Sziasztok Kedveseim!
Köszönöm a hozzászólásokat, számomra nagyon tanulságos volt, hogy ki mit
olvasott ki a levélbõl és hogyan reagált.
A levelek végén, amit írtatok nem találtam siker történetet!!
:-((((((((((
Már látom, hogy nem fogalmaztam egyértelmûen. Még egyszer, de
utoljára!!! nekifutok a történetnek.
Szóval megkaptam a diákigazolványom (szerda délután), és ezzel
felszerelve az utazás elõtti napon a MÁV jegypénztára elõtt lobogtatva,
megmutatva az igazolványt kértem a jegyet. (Csütörtökön utaztam)
Kaptam egy jegyet, majd hazamentem.
Nekem elõtte se a pénztáros és SENKI más sem mondta, hogy ez utazásra
NEM alkalmas. Ezért mutattam meg a pénztárosnak az igazolványt.
A fiamnak este örömmel mutattam a diákigazolványom és a jegyem.
Akkor mondta õ, hogy ezzel nem lehet így utazni.
Nekem már se idõm, se kedvem nem volt visszamenni a pályaudvarra.
Reggel (hajnalban) úgy indultam el, hogy ha megbüntetnek ezért, azt
vállalom(ezért vittem magammal 20 ezer Ft-ot, hogy beleférjen), de
visszafelé mindenesetre a különbséget a debreceni állomáson rendezem.
Tehát nem eldobtam, a visszafelé szóló diákjegyem, hanem a különbözetet
fizettem ki.
Szerintem igazán akkor lettem volna csaló, ha visszafelé is a
diákjeggyel utazom.
Még egy fontos információ, ha úgy dönt a kalauz, hogy megbüntet, a
büntetést KIAKARTAM fizetni. A szándékom meg volt, pénz is volt nálam.
Azt programoztam, hogy rendben történjen az utazás, a pénztáros nem
törödõmsége miatt ne engem büntessenek meg.
Azt a hozzászólást pedig határozottan visszautasítom, aki kijelentette,
hogy megloptam a MÁV-ot!!
Ha a wc-ben kuksolva jegy nélkül utazom, az a meglopás!!
Sajnálom, hogy mindenki a csaló, szélhámost látta bennem.
Ha mindenki annyit potyázna amennyit én, akkor dõzsölnének a különbözõ
utazási társaságok.
Kérlek benneteket, ne csak a rosszat lássátok, ne csak a másik által
esetleg elkövetett hibákat kiabáljátok ki!!!
Kennedy mondta egyszer, "Ne azt keresd mit tehet érted az ország, hanem,
hogy Te mit tehetsz az országért!" szó szerint nem tudom idézni, de ez a
lényeg.
Ha elkezdünk úgy gondolkodni, hogy nem azonnal a rosszat és a negatívat
feltételezem a másikról már jobbá tudom tenni akár a saját életemet is,
a környezetemrõl nem is beszélve.
Pozitív hozzáállás:
Néhány évvel ezelõtt egy illetõ rendkívüli módon megbántott, olyan
dolgot állított számomra fontos emberek elõtt, ami nem volt igaz, engem
rossz fényben mutatott be, míg õt kiemelte. Akkor éppen úgy hozta a
sors, hogy neki hittek, nem nekem.
Borzalmasan fájt akkor, olyannyira, hogy az 57 kg-os súlyomból 2 nap
alatt 5 kg-ot fogytam, nem tudtam enni, aludni, szóval iszonyúan éreztem
magam. Csont és bõr voltam.
Soha nem éreztem még magam ennyire igazságtalanul, és ilyen mélyen
megbántva.
Szenvedtem heteken át.
Akkor azt mondogattam magamban, hogy ettõl az embertõl most éppen ez
volt a legtöbb, én nem bírálhatok, megbocsátok neki. Olyan volt számomra
ez mintegy mantra. Napjában szinte 100-szor elmondtam, aztán sikerült
mélyen belül is megbocsátanom neki.
Úgy hozta a sors, a napokban összefutottam az illetõvel. Kerülte a
tekintetemet, de nem tudott kikerülni. Megálltunk beszélgetni.
Nem értette, miért nem haragszom rá.
Elmondta, hogy a munkájában, a családjában, a magánéletében komoly
problémái vannak. Szinte az õrület határán van.
Beültünk egy kávéra, elmesélte hogyan megy lefelé a lejtõn.
Meghallgattam és adtam neki egy-két ötletet, hogyan próbálja a stresszt
leküzdeni. Hogyan tud apró lépésekkel ebbõl a gödörbõl, amiben éppen,
van kimászni.
Mondtam neki, most már hogy tudja, hogy a gödör alján csücsül,
keressünk létrát, hogy kimásszon!
2 órát beszélgettünk, folyamatosan rakva össze a létra lépcsõfokait.
Tudjátok, egy percig sem jutott eszembe, hogy a fejére olvassam amit
ellenem követett el annak idején.
Azt láttam, hogy ez az ember "megkapta" a büntetését, (nem tõlem!!!) és
én lehetek egy apró láncszem aki segíthet neki ebbõl felállni, kimászni.
Az élethez, az emberekhez való hozzáállása talán ennek hatására
megváltozik.
Nem azt kapta amit õ adott!
Soxeretettel
Évi
|
