Kedves Lista-Tarsak,
egy gondolat foglalkoztat egy ideje, neha eloveszem aztan megint elrakom
pihenni. Itt a listan is olvastam mar evvel kapcsolatban, utoljara a Gal Istvan
ismerosenek a listara elkuldott leveleben: "mindenkire csak annyit terhelnek,
amennyit elbir, amit meg tud oldani", tehat hogy minden feldatat amit kapunk
arra megertunk es kepesek vagyunk megoldani.
Ebbol ered egy-ket kerdesem. Hogy kepes valaki egy feladatot megoldani, az
azt jelentene, hogy meg is oldja (esetleg a feladat maskepp szol mint aminek
latni elso rapillantasra ?) ? Ha meg nem oldja meg megsem, akkor honnan tudja,
hogy erre kepes lett volna egyaltalan csak mondjuk nem akarta megtalalni
egesz lenyevel a megoldast (aminek megint lehet egy jo oka) ?
Gondolok peldaul olyan emberekre, akik mar kisgyerekkorban meghalnak (pl.
Csernobil-katasztrofa utan szuletett gyerekek), vagy akit annyira osszetor egy
kozeli szeretett ember halala, hogy depresszios lesz (akar eveken keresztul)
es vegul is feladja az eletet, vagy aki csak kuzd egy eleten keresztul tudatlan
ul
minden (es fokepp sajat maga) ellen, es keptelen erre rajonni es kilepni ebbol.
Es meg sorolhatnam, de talan ertitek hogy mire akarok kilukadni. Nekik hol az
eselyuk / lehetoseguk megoldani a feladatukat ? Vagy ez nem mukodik
mindenkinek, csak egy bizonyos tudatossagi szintet elert embereknel ?
Erzem, hogy van benne valami, csak nem tudom megfogni. Nekem sokszor segit
egy-egy gondolat mastol, hogy hirtelen teljesen a helyere keruljon az a dolog.
Ki tudna ebben nekem segiteni ?
Tamas
|