Kedves Listatársak!
Minden eredményes orvos, gyógyító, AK-os ismeri az ösi szabályt:
"Gyógyulás vágya a gyógyulás része".
De mi a helyzet azokkal a szenvedökkel, akikben kialudt a
gyógyulni vágyás? Olyan is van aki egyszerüen nem hajlandó
együttmüködni, visszautasít, rezignált, vagy már feladta a "harcot".
Ilyen esetben sajnos elöfordulhat, hogy nem tehetünk túl sokat a
beteg érdekében, mert ugye hiányzik a "befogadás".
Tudjuk, hogy a régi misztikusok, gyógyítók ilyenkor egy "kegyes
trükkel" próbálkoztak, és ezt szeretném itt megosztani azokkal
akik még nem hallottak róla.
A "recept" csupán egymondatos, és tömör:
"Rendszeresen (!!!), röviddel a beteg elalvása elötti idöszakban
(pl este, vagy szieszta elött), szeretetben, nyugodtan, és részletesen
el kell beszélgetni a beteggel életének azon periódusáról, vagy egy
olyan megélt (!) eseményröl az életéböl, amikor ö nagyon boldog volt."
Elödeink, nagyon is okosan abból indultak ki, hogy "boldog lesz ki
boldogságra gondol" (=gondolat ébresztette érzelem).
Burkoltan vagy nem, megpróbálták felébreszteni egy megélt (!)
boldogság gondolatát, képeit, ez pedig a legtöbb esetben életre
keltette a hozzá kapcsolódó érzelmeket is. Minöségben ez semmiben
sem különbözik a gyógyító boldogság, és öröm vizualizálásától!
Ettöl javulnak a beteg gyógyulási esélyei. "Befogadóbb" lesz.
Ezek a bölcs gyógyítók tudtak valami másról is.
Ha sikerült is mobilizálniuk páciensük pozitív érzelmeit, ezzel még
nincs vége. Egy hosszabb-rövidebb "vizualizáció" után a betegnek
tulajdonképpen le kellene tudni kapcsolni a gondolatait ahhoz, hogy
(leegyszerüsítve írom) a gyógyító boldogság érzelme akadály nélkül
átjárhassa a testét.
Egy diszciplinált AK-osnak ezt nem is nehéz megoldani,
de aki ilyet még nem gyakorolt, vagy nem is érti, a tetejébe még
beteg is, annak gondolatai elöbb-utóbb elkalandoznak. Legroszabb
esetben felbukkanhatnak negatív emlékek is, amit meg kellett
akadályozni!
Nos éppen azért kellett mindezt elalvás elöttre ütemezni!
Ugyanis nagyon fontos tényezö az, hogy a páciens, a gyógyító töltésü
érzelem zenitjébe aludjon bele!
Egyre egészségesebben. // CGJ
|
Kedves Listatagok!
Kedves Sophie!
> Én nem messze Dobogókötöl születtem (Esztergomban) és
rengetegszer jártam
ott. Csodálatos varázsa van annak a környéknek, aki egyszer volt már
ott,
mindig visszavágyik.
Én is jártam már ott, de akkor még nem tudtam, milyen híres hely,és
sajnos még akkor se láttam volna a csakrát, ha a szemem elõtt lett
volna. (Sokkal kevesebbet tudtam ezekrõl, mint ma.)
Egyébként a látók szerint különös fény övezi ott a völgyeket. Ezt a
Dalai Láma is látta.
Régen jártam ott, már jó lenne újra eljutni oda, mert tényleg klassz
hely.
> Elárulnád (elárulhatod), hogy ki az a négy ember akiröl irtála listán?
Ha valaki rendszeresen olvassa a listát, szerintem könnyen kitalálja,kik
lehetnek ezek az emberek. (Bár könnyen lehet, hogy én sem tudok
mindenkirõl.)
