Sziasztok!
Egy új kérdéssel próbálom kilendíteni pályájáról a részben az én
kérdésem kapcsán elindult vitát: van-e magyar neve a Basa Sunda(?)
nyelvnek? Az angol Sundance-nek mondja, indonéziában honos és 27
milliónyian(?) beszélik.
Szóval mundjuk-e ezt valahogy magyarul? (Ahogy a frisket fríznek, a
tieng vietet vietnaminak, a shqipet albánnak /vagy szkipetárnak/ stb.)
Köszönöm, sziasztok Gábor
|
Kedves Tamás!
> kisebbségben vannak azon nagyarul beszélők, akik úgy ejtik a felső
> nyelvállású magánhangzókat, ahogy azt a helyesírás kodifikálja.
Szerintem nagyon túlzó a megfogalmazásod. Én ugyanis még egyetlen
ilyennel nem találkoztam -- s van egy érzésem, hogy elvileg sem
létezhet olyan ember, akinek az anyanyelvváltozatában használatos
felső nyelvállású magánhangzók a helyesírással azonos hosszúságúak.
Kedves Móni!
> Következésképp nemigen áll érdekében helyesen írni, senki nem fog a
> kezére ütni, de még csak megszégyenülni sem fog, hiszen ez csak egy
> szabály, amiket úgy általában véve nem szokás betartani mostanában
> kis hazánkban, pláne ha "csak" helyesírási, amiért effektív büntetés
> ugye nem jár.
Érdekes, én az ellenkezőjét látom. Ahhoz képest, hogy mekkora
földindulás volt itt 15 éve, és milyen mértékben leomlottak a korábban
megingathatatlannak vélt szabályok az élet minden területén, számomra
bámulatos, hogy a helyesírásnak mekkora presztízse van, és mennyire
elszigetelődött maradt az a néhány, helyesírással szemben álló írás,
amely a rendszerváltáskor feltűnt. Ha nem a profi kiadók profi
kiadványait nézzük, akkor a hetvenes években sem volt sokkal magasabb
az átlagos helyesírási színvonal, mint ma; pedig tapasztalataim
szerint akkoriban volt a helyesírás egységességének és tudásának a
maximuma. Az más kérdés, hogy akkoriban a kiadók gyártási eljárása
sokkal alaposabb, fegyelmezettebb lévén a profi kiadók profi
kiadványai magasabb nívójúak voltak, mint ma, de ha e tekintetben
megnézzük az elmúlt másfél évtized fejleményeit, nem lehet okunk
panaszra.
Üdv:
Attila
|