A sors mint esely
(Eredendo tudas a teljessegrol. Ezoterikus pszichologia)
Thorwald Dethlefsen
A konyv hatso boritojarol ontudatos, izzo tekintetu
uriember nez batran a szemunkbe, arckifejezese olyan embere, aki mar
minden kerdesre megtalalta a valaszt. Nem kevesebbet iger az uriember
konyve, mint hogy ravezeti olvasoit arra az utra, melyen jarva
megtalalhatjak a valaszt az "emberiseg legosibb kerdesere", ti. hogy
mi az elet, az emberi sors ertelme. Mindezt pedig az okkultizmus, a
regi titkos tanok, az asztrologia, a homeopatia, a reinkarnacio
segitsegevel.
Bar vilageletemben racionalis alkat voltam, ezt a konyvet, mely tobb
ezoterikus kurzuson is a tananyag resze, megis nagy kivancsisaggal es
nagy nyitottsaggal vettem kezbe. Sejtettem ugyan, hogy nem fogom tudni
maradektalanul elfogadni a benne foglaltakat, am biztam abban, hogy a
"regi titkos tanok" megismerese reven legalabbis megtudhatok valami
fontosat, magasztosat az emberi letezes termeszeterol, raerezhetek
valamifele mely filozofiai tartalomra.
Mar az elso nehany oldal elolvasasa utan ra kellett dobbennem azonban,
hogy ilyesmirol szo sincs. Az ontudatos uriember ugyanis azzal kezdi
konyvet, hogy gondosan belesulykolja az olvasoba: a tudomany egy
hasznavehetetlen, felesleges, hibas alapokon nyugvo rendszer, amin
ideje vegre tullepni. A tudomany nem mas, mint a tevedesek tarhaza,
semmi koze a valosaghoz, es csak sajnalni lehet azokat, akik fanatikus
modjara hisznek benne. A modern orvostudomany eredmenyei peldaul
semmit sem ernek, egyenloek a nullaval, hiszen az emberek nem lettek
egeszsegesebbek, sot, inkabb forditva. Arrol persze a szerzo
megfeledkezik, hogy az atlageletkor evtizedekkel megnott a modern
orvostudomanynak koszonhetoen, s olyan betegsegekkel, amelyek korabban
napok alatt halalhoz vezettek, a mai orvostudomany reven evekig lehet
elni, vagy ki is lehet gyogyulni beloluk.
A vad tudomanyellenes kirohanas utan az uriember kifejti, hogy a
tudomany tokeletes kudarca lattan egy, a tudomannyal ellentetes
modszerhez kell nyulnunk, ez pedig az ezoteria.
Az ezoterikus vilagkep szerint az igazsag csak az egyes ember szamara
nyilvanulhat meg, ezert a "valodi tudas" mindig sajat tapasztalatunk
eredmenye, masnak atadni, mastol atvenni nem lehet. Mig a tudomany a
vilagot korcikkekre osztja, s azt remeli, hogy az egyes korcikkekben
folytatott kutatasok egyszer majd elvezetnek a kor kozepebe, az
ezoterikus foglalatossag rogton a kor kozepeben kezdi. Praktikus,
nemde? Minek az a sok kutatas, ha egybol a kozepen is kezdhetjuk? Az
ezoteria az egyetemes torvenyszerusegeket vizsgalja, s ha ezeket
felismertuk, mar csak ra kell vetitenunk oket a kor egyes cikkeire, es
kesz, mindent megertettunk, birtokunkban van a teljes, vegso igazsag,
mikozben a szerencsetlen tudosok egyre aprolekosabb munkaval
centimeterenkent haladnak elore, de eredmenyeik mindig csak
kozelitesek maradnak.
