Üdv néktek!

  Látom, sikerült egy cseppnyi életet lehelni a listába a "Post lectem"
témájú levelemmel (mellesleg aggódom a téma helyes latinsága miatt, 
valaki nyugtasson meg! :)).
  
  Egy kis játékra invitállak Benneteket. 

  Ma ebédnél került elõ a "permetez" szó, amirõl nekem azonnal a 
francia "permettez" (="engedje meg") ige jutott eszembe. A gondolatlánc 
azonnal beindult, s a következõ eredményre jutottam: 

1. A franciák vették át ezt a szót a magyarból. Ugyanis régen, ha 
valakit felhatalmaztak hivatalos ügyben valamire, az illetõt általában 
ellátták valamilyen írásos, pecsétes vagy hasonló formájú engedéllyel.
Ennek egy egyedi formája dívott a magyar származású Chanel márkinõ 
udvarában, akinek vidékszerte ismert volt a parfümje, amelynek 
összetételét természetesen titokban tartották. Aki viszont a márkinõ 
parfümjétõl illatozva kért valamit a szomszéd uraságoktól, rendszerint 
megkapta, mivel ez jele volt annak, hogy Mme Chanel megbízásából 
jár ott. Aki tehát szeretett volna ilyen formában engedélyt kérni 
a márkinõtõl, "Madame, permetezz" formában fordult feléje, magyarul 
(a márkinõ szerette, ha felmenõi nyelvén szólnak hozzá). A mondás 
elterjedt, a mássalhangzók az idõk folyamán kissé módosultak, de 
világosan felfedezhetõ a "permetezz -> permetezz-moi -> permettez-moi"
alakváltozási minta. :))

2. A magyarok vették át ezt a szót a franciáktól. Hazánkban elõször
a Franciaországot megjárt fõméltóságok hoztak pumpás szórófejes 
parfümöt. Mikor kérdezték õket, mi is az, csak arra emlékeztek, 
hogy a legújabb márkák megjelenésekor az elõkelõ hölgyek 
"Permettez, permettez-moi" (ejtsd: /permeté/, elnézést azoktól, akik
IPA-jelölésekhez szoktak :)) szavak kíséretében kapták ki egymás 
kezébõl az illatüvegcsét. Természetesnek tûnt hát, hogy a parfüm 
nem más, mint olyasvalami, ami "permeté" szavak kimondására készteti
a tulajdonosát, azaz ezzel "permetézni" lehet. Hogy mikor vált az 
/é/ hang /e/-vé, ennek pontos dátuma bizonytalan, mindenesetre 
Gondoly Gergely 1830-as, "A Franczia udvar" címû leírásában még így 
olvasható: "a cziczomát bevégezvén a kisasszonyokat meg is permetézték".
:))

  Ha bármelyõtöknek akad hasonló áletimológiai okfejtése, kérem, ne
tartsa vissza magát, ossza meg velünk (ugye nemcsak én szeretném...)!
Én pedig emellett azt remélem, a felém repülõ kövek is mind szivacsból 
vannak...

Attila

Nekem ugy tunik, hogy a szo"lo" szo valamilyen regi akademiai
eliras kovetkezmenye, mert szinte senki nem igy mondja (legalabbis
a szolosgazdak kozott; mert aki az iskolaban tanulta, az lehet, hogy
igy mondja, mint Kadar az uTJa-t mondta), masreszt nehany
kivetellel az osszes ebbol kepzett nev Szo~llo"si (189-et listaz
a Matav Budapesten), nem pedig Szo"lo"si (9 Bp-en).

Ez majdnem olyan, mintha a nevem toveben levo madarat ho'lo'-nak
(havas paci ;-)) kellene irni.

Szoval, mi tortent a szegeny szo"lo"-vel, es hogy lehetne ravenni az
Akademiat, hogy ismerje el az elirast. Na jo, ez csak vicc. Felig. ;-)

Jozsi

A fenti szavak a lakodalom jelzõi is lehetnek, az ezüst 25, az 
arany 50 éves házassági évfordulót jelöl. 
Ilyen logika alapján a gyémánt 75 éveset jelölhetne, de így elég 
elenyeszõ azok száma, akik megérik. Biztos, hogy a gyémántlakodalom 
a 75 éves házassági évfordulót jelenti?
Továbbá, mi ezen kifejezések eredete? Az biztos, hogy nem magyar 
specialitásról van szó, mivel az általam ismert idegen nyelvekre 
az aranylakodalom és társai szószerint fordítandók.

Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.

A NYELV 0188-ban írta Racsko' Tama's >:
>A magyar anyakönyvezési elveknek megfelõen a kettõs vezetéknevek 
>kötõjeles írása a szabályos (vö. Magyar helyesírás szabályai 11. 
>kiad. 158. pont), tehát ebbõl nem lehet az illetõ szûkebb pátriájára 
>következtetni.
Ez így igaz. Az viszont tény, hogy névváltoztatási kérelmek esetén egy jó
ideig élbõl elutasították a kötõjeles neveket. (Ez ugyanolyan marhaság
volt, mint az a régebbi fõvárosi szabályozás, hogy az utcanevekbõl törölni
kell a számnévi elemeket; így lett pl. a Három Dob utcából késõbb Dob utca,
noha a Három Dobhoz címzett vendéglátó-ipari egységrõl kapta a nevét.)

Üdv: Attila