Boldog, Békés, Szeretet teljes új esztendõt kívánok Mindenkinek az alábbi
kis történettel. Erdetileleg  ezt prezentációs vetítésként kaptam. Ha valaki
szeretné úgy is megnézni, magánba szívesen elküldöm.
Sok Szeretettel: Major István

A négy gyertya
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az elsõ:
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
- De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgõ kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklõ lángra. A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT! - Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme
tovább égnem. A következõ pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
- Nincs már erõm tovább égni. Az emberek nem törõdnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három
kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké.! Elkeseredésében
hirtelen sírva fakadt.Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égõ gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit...
- Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a Remény...! Hadd legyünk
eszköz a kezedben, amely segít megõrizni gyermekeink szívében a Hit, Remény,
Szeretet és Béke lángját!!!
Ámen