Ezutan megismerjuk az alapveto torvenyszerusegeket is, melyek a szerzo
szerint benne foglaltatnak Hermesz Triszmegisztosz Tabula
smaragdinajaban. A legfontosabb ezoterikus alapelv az "amint fenn, ugy
lenn" torvenye, mely szerint "a megjelenesi formak minden szintjen
ugyanazok a torvenyek uralkodnak". Peldaul a bolygok a Nap korul
keringenek, s lam, az elektronok is keringenek az atommagok korul. A
szerzo szemlatomast nem hallott meg arrol, hogy a Bohr-fele atommodell
mar regesreg megdolt. Szerinte az "amint fenn, ugy lenn" torvenye es
az ebbol eredo analogias gondolkodasmod rettento hasznos dolog, hiszen
ha igy gondolkodunk, akkor eleg a szamunkra megkozelitheto teruleteken
kutakodni, aztan az igy nyert torvenyeket egyszeruen atvihetjuk az
altalunk megkozelithetetlen szintekre is. Mit mondjak, ez valoban
nagyon kenyelmes lenne, csakhogy -- tul azon, hogy durva logikai
hibarol van szo -- a tudomany tortenete szamtalanszor bebizonyitotta,
hogy ez igy nem mukodik. A mikrovilagban peldaul teljesen mas
torvenyek ervenyesulnek, mint a makroszkopikus vilagban, annyira
masok, hogy leirasuk gyokeresen mas szemleletet igenyel. S azt is jol
tudjuk, hogy az anyag egyes szervezodesi szintjein onallo
torvenyszerusegek ervenyesulnek, amelyek nem vezethetoek le
kozvetlenul az alacsonyabb szervezodesi szint torvenyszerusegeibol. A
visszavezetes csak kauzalisan vegezheto el, de a magasabb szervezodesi
szinten olyan specifikus korlatok is ervenyesulnek, amelyek nem
kovetkeznek az alacsonyabb szint torvenyeibol.
A logikai hibaknak azonban ezzel meg nincs vege. A szerzo elorukkol
azzal az allitassal, hogy veletlen nem letezik. Determinizmusa moge
persze nem valamifele mely filozofiai gondolatsort helyez, hanem olyan
buta peldakat, mint pl. hogy ha ket dobokockaval dobunk, akkor a
szamok osszege "torvenyszeru gorbet mutat" (itt a Gauss-eloszlasra
celoz). Ebbol szerinte az kovetkezik, hogy mar az egyes dobasok sem
voltak veletlenszeruek, hanem egy torvenyszeruseg iranyitja oket.
Szemlatomast hianyzik matematikai muveltsege annak felismeresehez,
hogy eppen akkor kapnak a Gauss-eloszlastol eltero gorbet, ha az egyes
dobasok valoban nem lennenek veletlenszeruek.
Meg mindig csak a konyv elso fejezetenel tartunk, de a primitiv
logikai hibak egyre csak sorjaznak. Az izzo szemu uriember azzal
tamasztja ala a lelek letezeset, hogy a halal pillanataban semmi
anyagi nem tavozik el az emberbol, vagyis a lelek nem anyagi
termeszetu. Nem vitas, hogy a biologiaorakrol is hianyzott, kulonben
tudna, hogy a halal pillanataban az anyagcsere all le, meghozza
nagyonis materialis okok miatt (pl. erelzarodas).
Nagyon hosszu lenne ez a recenzio, ha a konyv minden egyes
ostobasagat, tudatlansagbol es az elemi logikai szabalyok ismeretenek
hianyabol eredo keptelenseget felsorolnam es ramutatnek gyenge
pontjukra. A hipnozisrol szolo fejezet fo kovetkeztetese az, hogy
mivel hipnozisban barmit be lehet az embernek programozni, ezert
hipnozison kivul is programokra hallgatunk, tulajdonkeppen alszunk, es
az ezoteria segitsegevel ebredhetunk fel. A kovetkezo fejezet egy
oruletesen nagy hordereju torvenyt ismertet: a polaritas torvenyet,
aminek az a lenyege, hogy mindennek van ellentete, masik polusa.
