Kedves Attila!
HIX NYELV #533,  >:
> Nem tetszik, hogy a réshangok kevésbé hangzósak, mint a zárhangok. Ez
> ellentmondani látszik mindennek.
Kérdés: mit dobjunk el, ha a tények ellentmondananak az elméleteinknek?
> Én szívesebben maradnék a 4 osztályú, nem szigorú modellnél.
Lehet maradni, csak akkor a szonoritással nem fogunk megmagyarázni semmit,
tehát az egész érdektelenné válik. Ha már a magyarázatunk a szonoritáson
alapul, akkor muszáj az említettem rendszert alkalmazni.
> (a "µda"-t nem értem, ott az elsõ nem likvida?)
A "¾da", mint LAD rákérdezett, valójában "z^da" /zsda/.
> A sz-ket szótagelõzékként elemezném, mint ahogy a magyarban is tesszük,
> arra pedig nem vonatkozik a szonoritási sorbarendezés.
Ezt becsülöm a fonológiában, ami nem illik az elgondolásba, azt kidobják
:-)). Végülis lehetne a mgh-ig tartó rész teljesen szótagelõzék, a további
rész pedig szótagutózék, így megmagyaráztunk mindent ;-)).
Félretéve a szarkazmust, ha az "sz" szótagelõzék, akkor nincs magyarázat a
"t", "d" betoldódására a szótagkezdõ "szr-", "zr-", "nr-" hangkapcsolatokba,
vö. gör. "akrosz" ~ ószl. "ostr6" [ie. /k'/ > szl. /sz/ szatemizáció].
(Különösen kérdéses, hogy itt miért viselkedik egyformán a szótagelõzékben
lévõ "sz", "z", illetve a szótagkezdeten lévõ "n".)
> [a növekvõ szonoritás és a kötelezõ nyíltszótagúság] nekem véletlen
> egybeesésnek tûnik
Ez kicsit olyan jellegû érvelés, mint amit a gyógyszergyárak használtak
eleddig a dohányzás és a tüdõrák véletlen egybeesésérõl.
> akkor fel kellene ezek végére venni egy-egy 0 magánhangzót, és máris nincs
> probléma.
Ilyen értelemben sosem volt probléma, mert ezt könnyen megtehetjük
(végülis az "ot"-nak tényleg elõfordult néha jeresített "ot6" változata). A
probléma ott van, hogy a szonortás mentén szervezõdõ nyíltszótagúság
_valóban_ mûködött, nem csak hipotetikus háttéralakok formájában.
Ez azért nagy különbség. És itt van ez a két kezünkön megszámolható
kivétel. Ha itt valójában háttéralakokkal operálnánk, akkor mi magyarázat
lehet arra, hogy csak ilyen kevés esetben nem jutott a felszínre a szabály?
> Ez is lehetne -g0da, de itt is játszhat a szótagelõzék.
Itt azt kell tudni, hogy a "-gda" önmagában nem létezik, csak utótagként,
vö. orosz "kogda", "vszegda", és a szillabizáció szerint a "g" mindig az
elõzõ szótag kódájában van: "kog-da", "vszeg-da". Amúgy a szláv eltolhatta
volna a szótaghatárt, ha a "g"-t a szótagelõzékbe akarta volna
kényszeríteni, beszúrhatta volna a jert (ez a két folyamat az említettem
eseteket kivéve teljesen eltüntette az ilyen szituációkat), vagy
spirantizálhatta volna a "g"-t.
De lehet, hogy félreértesz, nem akarom megmagyarázni ezeket a kivételeket,
csak tudomásul veszem õket. És közben arra gondolok, hogy ez valóban 100%-os
folyamat, hiszen ilyen infinitezimális mennyiség szemben a teljes ószláv
lexikával már a matematikában is elhanyagolható. Ugyanakkor a kivételek
engem éppen megerõsítenek abban, hogy itt tényleges folyamatok zajlottak le,
nem csak íróasztali konstrukciók (amelyket persze magam is szeretek
elkövetni).
> Persze, lehet, hogy nem szerencsés szegény ószlávra ráhúzni a
> kékfonológiát.
Pedig vannak ilyen kísérletek. És miközben fent eléggé szarkasztikus
voltam, tisztelem is valójában a kékfonológusokat. Amit nehezményezek, az
az, hogy ezt a vizsgálómódszert hajlamosak az egyetlen lehetségesként
beállítani, holott ez valójában az alkalmazhatóak egyike.
Szarkazmusomat nagyban emelte egy PhD-disszertáció
<http://www.ling.upenn.edu/~kurisuto/crist_thesis.ps>;, amely indoklás nélkül
"szláv nyílt szótagos konspiráció"-nak minõsíti az elõtártam megközelítést,
és az optimalitási teória alapján magyarázza újra. A magam részérõl -- bár
még csak átfutottam, elemzõen nem olvastam át -- egész csinos dolgozatnak
találnám, ha a rivális elmélet lealázását kompenzálandó többet és jobban
magyarázna, mint a sárba tiport. De nem: a konspiráció minõsítés csak arra
való, hogy kriminalizáljuk a régi, rivális elméleti iskolákat.
|
