Szeretettel köszöntök mindenkit!
Eddig csak olvasója voltam a listának, ez az első hozzászólásom, és
nem szorosan az agykontrollhoz kapcsolódik, de remélem, nem lesz
nagyon offtopic.
A vesszős bemérési módszer valójában talán még egyszerűbb,
mint az ingás. Nem szükséges hozzá más, csak két L alakban
meghajlított pálca.
Az L betű rövidebb szára kb. 15 centi legyen,
(vagy olyan hosszú, amit ha megmarkolunk a közepénél, egy pár centivel
kilógjon mindkét oldalon) a hosszabb pedig 40-50 centi.
Legegyszerűbb erre a célra egy 2-3 mmm átmérőjű merev drótot
használni. (Egyébként teljesen mindegy az anyaga, annyi a lényeg,
hogy ha megfogjuk a rövidebb szárát, könnyen el tudjon fordulni
mindkét irányba, és ne nagyon rezegjen függőlegesen)
Ha elkészültük a pálcákkal, fogjuk meg őket, a karunkat engedjük le,
és hajlítsuk be derékszügben úgy, hogy az ökleink (és benne a pálcák
hosszabbik vége) előre mutassanak.
Fontos, hogy ne legyen a szükségesnél több feszültség a kezeinkben,
ne szorítsuk, ne hagyjuk kiesni, hanem egyszerűen csak tartsuk.
A pozíció felvétele után nincs más dolgunk, csak sétálgassunk szépen,
lassan a bemérendő területen. Ha mindent jól csináltunk,
a pálca két szára hol összeugrik, hol szét, hol pedig beáll
középre látszólag tőlünk függetlenül, mintha mágnesesek lennének.
Ha nem történik semmi ilyesmi, akkor két eset lehetséges:
- Nem tudtunk eléggé ellazulni és ráhangolódni a mezőkre.
Ekkor kicsit lazuljunk el, és próbáljuk újra.
- Egyszerűen nem vagyunk érzékenyek a sugárzásra, ami jó hír,
mert mindegy, hogy hol alszunk. (Ez a ritkább ;-) )
Ezzel a módszerrel nagyon egyszerűen bemérheti mindenki pl. az ágy
vagy a tanuló/munkaasztal helyét (Az a jó, ahol középen marad, ha
kileng vagy összeugrik, a terület alatt vízér, elektromos vezeték
vagy egyéb 'csúnyaság' található)
Jó keresgélést kíván mindenkinek:
dávid
U.I.: Ja, és ne lepődjünk meg, hogy azok, akik látnak bennünket, amint
átszellemült arcal, alvajáróként sétálva figyeljük két drótdarab
végét, nem birják visszatartani a nevetésüket. Egyrészt mi se birnán
faarccal, ha látnánk magunkat :-) , másrészt eddig még mindenki csak
addig nevetett, amíg a kezébe nem adtam a pálcákat, és nem vettem rá,
hogy járkáljon ő is egy kicsit... :-D
|
