A NYELV 0342-ban irta Racsko' Tama's  >:
>Végülis, azt, hiszem, magam is ilyen következtetésre jutottam
Én is azt hiszem.
>> Lakályos, Jósika 1853 (Eszther)
>Ha jól értelmezem, akkor ez azt jelenti, hogy a szót 1853-ban alkotta
>meg Jósika Miklós?
Nem. Ez azt jelenti, hogy Szily elsõ adata az illetõ szóról Jósikától,
1853-ból való.
>Én viszont az elsõ említés dátumára az EWUngban [...] az 1847-es évszámot
találtam.
Ez elég megszokott dolog. Hiszen az EWUng. ismeri a NyúSz.-t, de fordítva
nem. Nyelvújítási szavak esetében amúgy nap mint nap rá szoktunk verni
éveket, nemritkán évtizedeket a NyúSz.-ra (vagy bár jóval kevesebb
nyelvújítási szót tartalmaz, akár a TESz.-re; az EWUng.-ot nem használjuk a
Nagyszótárhoz, csak nagyritkán tájékozódásra); ez egyszerûen a merítés
méretébõl adódik.
>Számomra tehát úgy fest, hogy az EWUng szerkesztõi ismernek olyan
>forrásokat is, amelyeket Szily még nem.
A "még" szó használatát nem érzem indokoltnak, de amúgy ez pont így van.
Noha az EWUng. tulajdonképpen a TESz. német kiadása, ott sem ritka, hogy
jelentõsen korábbról van adat egy-egy szóra, mint a TESz.-ben. Az elsõ
adatok amúgy is elég nagy nagyvonalúsággal kezelendõk. Noha a Nagyszótár
koncepciójában jelentõs szerepe van az 1772 utáni elsõ adat
dokumentálásának, de sajnos számos esetben adódhat olyan helyzet, hogy
tudomásunk van korábbi adatról, mégsem tudjuk felvenni a szócikkbe. Ennek
több oka is lehet: 1. A szerkesztési szabályzat szerint azok a cédulák,
amelyeken szövegkörnyezet nélküli adat szerepel, nem számít adatnak (tehát
ha a cédulázó egy regénybõl csak egy szót írt ki, azt a cédulát lényegében
semmisnek kell tekinteni). 2. A címszó többjelentésû, és az adott
példamondatból vagy kisebb-nagyobb környezetbõl nem lehet eldönteni, melyik
jelentéshez tartozik az adat, ekkor -- mivel jelentésenként kell adatolni
az elsõ elõfordulást -- az adattól el kell tekinteni. (Ebben a két esetben,
ha több évtizeddel késõbbi a második adat, megpróbáljuk az eredeti helyet
visszakeresni, és így megoldani a problémát.) 3. Ha az elsõ adat
példamondata nagyon suta, de egy-két évvel késõbbrõl sokkal jobb adat van,
inkább az utóbbit szoktuk felhasználni. 4. Igen utálatos az, amikor pl.
1770-bõl, 1771-bõl van cédulás adatunk (de mivel az korhatáros, nem
kerülhet a szótárba), a második adat pedig pl. az 1850-es évekbõl való.
Ekkor teljesen tehetetlen a szócikkíró, az 1850-es évekbeli lesz az elsõ
adat. 5. A cédulás anyag és a számítógépes korpusz mellett
kiegészítésképpen (csak akkor használható, ha az elõzõekbõl jelentõs
adathiány áll elõ) használunk még mintegy 30 db, az Arcanumnál megjelent
CD-s szöveges adatbázist. Néhány évtizednyi különbségnél már indokolt e
kiegészítõ forrás használata, egyébként azonban nem; tehá elõfordulhat,
hogy az ember talál egy 1893-as CD-s adatot, de a legkorábbi CD-s vagy
korpuszbeli adat pl. 1906-os, ekkor az utóbbi kerül a szócikkbe (az is
megeshet, hogy az ember meg se nézi a CD-s adatbázisokat, mert nincs
kiabáló adathiány, így nem is tûnik fel ez a lehetõség). -- Az adathiányok
elég furcsa dolgokat is eredményezhetnek. Az alépítmény címszót írtam, s a
marxizmusban használt 'alap' jelentésben a legkorábbi adatom 1994-es volt;
ez a jelentés végül is valószínûleg nem fog belekerülni a szótárba, mert
nem tûnt kellõképpen megalapozottnak, nagyon gyorsan felváltotta az alap,
de ha belekerült volna vagy mégis belekerül, akkor az 1994-es adat lenne az
elsõ (igaz, a példamondatban azzal a kitétellel, hogy a szerzõ az 1930-as
évekre emlékszik vissza).
>(Nem lehet, hogy Ballagi is ilyen forrásokból vehette a "lakály" szót?)
E miatt a kérdés miatt írtam a fenti hosszabb elmefuttatást. Szóval az,
hogy az elsõ adat mikori, nem igazán sokról árulkodik, csak hozzávetõleges
dátum. Az, hogy egy létezõ szónak gyakorlatilag sehol ne legyen nyoma, csak
egy -- nem korpusz alapján készített -- szótárban, sokkal
elképzelhetetlenebb. Megnéztem a lakály szót a céduláink között, nyoma nem
volt, mint ahogy az Erdélyi magyar szótörténeti tárban sem, ez nekem nagyon
arra vall, hogy Szily (aki idõben igen közel volt a kérdéses korszakhoz)
jól ítélte meg a helyzetet, s csak Ballagi vette fel rendszerkényszerbõl a
szót a szótárába.
Üdv: Attila
|