> Én egy olyan családban nöttem fel ahol a magyar történelmet szinte
szent áhitattal kezelték. Az IGAZI magyar történelmet, nem azt amit
hivatalosan tanultunk az iskolában.
Nem vagyok történész, de annyi mindent láttam hallottam és olvastam
ebben a témában, hogy én személy szerint elhiszem azt, hogy a
magyar az egyik legõsibb nép a világon.
Nem akarok errõl a témáról itt írni, nem idevaló. Akit viszont érdekel,
ezeken a helyeken elgondolkoztató dolgokról olvashat:
http://www.fullextra.com/anomalia/tamana.htm
http://web.telia.com/~u40916719/ (Ezt feltétlenül nézzétek meg!)
http://www.maghar.hu/nyelv/sumagyar/sumer.htm
Kedves R. Laci!
> Óvatos javaslat az önmagunk nagyszerûségétõl való beájulás helyes
vég
rehajtásához:
Egyet értek. Ez nekünk csak annyit jelentsen, hogy ugyanúgy éljüka
mindennapjainkat, mint eddig. Csak az emberi értékeinkre figyeljünk
oda jobban. Mi ettõl lehetünk másabbak.
> Önmagában abból, hogy itt listatag négy valaha volt egyiptomi fõpap,
messze nem következik, hogy más országok hasonló társaságaiban ne
lennének ugyanilyen arányban a hivatásos misztikus lelkek.
Ebbõl még tényleg nem következik semmi. Nem akarok itt erõsködni,
volna a tarsolyban még néhány érv, de ezekrõl talán jobb, ha hallgatok.
> Föld szívcsakrája: kedves Kiss Pista, kérlek, írd le, te hogyan
érzékeled, tapasztalod ezt, így hitelesítsd a szavaidat! Ugyanis sokszor
találkoztam már ezzel az állítással, de kivétel nélkül mindenki csak
idézte, senki nem vallotta magát elsõ forrásnak. Mindjárt másképp hat
a személyes élmény.
Sajnos mostanában nem tudok azonnal reagálni a levelekre, ez itt most
azonban külön szerencse.
Elõször arra gondoltam, hogy nem fogom megerõsíteni a
mondandómat, mert eléggé régen (kb. 1996-97 környékén) jártam
Dobogókõn, és akkor még egyrészt nem tudtam a csakrákról semmit,
másrészt pedig ekkor még nem is láthattam volna, mert nem voltam rá
képes.
Másodszor viszont úgy gondoltam, hogy mivel úgysem tudok rögtön
válaszolni, ezért este megnézem meditációban. Így is tettem.
Egész délután ez motoszkált a fejemben. Hangolódtam. Este negyed
tíz körül leültem meditálni.
Felraktam magamra néhány tisztánlátást segítõ szimbólumot, aztán
elõször csak mantrázgattam (Om ah hum vadzsra guru padma sziddhi
hum.), utána pedig elképzeltem, hogy Dobogókõn vagyok. A szálloda
udvaráról, majd emeleti teraszáról néztem szét. A környékbeli
erdõségben a sárga és narancssárga színû energiafelhõket láttam. Ez
a két szín keveredett. Olykor majdnem egészen a pirosig is elment.
Nagyon szép színes volt.
Gondoltam, hogy megpróbálom minél jobban kielégíteni a
kíváncsiságod, és mert engem is érdekelt, ezért felemelkedtem a
levegõbe, onnan néztem a jelenséget.
Ekkor vettem észre, hogy a színfelhõ az óramutató járásával
megegyezõ irányban forog. Nem is forog, szabályos mintát ír le. A
mintát egy végtelenített cikloiszhoz tudnám hasonlítani. Olyan volt,
mintha egy virág szirmait láttam volna, csakhogy az összes szirmot
egyetlen vonallal rajzolták meg, és az energia ezt a vonalat követve
lassan körbeforgott.
