Kedves Listatagok!
Furcsa módon viselkedik nálam a lista. Kapok visszajelzést ugyan, de a
levél mégsem jelenik meg.
Ezért kértem meg Gál Istvánt, hogy továbbítsa leveleimet a listára.
Egy halálesetrõl számoltam be már két különbözõ esemény kapcsán.
Ezúton köszönöm a gyors segítségét.
Az egész a negatív programozással indult, majd következett a lélek
felvilágosítása a test haláláról, aztán jött a második rész, melyben a
lélek üzent odaátról.
Most már csak egy valami következhet: a temetés. Jöjjön hát!
A temetés (2006. szeptember 21.)
Egyszerre érkeztünk meg a családjával. Köszöntöttük egymást, s
végtelen szomorúság uralta a lelkünket.
Tamás félrevont, s ezt kérdezte:
- Mit is üzent Ági?
Elmondtam neki. Csendben hallgatta, nem kételkedett, bár tudom,
hogy elõtte nem hitt az ilyesmiben. Nagyon elérzékenyült.
Aztán kinyitották a ravatalozót, s mi bementünk. Mindannyian leültünk.
Andalító, lágy zene szólt. Lehunytam a szemem. (Bár késõbb
kinyitottam a szemem, azt tapasztaltam, hogy teljesen mindegy, nyitva
tartom-e vagy sem, mindent látok és hallok.)
Ági rögtön megszólított:
- Köszönöm, hogy eljöttetek.
- Ez csak természetes.
- Elbúcsúztam a családomtól. Már teljesen másképp látom a dolgokat.
S aztán sokáig beszélgettünk. Olyan volt, mintha élne. A stílusa, a
modora semmit sem változott.
- Tamáska! Engedj el! – kiáltott fel váratlanul. – Ide nem jöhetsz
utánam! Engedj el! Itt kell maradnod. Majd megszokod, hogy
elmentem. Amit tõlem kaptál, az egész életedben veled lesz.
És Tamáska elengedte. Az aurája visszahúzódott, s már nem ölelte
többé az anyját.
- Engem már hívnak a fénybe. Nézd, itt van mögöttem.
Odanéztem, s tényleg láttam egy fényfoltot.
- Mit kell nekem tennem?
- A fény felé kell majd menned.
- De ugye elmagyarázol mindent! Én életemben nem hittem ezekben a
dolgokban, most pedig nem tudom, mit kell tennem. Ugye
elmagyarázod? Még estig visszamegyek a temetés után, s akkor
elmondod nekem? Nem fogod elfelejteni? Ugye nem?
Ekkor azonban a fénybõl kilépett néhány fénylény. Körbefogták Ágit, s
õ abban a pillanatban gyönyörû hófehér ruhát kapott. Olyan volt,
mintha menyasszony lett volna.
Aztán a fénylények csendet intettek:
- Kezdõdik.
S valóban kezdõdött a temetés. Polgári temetés volt. A beszéd
elkezdõdött, s Ági minden mondatot kommentált.
Körülbelül a beszéd felénél egyszercsak minden jelenlévõ
szívcsakrájából fénysugár indult el Ági felé. Mintha varázsütésre történt
volna. Mindenkibõl egyszerre áradt az energia. Csak néhány
másodpercig tartott az egész.
Ettõl Ági fehér fényburokba került. Meglepõdve nézte õ is meg én is.
- Milyen szép. – szólt.
- Tényleg.
Aztán néhány perc ragyogás után elkezdett szertefoszlani. Minden
szertefoszlott. Ági alakja is eltûnt. Csak egy focilabda nagyságú
fénygömb maradt belõle.
A fénylények szintén gömbbé változtak.
- Minden rendben van. Már nem kell semmilyen segítség. – szólt.
Ezután már egyetlen szót sem váltottunk. Megszûnt a telepatikus
beszélgetés. Aztán már csak a gömbök cikáztak a teremben. Mintha
játszadoztak volna.
Aztán véget ért a beszéd, hamvait berakták a sírba. Én pedig azon
tûnõdtem, vajon kit vagy mit siratunk egy temetésen.
A halottunkat biztosan nem kell. Az õ lelke már megnyugodott, s
nagyon jól érzi magát. Neki még csak most kezdõdik egy régi-új élet.
Az emlékeinket siratjuk? Vagy netán magunkat sajnáljuk, hogy nehéz
lesz nélküle?
Ki tudja?
De tény, hogy jól esik a sírás.
A temetés után elmondtam mindent a feleségemnek. A fõbb
eseményeket õ is látta, s megerõsítette.
Azt hiszem, lesz min gondolkozni. Senkit nem akarok befolyásolni a
világnézetében.
Aki vallásos, könnyen elfogadja, hogy így történt, aki hitetlen az pedig
csak akkor hisz el ilyesmit, ha a saját szemével látja.
Mindenki higgye azt ami, számára a legkellemesebb, én csak leírtam
mindazt ami történt. Remélem, hogy senki szívében nem téptem fel
sebeket.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
ui.: Ha kéritek, elküldöm a három részt egyben.
|
Sziasztok Kedves Agykontrollosok!
Szeretnélek megkérni Titeket egy óriási
szívességre. Már csak bennetek bízom, talán Ti még tudtok segíteni.
Rengeteget hallottam már az agykontrollról, és Rólatok is, hogy már
mennyit segítettetek!
Édesapám már több mint egy hónapja kórházban fekszik, és bár
többször úgy tûnt, hogy meggyógyul, mindig történt valami, és egyre
súlyosbodott az állapota. Kezdetben mindkét veséje leállt,
meg is mûtötték, kapott hasi katétert, de ez az elsõ mûtét
nem sikerült. Majd megmûtötték újra, utána úgy tünt végre minden
rendben, a katéter is jól mûködött. Majd ezután újra kórházba került
tüdõgyulladással. Az orvosok szavaiból ítélve, szerintem õk sem
tudják
pontosan mi lehet még a baj, de már levegõt is nagyon nehezen kap,
és ma átkerült az intenzív osztályra. Állítólag a vérkeringése borult fel.
Nagyon szépen kérlek Titeket, hogy ha bárhogy tudtok rajta segíteni,
légyszíves segítsetek neki! Legutóbb a májfunkcióiban találtak
rendellenességet.
Zalaegerszegiek vagyunk, és láttam, hogy van olyan egerszegi
orvos,
aki végez agykontrollt. Sajnos nem tudom ez hogy mûködik, de ha õ
esetleg többet tudna segíteni légyszi írjátok meg azt is, és felveszem
vele is a kapcsolatot!
Édesapám, Zsuppán László a Zala Megyei Kórház intenzív osztályán
fekszik jelenleg. 49 éves, kb 53 kiló és 175 cm magas. Ha bármilyen
más információra szükségetek van, írjátok meg!
Kérlek, ha tudtok segítsetek!
Ezer köszönet elõre is mindenkinek:
Zsuppán András
|
