Egy friss napilapot olvasván találkoztam az alábbi, nyelvi szempontból 
érdekes dolgokkal: 

1. "Az utóbbi idõk nemzetközi felmérései azonban leszámoltattak 
ezekkel az illúziókkal." 
Nem lehet, hogy inkább leszámoltak az illúziókkal? 

2. "... a rendõrség vegzatúráját is vállalva ..." 
Mi az a vegzatúra? Az adott szövegkörnyezetben a zaklatás tûnik egy 
lehetséges jelentésnek. 

3. "Busht gyilkosságért kõrözik a moszkvai utcán." 
Az amerikai elnököt bizonyára körözik Moszkvában. 
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a kõrözni ige létezik-e? 
Két lehetséges változat merült fel bennem.
a) kõröz = liptói túrót készít (e tevékenység eredménye a kõrözött, 
és nem a körözött) 
b) kõröz(ik?) = bridzsben egymás után több kõr lapot játszik ki. 

4. "...ezt szeretném elsõként górcsõ alá venni." 
Mi a górcsõ? A mondat azt jelenti, hogy meg akar vizsgálni valamit 
az illetõ újságíró. Egy vizsgálati mód a nagyító alá helyezés. A 
nagyító viszont nem csõ! A csõtõl eltekintve, mi a gór? 

5. "A visszamondott telefonszámokat a Matávnál általában hat hónapig 
pihentetik és utána adják oda másnak, akinek azonban esetenként meg 
kell küzdenie az elõdjét ezen a számon keresõk esetleges."
Akárhogy is nézem, ebbõl a mondatból hiányzik az utolsó szó.

6. "... mert az állam által ellenõrzött és emelt árak köre még 
mindig széles sugarú." 
Lehet-e a sugár jelzõje a széles? 

Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Egy jatekos nem valtoztathat meg szabalyokat (Brody J.)

Nagyjából csatlakozom a kérdésben Tamáshoz, de megpróbálom egy kicsit
világosabban rendszerezni a kérdést (persze, lehet, akinek Tamásé lesz a
világosabb, de hát kinek a pap...).

Tehát a témában két, egymást keresztezõ klasszifikációt szokás említeni:
1. ikerszó -- mellérendelõ összetétel
2. laza szerkezetû -- szoros szerkezetû

1. a) A mellérendelõ összetételt mindig két értelmes szó egymás mellé
      tevése alkotja, méghozzá úgy, hogy a kettõ közötti viszony
      mellérendelõ (ország-világ, rúgkapál). Ha a két szó hasonló hangzású,
      akkor szoktak álikerszókról beszélni, mert olyan, mintha ikerszó
      lenne, de ennek a struktúra szempontjából nincs nagy jelentõsége
      (szán-bán).
   b) Az ikerszók kétféleképpen jöhetnek létre:
      i.  Egy létezõ szó mellé kerül egy hangzásban hasonló, de értelmetlen
          hangsor: ez az ún. indukciós ikerítés (csigabiga, izeg-mozog).
      ii. Két értelmetlen, de hasonló hangzású "szó" alkot egy új ikerszót:
          ez az ún. párhuzamos ikerítés (dínom-dánom, tutyimutyi).
      Az ikerszók két eleme között a következõ hangtani kapcsolatok szoktak
      leggyakrabban elõfordulni: az értelmes szó mellé annak olyan párja
      kerül, amely labiális mássalhangzóval kezdõdik; a két elem között a
      magánhangzó palatális-veláris, esetleg illabiális-labiális jegye a
      különbség; gyakran elõfordul ezek valamiféle keveréke, de nem ritka,
      hogy egyéb összefüggés van az elemek között.
        Az ikerszókat újabban egyre élesebben elhatárolják az
      összetételektõl, ugyanis bennük az összetétel-alkotás és a
      szóteremtés tulajdonságai keverednek.

2. a) Laza szerkezetûek azok a mellérendelõ összetételek, illetve ikerszók,
      amelyeknek toldalékoláskor minden elemét el kell látni toldalékkal,
      illetve már minden elemén jelen van ugyanaz a toldalék, rendszerint
      képzõ. Ezek tagjait kötõjellel kapcsoljuk egymáshoz.
   b) Szoros szerkezetûek azok az alakulatok, amelyek már annyira
      összeforrottak, hogy csak a végükön toldalékolódnak. Ezeket
      közvetlenül, kötõjel nélkül egybeírjuk.
   c) A magyar helyesírás szabályai beszél egy harmadik típusról is,
      amelyhez tartozók ritkán toldalékolódnak, de akkor a végükön. Ezeket
      szintén kötõjellel íratja a szabályzat, s ennek köszönhetõen szinte
      reménytelen feladvány elé állítja a helyesírni szándékozókat. Mivel
      ez talán a helyesírási szabályzat legszerencsétlenebb része, ha ilyen
      gyanú van, egy lehetõsége marad a halandónak: megnézni a szótárban.
      (Sajnos, a szoba-konyhás épp ide tartozik.)

Említésre méltó az az eset is, amikor az i. és a ii. eset keveredik:
történetileg tudható, hogy párhuzamos ikerítéssel jött létre egy ikerszó,
késõbb azonban az egyik tagja elvonással "megértelmesedett", így a szinkrón
elemzés szempontjából már indukciós ikerítésnek tekinthetõ. Ha jól
emlékszem, ilyen példa az icipici, amelybõl a pici értelmessé vált. (Egyéb
érdekessége ennek az ikerszónak, hogy az icipici szoros szerkezetû, az
icike-picike laza szerkezetû, és ember legyen a talpán, aki az
iciri[-]picirirõl eldönti, hogy laza vagy szoros szerkezetû-e -- mivel a ri
nem képzõ, talán inkább a szoros szerkezet mellett lehetne érvelni.)

Mivel úgy írtam az 1. pontban a példákat, hogy ahol lehetett, írtam laza és
szoros szerkezetût egyaránt, így a 2. pontban a példák írásától
eltekintettem.


Üdv: Attila