Peldaul plusz es minusz, ferfi es no, elektromos es magnetikus (?),
savas es lugos, stb. A szerzo errol a nevetseges trivialitasrol hosszu
oldalakon keresztul aradozik, a legelkepesztobb butasagokat
belemagyarazva. Eljut peldaul a kovetkezo, hajmereszto szamarsaghoz:
"Ha valakit elgazolnak az utcan, legyen bar jogilag es funkcionalisan
a gazolo a vetkes, ez nem valtoztat azon a tenyen, hogy az elutott
erett volt erre az esemenyre, kulonben nem tapasztalhatta volna meg."
Kivancsi lennek, hogyan magyarazna el ezt a szerzo peldaul egy halalos
balesetet szenvedett gyermek szuleinek.
Ezutan kovetkezik az asztrologiarol szolo fejezet. Megtudjuk, hogy az
asztrologia az "amint fenn, ugy lenn" torvenye szerint mukodik, vagyis
a bolygok nem befolyasoljak az emberi sorsokat, csupan lemasoljak azok
menetet. Az egitestek osprincipiumokat testesitenek meg; ezek olyan
epitokockak, amelyekbol a valosag osszes megjelenesi formaja felepul.
Az osprincipiumok fuggolegesen atvonulnak a megjelenesi formak minden
szintjen, igy olyan analogialancok keletkeznek, amelyeknek egyes
tagjai kulonbozo szintekhez tartoznak ugyan, de mindegyik egy kozos
principiumot reprezental. Egy tetszes szerinti szint, peldaul az
egbolt megfigyelesebol levont kovetkeztetes az analogia segitsegevel
barmely mas szintre atviheto, vagyis az egitestek viselkedesebol
kovetkeztethetunk a foldi esemenyekre. A horoszkop az elet "tanterve"
lehet, bar ertelmezese kisse korulmenyes, eppen azert, mert az
egitestek altal jelzett esemenyek a megjelenesi formak barmely
szintjen ervenyesulhetnek. Peldaul ha valakinek a horoszkopjaban a
Szaturnusz es a Mars 90 fokos szoget zar be egymassal, az azt jelenti,
hogy ennel az embernel az energia es az ellenallas osszekapcsolodik,
vagyis ha az illeto energiat fejt ki, akkor mindig ellenallasba
utkozik. Namost ez jelentheti peldaul azt is, hogy az illeto az
autojaval nagy sebesseggel egy fanak utkozik es meghal, de azt is,
hogy kemeny uteseivel megnyer egy karatebajnoksagot. Nem nehez
elkepzelni, hogy ezen az alapon barmely esemenybe belemagyarazhatjuk,
hogy a bolygok allasaban ez benne van; ezen a ponton tehat
ertelmetlenne es ellenorizhetetlenne valik az egesz okfejtes. Ennek
ellenere a szerzo azt sugallja: a horoszkopunk alapjan valamelyest
iranyithatjuk sorsunkat; a bolygok jelezte esemenyeket ugyan nem
vedhetjuk ki, de felkeszulhetunk rajuk, megvalosulasuk szintjet
befolyasolhatjuk. Mellesleg, mint azt egy tanulmanyomban kimeritoen
targyaltam, az asztrologia osszes tudomanyos vizsgalata azt mutatta,
hogy az asztrologiabol egy szo sem igaz, egyszeruen nem mukodik.
