Kedves pucok56 Laci!
A kovetkezokben nem veled kotekszem, hanem az irodalommal. Kozben melyen 
egyetertek veled, szerintem is fontos szembesulni onmagunkkal, es erre 
nagyon jo az ak is. (Hayn Katival is egyetertek turelem dolgaban. :-)
Tapperwein altalad idezett tapasztalata, bar lehet a ketto kozott 
atfedes, nem azonos Dethleffsen sommazataval.
Van egy rokonom, akire szinte egy az egyben raillik  Tapperwein 
tapasztalata: "Az ilyen egyenek hajlamosak az önsajnalatra, 
elöszeretettel hanytorgatjak fel a multbeli serelmeiket, keptelenek 
arra, hogy elengedjek magukat, vagy emberi kapcsolaltokat letesitsenek 
es tartsanak fenn. Allando önertekelesi zavarral küszködnek, az az 
erzesük, hogy tarsaik nem fogadjak el, kirekesztik öket." Marmost ez a 
rokon nem rakos, hanem cukorbeteg (30 ev ota, most 75). Ugy latszik, 
megint hirtelen volt az altalanositas. Mellesleg, ha jol remlik, 
Tapperwein szerint a cukorbetegseg oka a szeretethiany erzete. Nem is 
kell nagyon eroltetni, es a fentebbi, a rak okanak mondott allapotra ra 
lehet kialtani azt, hogy ez bizony szeretethiany, merthogy az illeto 
rokon valojaban igy eli meg.
Tapperwein konyveben sok az atfedes a betegsegek lelki okaiban, es ez 
szvsz hitelesebb, mint a nagy, alatamasztatlan sommazatok. Ettol meg 
lehet alapvetoen igaz, hogy a rak lelki oka az onzes, de ilyen nepbutito 
stilusban, ahogy Dethleffsen ezt az allitast is teszi, tobb jogos 
ketkedest szul, mint egyetertest, es nem megyunk vele semmire.
Ezert jo, hogy a kezunkben az ak.
:-)
RL