Carl Orff: Carmina Burana, Collection Paul Kuentz
disques PIERRE VERANY PV 730044/Live recording
Media Markt 2890.- HUF (hogy hülye vagyok/-e/, az
otthon derült ki sajnos.:-)))
Sziasztok!
Jobbnál-jobb felvételeken kapható a mű, bár igazán
nagy előadók hiányoznak a listáról, gondolok von
Karajan-ra, Bernsteinre, netán Celibidache-ra. Ez
azért kissé elgondolkodtató...
Mivel nemrég testközelbe kerültem a mű előadásával
a Zeneakadémián, rászántam magam, hogy gyűjteményemet
a világhírű PIERRE VERANY Audiophil kiadású lemezével
bővítsem, de -ezt már sajnos előrebocsáthatom- nem
váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sőt!
Mivel koncertfelvételről van szó, perfekciót elvárni nem
lenne fair. Az előadók lelkesedéséről nem hagy a
felvétel semmi kétséget. Hatalmas kórus és nagy
zenekari apparátus szerepel a lemezen.
Sajnos a zenei színvonalról szólva meg kell állapítani,
hogy amatőrökkel lévén dolgunk, a teljességről le kell
mondanunk. Kideríthetetlen, hogy milyen nyelven énekelnek
a kórusok. Míg a szólisták a latin kiejtéssel küszködnek,
addig az az érzésem, hogy a kórus egy halandzsa nyelven
hablatyol, gondoltam a franciára is, de elment a kedvem
tőle...:-)))
A "project" (ez a színvonal már nem nevezhető koncertnek)
vezetője, egy szerénységgel igencsak hadilábon álló ember
Paul Kuentz, nem röstellte a nevét a CD-tok hátsó oldalán
11-szer megörökíttetni. Ő a karmester, a kórusmester, a
felvétel készítője, a zenekar, a kórus és a kiadvány-
sorozat névadója, s még ő készítette az előadókról
-beleértve sajátmagát- készült nagytotál cover-fotót is,
feltehetően 10 perces önkioldóval.
Az előadás hemzseg a zenei és technikai hibáktól.
A véres kezű vágóasszisztens (Frederic Marin) kaszabolása
olyan mértéktelen, hogy az ember kiesik a székből.
A 7-es tételben sikerült neki pl. egy zenei ismétlést
elektronikusan megoldania, igaz, mivel egy kis baki van
az anyagban, azt kétszer is hallhatjuk.
A zenekar-kórus együttjáték gyakran dugába dől.
Paul Kuentz nem rendelkezik sem ritmusérzékkel
sem alapvető zenei ösztönökkel. Viszont elégedetlen
Orff művével, s néhol kissé átkomponálja, igen
önkényes visszatartásokkal és egyéb huncutságokkal
tetézve. A darab egyetlen csúcspontját nem sikerült
neki felismernie (Orff szerint/?/ amikor a fiatalok
együtt érkeznek a "csúcspontra" a 20-as végén),
így azt alaposan lekókasztva, középhangerőn kapjuk,
a "fű alól".
A zenekari szólistákból a fagottost kell kiemelnem,
ilyen zseniális nyikorgó nyársot még soha nem hallottam
a 12-esben. Ez a zeneirodalom egyik legnehezebb szólója.
Nem tudom, hogy mit keresett ez a muzsikus ott...:-)))
A zenekar legvacakabb hangját a fémháromszög játékosa
produkálja. Szerinte nem vékony madzagra kell akasztani,
hanem a kárpitozott székre kell lefektetni és úgy verni,
mint a mángorlóval a koszos ruhát. Hátborzongató.
Az egész előadás zeneileg és dramaturgiailag hamis.
Intonáció: nuku, ritmus: sömmi. Öreg bácsikák éneklik a
fiatal fiúkat, az őket erotikusan hívogató énekeket
kisfiúk. Az egész, úgy ahogy van egy perverz rémálom,
semmi keresnivalója sincs az audiokultúrában.
Salut!
Claus Neumann
PS: Tévedtem! van mégis egy tiszta hang a CD-n! Egy
50 Hz-es brumm szinte végig jól hallható a jobb
csatornában.
PPS: Legközelebbre egy javaslat. A mű kamara-verziója
BIS CD-734. Zseniális felvétel!
|