A csakra közepén egy szimbólum volt látható, aminek a memorizálására
azonban nem fordítottam idõt, mert nagyon bonyolult rajzolatú volt.
Ezután leereszkedtem a csakra belsejébe. Felnéztem az égre, és azt
láttam, hogy a fejem felett vastag fehér fénynyaláb érkezik az
energiajáratba.
Aztán igyekeztem az energia útját követni. Ekkor azt láttam, hogya
Föld belsejében az észak-déli tengelytõl eltérve, észak-keleti irányban
egy energianyaláb áramlik végig a Föld belsejében. (Tulajdonképpen
úgy láttam az egészet, mint amikor egy almát félbevágok, s arravan
rárajzolva valami mintázat.) Ebbõl az energianyalábból több helyen jött
ki olyan csakra, mint a dobogókõi. (A félbevágott almát úgy kell
elfordítani, hogy a szára az északi sarktól keletre essen, a vágás
szélén az egyik helyen Dobogókõ, a vágás vonala azonban a Gibraltári
szoros környékén megy körbe a Földön. (Valahol itt képzelik el
Atlantiszt is.))
Nekem annyi jött még ezzel kapcsolatban, hogy Atlantisz õrizhette a
másik csakrát. Eköré a csakra köré építették fel a városukat. Ez volt a
város közepében.
Ekkor még azt próbáltam megnézni, volt-e közünk Atlantiszhoz. Itt már
nem bírtam követni a fonalat, de az egyértelmû volt, hogy igen.
Aztán szerettem volna megnézni, mit vetítenek nekem István
koronázásáról.
> Bekértem a Kiss Pista-féle változatot is: azon a képen egy diadalmas,
szentkoronás (egyenes kereszttel a tetején) ember feszít, a kereszt
még külön fénylik.
Ez a kép helytálló. Én is ezt láttam, csak kicsit bõvebben. Meglepve
láttam, hogy Dobogókõ környékén történt a koronázás. Nem tudtam
beazonosítani a helyet, mert minden figyelmemet István kötötte le.
A Föld szívcsakrája sokkal erõsebben áramlott, sokkal nagyobb
kiterjedésû volt, mint amilyennek én láttam elõször. Aranysárga fény
keringett a levegõben, a kereszt szikrázott a korona tetején, és az
egész koronában lehetett látni az energia áramlását.
Rögtön magyarázatot is kértem, hogy mi is ez. Megkaptam.
Kb. ezer évenként a szívcsakra mûködése felerõsödik. Ekkor jó korszak
következik, de a hatás elmúlik, és megint ellaposodik minden. (A
szívcsakra aktívvá válása az elmúlt években ismét megtörtént. 997-ben
koronáztak, + 1000 = 1997!)
Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy az aktív állapot meddig tart.
Miután kinézelõdtem magam, tovább pörgettem a magyarság múltjáról
szóló vetítést. A kép remegni kezdett, és szépen haladtam tovább az
idõben. Még Attila táborát megnéztem, aztán befejeztem a meditációt.
Hát ennyi történt 2006.03.20-án hétfõ este 21.15 és 22.00 között.
Amikor befejeztem a meditációt, kíváncsi voltam mennyi köze van a
valósághoz a látottaknak, ezért a Révai Lexikonban kikerestem Istvánt.
Megtudtam, hogy Esztergomban született, tehát közvetlen közelébena
szívcsakrának. Azt nem írta a könyv, hogy hol koronázhatták meg, de a
látottak alapján ez is csak Esztergom lehetett. (Remélem, egybevág a
történelmi tényekkel.)
Utólag sokat gondolkoztam azon, miért pont ez volt a központi hely?
Miért pont itt koronáztak, és miért pont akkor, amikor a csakra
mûködése sokkal aktívabb volt?
Én tudom a választ, de nem akarok senkit befolyásolni, mindenki
alkossa meg a saját verzióját, és higgye azt, ami neki a
legkellemesebb.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
