Nem tegnap tortent, de egy ideig nem volt idom megirni a listara, aztan meg
mar jottek a kolcsonmacskak...
Szoval, mintegy masfel honapja leegett egy kicsit a konyhank (barkivel
megeshet, aki nem tudja azonnal lecsapni a telefont, ha valami undok ugynok
befektetesi ajanlattal molesztalja). Nem tortent nagy baj, csak ket
konyhaszekreny egett ki, meg persze a paraelszivo, es az egesz lakas tele
lett finom korommal es pernyevel.
En eppen kulso munkan voltam, mikor Agicza hivott, hogy eg a paraelszivo,
de mar ott vannak a tuzoltok, akik urai a helyzetnek es a macskakat is
sikerult elkapniuk. Ez a kovetkezokeppen zajlott: a tuzet Agi mar eloltotta
par fazek vizzel, mire a tuzoltok kiertek, a macskak meg a szobaban
lapitottak. Rogton kerdeztek, kit kell meg menteni, mire Agi mondta a
macskakat. Azt mondtak, akkor sietni kellene, mert az ilyen kis allatok
konnyen megfulladhatnak a fusttol (ami meg surun gomolygott az egesz
lakasban). Agicza erre az egesz csapatot mozgositotta, es elkezdtek menteni
a bennrekedt macsekokat.
A Kover (erdeklodo tipus!) volt persze az egyszerubb eset. Egy arra jaro,
macskakedvelo tuzolto felkapta, es a karjaban tartotta, amig a tobbiek
kihoztak Krampuszt es a macskakosarat.
Krampuszka termeszetesen bemenekult az agy ala, de a tuzoltok egy kisebb
csapata vegul bekeritette, majd amikor kirohant, Agi - az ajtonal varakozo
ujabb osztagok elen - sikeresen elkapta.
Masnap ugy-ahogy osszetakaritottuk a lakast, de egyes helyekhez nem fertunk
hozza - annal inkabb a cicak, akik kozul a Krampuszon nem latszott semmi
valtozas, csak mindig kezet kellett mosnunk, miutan megsimogattuk, a Kover
viszont fekete-feherbol fekete-szurke macskava alakult. Elhataroztuk, hogy
megfurdetjuk oket.
Sejtettuk, hogy ez nem megy majd minden ellenallas nelkul, igy egy szal
bermudaban ultem le a furdokad ele. Agi behozta Kovert, majd becsukta az
ajtot. Meg soha nem furdettuk meg elotte, de meglepoen nyugodtan turte.
Persze, mast nem is igen tehetett volna, mert ahogy allt a sarokkad aljan,
arccal a sarok fele, a fel centis vizben csuszkalva, nem tudott hatekonyan
menekulni. Nyugtatgattuk, vegig beszeltunk hozza. En fogtam, Agi pedig
langyos vizzel lezuhanyozta, majd szappannal is jo alaposan lemosta a
szoret. Latni kellett volna, milyen viz jott le rola! Aztan betekertem egy
nagy torulkozobe, es megszarogattam. Tiz perc mulva mar a napsutotte
ablakban ult, es szaradt.
Mint mindenben, itt is Krampusz volt a problemasabb. Orditott, mint akit
nyuznak, de nem rohant el, mert nem latta a kiutat, es igy keserves
nyavogassal, morgassal turte, hogy ot is lemosdassuk. A Kover is eleg
csenevesznek hatott a testere simulo azott bundajaval, de Krampuszka
egyszeruen fele akkora lett, mint volt, ehhez kepest aranytalanul nagy
fulekkel.
Amikor megszaradtak, ujra olyanok lettek, mint korabban, de egy nagyon
furcsa dolgot tapasztaltunk: rank nem haragudtak (pedig kicsit tartottunk
tole), viszont Krampuszka mintha nem ismerte volna fel a Kovert! Fujt es
morgott, ha az kozeledett hozza. Csak arra tudtunk gondolni, hogy
elvesztettek a megszokott szagukat, es az egyszeru gondolkodasu kis
Krampusz nem ismerte fel a Kovert. Valoszinu a dolog, mert par hettel ra
mar nem acsarkodott annyira, egy het mulva pedig - amint mar irtam - jottek
az uj macskak, es ez feledtetett minden korabbi ellentetet...
Maestro
+ Chaos, a cicamacska!
_______________________________________________
Maestro Design Studio - www.mds-epitesziroda.hu
|
