> Ezek szerint a szótagkezdetben lévő /nl/ -- akkor és ott -- nem
> sértette a szonoritási hierarchiát.
Igen, mert mindkettő zengőhang, és két zengőhang csak a szigorúbb
szonoritási sorbarendezést sérti -- válaszolnám, ha a mai magyar
szonoritási kategóriákkal akarnék operálni, melyek kb. ilyesmik:
zárhangok < réshangok < zengőhangok < magánhangzók (amúgy gyanúsan
sokosztályú nekem az általad emlegetett modell).
> az /ml/ miért gyakoribb, mint az /nl/?
Igen, e felett előzőleg elsiklottam. Ez különösképp azért furcsa, mert
általában az azonos helyen, de más módon képzett mássalhangzók
szeretnek a leginkább társulni. Ilyen ötleteim vannak: 1. ezek az
arányok tényleg kizárólag a véletlen művei (nem elképzelhetetlen,
hiszen mindegyikre van elég sok példa ahhoz, hogy ne kelljen
kivételesnek tekintenünk őket); 2. az azonos hely -- különböző mód
szabály csak vagy különösképpen a zörejhangokra vonatkozik, a
zengőhangokra nem; 3. a bizonytalan jólformáltságú zengőhang +
zengőhang kapcsolatot megerősíti a sokkal jelöltebb /m/, mint az /n/,
amely tulajdonképpen egy képzési hely nélküli nazális a fonológiában.
Ezek persze mind csak kósza ötletek, igazából mindennemű kontroll és
tesztelés nélkül. (Az általad hozott gyakoriságoknál még talán azt sem
lenne célszerűtlen megnézni, hogy valamelyik szekvenciát nem
valamilyen idegenszó-típus dobta-e meg nagyon -- gondolom a "szinkrón
képzetlen"-be beleértetted, hogy az összetett szavakat is kizártad, ha
nem, azokat én mindenképp kihagynám.)
Üdv:
Attila
|
Udv!
Egy kerdesem lenne a lista kulfoldon elo tagjaihoz:
hogyan viselte at az ottani nep nyelve az uj szokasokat?
Bocsana, ha hulyen hangzik, de valoban hulyenek tunik
a szamomra a "nyelvujitas" ujabb termeke:
Kutatok rajottek, hogy mar magyar vallalkozasok is
annyira tokeerosek, hogy alacsonyabb eletszinvonalu
orszagokba kezdenek befektetni. Mivel hosszunak
talaltak a "kulfoldi befektetes" kifejezest, igy ezt irjak:
"kifektetes".
En kifekudtem.
Koszonettel:
Elek
|