T. nagyerdemu  Lista !

privatemil szini-kritikajat prezentalom tegnapi eloadasom 
visszhangjakent:

*Szia  Burgeinstein!
Először is: Nem sztrájkoltam, hanem aludtam az előadásod idejen !
Az I. felvonásból idézek: "Felvetodik a kerdes, hogyan tudnank 
egy kis darabka drot elektronjait belso elmozdulasra kenyszeriteni?"

A teljesebb kép kedvéért én még bemutattam volna , hogy a 
drótot végeinél  fogva, s a vezetékkel párhuzamosan tartva -
hozzá közelítve-távolítva - hogy ráz meg. S aki nem hiszi próbálja ki. 
Váltóáramnál pedig mozgatni sem kell,  mert magától működik a 
transzformátor elv, ha nem akárhogy áll a drót, ami tulajdonképpen 
szekunder-tekercs töredék.
Aztán még zárt hurokká hajlítva és a vezeték közelébe tartva 
martinász-csipesszel  bemutatható, amint a folyamatos 
indukcióváltozástól  felizzik.
Viszont a te attrakciódban a vezeték irányába tartott drót  fel-le 
mozgatva nem rázhat, ami persze biztonságos, de egyáltalán nem 
meggyőző, csak hihető, hogy van rajta feszültség. Ki tudnád-e, 
mutatni, hogy tényleg van? Szerintem nehéz lehet.
Tovább:
"A vezetekben folyjon most nehany Hz-es valtoaram. Ha a drotdarabot 
nem mozgatom, nem tortenik benne semmi."

Nem jó. Elvben lennie kell ilyenkor is váltófesznek a drótban. 
A villany ugyanis haladóhullámként terjed a vezetékben ill. körülötte, 
de csak mert most épp nagy a hullámhossz, a drótod gyakorlatilag 
nem olyannak veszi az adást. Ha lenne hiperkönnyű és igen 
mozgékony vasreszelék, amit 2 egymás feletti rétegben helyeznél el a 
függőleges vezeték körül, akkor látnád, hogy a koncentrikus 
körgyűrűk - melyek indukcióvonalakat szemléltetnek 
( inkább az indukció létét és változásait lehet láttatni velük), hát azt 
tapasztalnád, hogy időben késsé eltér a gyűrűk tágulása/sűrűsödése 
a két szinten. 
(S ebből még  a hullám iránya is megállapítható lenne.)
Egyéb észrevétel: Amikor mikrohullámra tértél át  a IV. felv.-ban, és 
nagyobb kakaót adtál, hogy távolabb is legyen térerőd, nem gondoltál 
rá, hogy a gyanútlan közönség esetleg megfő ? 
Egyéb: 
A felv. végén mondtad: "Ha pedig a femkorongot a vezetekre teszem, 
az mindig ugy sugaroz, hogy a hullamok visszaforduljanak onnan."

Ezt jobban részleteztem volna: A  tárcsához befutó mágneses mező 
energiasűrűségének változása a tárcsa centruma és pereme közt 
áramot indukál,  s e szekunder áram indukciója semlegesíti a befutó 
hullámét - lévén azzal "ellentétesen forgató" - s egyúttal maga is 
hullámforrássá válik. Ez visszaverődés benyomását keltheti.   
(Hogy a tárcsa után is lesz-e új hullám, azt nem tudom, de hogy
rá ne kérdezzen a közönség, gyorsan inteni kell: Függöny! )

Egy ötlet: az előadás színvonalát emelné, ha kihasználva
a forgószinpadot, cirkulárisan polarizált hullámokat is keltenél! ???
Az V. felvonásról, ami a fényről szólt volna: 
Véleményem, hogy minden rádiós cucc eldobható amint fotonról van 
szó. Az ugyanis c-vel terjed, s nincs módja a terjedési irányára 
merőlegesen is terjedni, mert úgy már c*gyök(2) sebessége lenne
az oldalra kiterjedő részének.
Ettől függetlenül keletkezhet és terjedhet gömbhullámként 
(gondolatban!), különféle térszögeket kitöltve, mert az nem ugyanaz.
Homorú tükörrel vagy gyűjtőlencsével pedig hengeressé tehető
(gondolatban!).
Hogy mi is a gond? Ha fotodetektorral belényúlsz az elvi 
hengerfelületbe, hogy megállapítsd tényleg kitölti-e a foton, 
amint megtudtad, hogy ott jár, már nem is terjed tovább!
S ha netán egyszerre több detektort használsz,  csak egyetlen
egy jelezhet, s a többi már nem fog. 
Erre csak egy magyarázatot tudok adni, de bele ne írd a darabba,
amig nem igazolt!  Egyelőre csak elképzelni tudom halványan, 
milyen is a foton, és azt is csak kívülről. Olyan, mint valami 
teleszkópként kipattanó, belül üres, és csavarintásokkal keletkezett
szűkületekkel teli előre nyomuló alagút, mely sebesen tör elő az 
anyagból, bele a vak ismeretlenbe. Az idő nem létezik benne. Talán 
emiatt van, hogy kortalan.  Menetközben nem latható hol vonul éppen, 
legfeljebb annyi  tudható, merre nincs. Viszont ha sikerül lyukat ütni 
rajta látatlanban, akkor szempillantás alatt elsorvad, összeugrik. 
Rugalmas külső terének nyomásától omlik össze.
Amíg közlekedik, kiszorítja a teret, ahol jár. _Emiatt_ nincs idő benne. 
Az "idő"  a térben általában amiatt létezik, mert a  foton 
fizikai térbeli haladása tér-kiszorítással egybekötve zajlik, s ahol a tér 
sűrűbb - de csak kívüle - ott lassabban is halad, illetve ott minden 
lassabban zajlik ( távolabbi, külső szemlélő szerint )

Ami fontos:  Hiába próbálnánk a foton befoglaló méretét, 
"átmérőjét" térerőméréssel behatárolni, nem megy, mert máris 
pontszerűnek találnánk, amint bárhol tettenérnénk, hogy jelen van.  
Tehát nincs is átmérője. 
Az anyag mely az energiájából ki akart csípni bármily keveset is,
az addig létezett "tér-deformitás" - anomália mechanikai energiáját 
egészében megkapja, s le kell nyelnie. Ezen energia egésze abba 
a "lyukba" zuttyan be egy időtlen pillanat alatt, melytől a foton 
elpukkant. 
Aztán, amint  a helyi kvantumállapotok lehetővé teszik 
(s még a csillagok állása is külön kedvez egy horoszkóp szerint 
a téridő-járásához :), akkor egy új foton tör ki búvóhelyéről, hogy 
világot lásson (meg láttasson).  

Az "éterszagú" magyarázattól  nem kell megriadni!
Bár Einstein vetette el,  de 1924-ben már célzott rá, hogy nem 
üldözendő. (csak a klasszikus felfogás szerinti éterben
gondolkodás vezet tévutakra)
Tehát semmiképp se folyadék, vagy gáz legyen az a valami 
amit hullámok közvetítőjének tekinthetünk, ha úgy tartja kedvünk.
Nálam csak rugalmas izé, ami energiát tárol és terel, de se 
tehetetlensége se surlódása sincs, tehát nem anyagszerű. 

Most te jössz: találj ki valami újat a fotonról, amivel a kétrés kísérlet 
könnyen magyarázhatóvá válna! Nekem csak görcsösen megyeget. 

Üdv:  zoli   *

Burgonya :(