Kedves Tamás,
Minden feldatot meg ehet oldani, így vagy úgy, ez a te döntésed. Szabad
akaratod van, de ha a lelkiismereted ellen döntesz - rosszul döntesz -
akkor, később visszakapod a szituációt. Megint döntés előtt állsz, de most
már súlyosabb a helyzet, egyre több dolog kényszerít a jó döntésre, a jó
választásra. Ez adig ismétlődik, míg meg nem tanulod a leckét, vagy bele
nem halsz. Nem mindig az a jó döntés, amit az elvárásoknak, hagyományoknak
és törvényeknek megfelelve hozol. A jó döntés az első érzés , amikor
felteszed a kérdést, hogy mi lenne a legjobb választásom, a legjobb
döntésem mindenki számára? A jó döntés megtalálásához nagy segítség, ha
megválaszolod a kérdést Mire jó ez nekem? Mit kell nekem ebből megtanulnom?
Mit tegyek másként? A megoldás benned van. A szituációt te teremtetted meg,
ezért csak te tudod megváltoztatni. A szituáció résztvevői csak statiszták,
segítenek neked a szituáció kialakításában. Ők egészen másként látják és
élik meg az eseményeket. Ők a maguk kis feladatait kapják, ezért nem kell
őket hibáztatni, sőt légy hálás, hogy vállalják az időnként nem is olyan
kellemes szerepeket, hogy segítsenek neked a tapasztalatszerzésben, és
fejlődésben.
Ha valaki elmenekűl a megoldás elől, bedobja a törülközőt, akkor jön a
következő menet, folytatja a következő életében, ha szüksége van rá.
Szeretettel: Laci


---
mail2web - Check your email from the web at
http://mail2web.com/ .

Kedves Tamas!

"mindenkire annyit terhelnek, amennyit elbir, amennyit meg tud oldani"
_Szerintem_ ez a gondolat abbol indul ki, hogy van, letezik valamifele
feladat,
amit meg kell oldani, es mindenki olyan nehezsegut kap, amivel
megbirkozik...

De varjunk csak: mifele feladatot es _ki_ osztja ki?
Fontos lenne tudnom, hogy ki osztja ki a feladatot.
Mert ha tegyuk fel Isten osztana a feladatot, annak ugyan mi ertelme volna,
hiszen
o tudna a megoldast is (elvegre Isten a mindentudas is).
Ha nem Isten osztja a feladatot, akkor ki az, aki kepes mindenkire olyan
feladatot
osztani, amit o elbir? Ez a nagy tudasu valaki honnan tudja?

Minthogy a fenti kerdesekre nem tudok elfogadhato valaszt, ezert az en
megoldasom
a kovetkezo: nincsen feladat.
Nincsen feladat, amit meg kell oldani. (Vagy ha megis, akkor Te valasztod ki
magadnak)
A dolgok amugy is olyanok, amilyenek. Es mi reagalhatunk ra kulonbozokeppen.
Egyik sem rosszabb vagy jobb. Mindegyik megoldas egyszeruen csak van.
Valaszthatunk vegtelen szamu megoldasbol.
Peldaul ha meghal valaki, akit szerettunk, reagalhatunk ra ugy, hogy
1. depresszioba esunk (vagy nevezzuk inkabb onsajnalatnak?)
2. orommel tudomasul vesszuk, hogy veget ertek a szenvedesei
3. felertekeljuk az egyutt toltott napokat, eveket es emlekezunk ra
4. elfelejtjuk
5... vegtelenig barmilyen megoldas
Nem akarom en minositeni egyiket sem, csak peldat irtam. A tenyen mit
sem valtoztat, hogy meghalt. Az adja a kulonbseget, amit valasztunk.

Masreszt ez a gondolat, hogy "mindenkire annyit terhelnek, amennyit elbir"
egy-egy nehez helyzetben akar "eletmento" is lehet, mert eleve feltetelezi,
hogy
en ezt a dolgot most kibirom...

 Ugyhogy szerintem fel vagyunk keszulve.

Szeretettel:
Aniko