nem tudom felütni, áldozatul estek
Lapostetűfalván, de emlékeim szilárdak aziránt, hogy feltüntetik a
Csehország nevet is mint az akkor még csak közigazgatási határ egyik
oldalára eső terület nevét.
> (1) Manapság elv a hiperkorrekt elnevezés, így ha egy ország nevet
> változtat, követi ezt a külvilág is:
Még ennél is hiperebb a korrektség, a külvilág akkor is követi, ha az
ország _nem_ változtat nevet. Burma egy szép nap kitalálta, hogy őtet
mostantól úgy hívják, hogy Mjanmar. A világ, amely egyébként
elméletileg elítéli a burmai rezsimet, rohant teljesíteni
kívánságukat. A dologban az a szép, hogy Burmát azelőtt is Mjanmarnak
hívták, csak volt neki egy idegen neve, mint Magyarországnak.
> (N.B. Jugoszlávia valódi föderális köztársaság volt, Csehszlovákia
> csak 1990-től Cseh-Szlovákia ~ Cseh és Szlovák Szöv.-i Közt. néven.)
Ezt a részét nem tudtam. Mi volt Csehszlovákia azelőtt?
> A "Belarusz"-szal viszont egy jó példát hoztál: amennyire el akarták
> terjeszteni ezt az önelnevezést, annyira nem tapadt meg, és nem
> tudta kiszorítani a történelmi elnevezéseket. Ennek oka, hogy az
> önelnevezés meglehetősen eltért a magyarban használatos
> megoldásoktól.
Én is igen berzenkedem ellene. Roppantul örvendek, amiért megtudtam (a
szovjet korszakban nem tudtam), hogy hívják országukat a beloruszok,
de ezt a nevet a magyarban nem tudom díjazni. Vibráló fülekkel
olvastam a HVG-ben jó néhány évvel ezelőtt. (Ha már itt tartunk, a
Fehéroroszország sem tetszik. Kétségtelen, hogy minden ország neve
jelent _valamit,_ de ettől még nem hívunk országokat úgy, hogy Szabad
Emberek Földje vagy Imreföld.)
> Én nem a nemszeretemet hoznám fel, mert nem ezt volt szerintem a
> hozzászólások lényege, hanem inkább az, hogy adott -- elsősorban
> német -- elnevezésekhez bizonyos konnotáció tapad, ezért használatuk
> korlátozott.
'Genis. Igyekszem a dolgot jól megfogalmazni. Jut eszembe, korábban
elfelejtettem szólni: javaslatod alapján fölvettem a nyelvek közé a
törököt is, ámbár szerintem gubanciális kérdés, hogy Észak-Ciprus most
tagja-e az EU-nak vagy sem. Elvégre a dél-ciprusiak megszavazták, hogy
ne legyen tagja, de tény, hogy ha nem tagja, akkor _valami más,_ annak
viszont nem ismerhetjük el... Én igazából azt nem értem, hogy ilyen
viszonyok közepette hogyan lehetett az országot fölvenni az EU-ba.
Bocsánat, ez már nem nyelvészeti kérdés.
> Ööö... A leníción szűkebb értelemben értjük csak a grammatikai
> leníciót.
Értem a magyarázatodat és köszönöm.
> Az ír helyesírás egyszerre érvényesíti történeti és fonetikai elvet,
> ennek alapján megkülönbözteti egymástől a [b]-ből képződött [v]-t
> (bh) és az [m]-ből képződött [v]-t (mh),
Jut eszembe, egyes forrásokból azt szűrtem le, hogy a bh ejtése [v],
az mh-é ellenben [w]. Más forrásokból azt, hogy egyformán [v]. (Nem
beszélve azokról az esetekről, amikor megmagánhangzul, samhradh
[saura].) Mi az igazság?
> Nincs eredeti [v] a walesiben sem, itt az [f] késői tendenciózus
> zöngülése miatt az "f" betű jelöli ezt a hangot.
Kár, nekem sokkal jobban tetszett az a magyarázat, hogy azért jelöli f
a [v]-t és ff az [f]-et, mert Merlin így varázsolta.
> Bónuszfeladat: olyan motiválatlan (azaz nem hangutánzó,
> gyermeknyelvi stb.) ír szavakat keresni, melyben "b" van a szó
> közepén magánhangzók között, ill. a végén magánhangzó után.
Tied a két köcsög. :)
> másrészt minek is tennék, csak azért, hogy még exotikusabbnak nézzen
> ki az íráskép?
Bhuel, egyéb esetekben a nyelv mindent elkövet e cél
megvalósításáért... :)))
> Felhívnám a figyelmedet, hogy idővel a dolgok változnak: ugyan van
> "Diabhal" 'ördög' szó egy évezreddel ezelőttről, de ez nem határozza
> meg a mai szokásokat. Pl. régen a "ch"-t mi is "h"-val vettük át
Nyert! :)
Ezt szeretem a Nyelv listában, hogy mindig tanul az ember valamit.
Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Spammindzson – útmutató a koreai spam elleni védekezéshez
Neha valosagos rejtvenyeket ad fel, mint Oedipus a szfinxnek!
|