A kovetkezo fejezet igen kritikus temaval foglalkozik: a betegseg es a
gyogyulas kerdeseivel. Termeszetesen itt is megtudhatjuk, hogy a
modern orvostudomany nem er semmit, az emberek nem lettek
egeszsegesebbek. Bar nem vilagos, hogy a szerzo ezt miert veti az
orvostudomany szemere, mikozben szenvedelyesen ervel amellett, hogy a
betegseg nagyon fontos dolog, anelkul egeszseg sem letezhet (ezt a
polaritas torvenyebol vezeti le), es a betegseg fontos informacioval
szolgal az ember szamara, amelyet szemelyes, spiritualis fejlodesehez
hasznalhat fel. Mert szerinte a betegseget mindig valamilyen
osprincipium okozza, es sohasem pl. bakteriumok, virusok, mergek vagy
ilyesmik. Ha nem lenne tul embertelen a dolog, legszivesebben azt
javasolnam a szerzonek, hogy injekciozzon be maganak egy adag
Ebola-virust, aztan magyarazza el, hogy most melyik osprincipiumtol
lett beteg, milyen, fejlodest segito informaciot kapott a virusoktol,
es hogyan fog a spiritualis fejlodes reven meggyogyulni.
Vagy a homeopatia segitsegevel. Szerzonk ugyanis a homeopatiat
ajanlja, mint mindenre alkalmazhato, univerzalis gyogymodot. A
homeopatias orvossagokat ugy keszitik, hogy valamilyen anyagot --
amely valamelyik osprincipium megtestesitese -- annyira felhigitanak,
hogy mar ne is legyen egyetlen molekula sem az oldatban; ezaltal az
osprincipiumot eloldottak az anyagtol. Az elkepzeles termeszetesen
teljesen abszurd, am ettol meg nem biztos, hogy nem mukodik. A szerzo
pechjere azonban a homeopatias gyogymodokat mar sokat vizsgaltak
tudomanyos modszerrel, de nem jutottak egyertelmu eredmenyekre. Egyes
esetekben ugyan hatasosnak latszott a homeopatia (a placebohoz
kepest), am a hatas nagysaga a higitas mertekevel rohamosan csokkent,
majd eltunt. Ez sajnos nem igazolja az osprincipiumnak a materiatol
valo eloldasarol szolo naiv elkepzelest.
A Teremtes es bunbeeses cimu fejezetben ujabb agyremmel, a
szammisztikaval ismertet meg minket az izzo tekintetu uriember. Egy
kis, nagykepuen teozofikus addicionak es redukcionak elnevezett
matematikai buveszkedessel arra az eredmenyre jut, hogy minden szam
visszavezetheto az 1, 2, 3 szamok valamelyikere. Sajnos a 8-ra meg a
9-re ez nem igaz, es amugy is teljesen onkenyes az egesz szamolgatas,
de a szerzo efolott atsiklik. Ehelyett fellengzos omlengesbe kezd
arrol, hogy az 1-es a teremto, ferfias principium, a 2-es a befogado,
noies principium, a 3-as a ketto szintezise, stb. Mindezt aztan a
teremtes folyamatara alkalmazza, tovabba eloadja, hogy mindenbol harom
van (a polaritas torvenyenel ugyan meg arrol volt szo, hogy mindenbol
ketto van, de nem baj). Ezutan egy meglehetosen kusza, de eleg
semmitmondo okfejtes kovetkezik a bibliai teremtestortenetrol.
Ekkor mar nagyon vartam, hogy vegre vege legyen mar ennek a konyvnek,
de meg mindig hatra volt harom fejezet. Az egyik a reinkarnaciorol
szol; a szerzo rogvest leszogezi, hogy a reinkarnaciot nem kell
bizonyitani, mert nyilvanvalo, hogy van, hiszen csak ez all
osszhangban az univerzum torvenyeivel. Hat, o csak tudja, nemdebar?
Ezutan lenyegeben eloadja a hinduizmus reinkarnacios tanait a karmaval
meg az Akasha-kronikaval egyutt, ajanlva az olvasoknak a sajat maga
altal kifejlesztett reinkarnacios terapiat es az "akademikus
pszichologia tarthatatlan koncepcioinak" felretetelet. A reinkarnacios
terapiat mint a megtisztulas utjat azutan a kovetkezo fejezetben meg
tovabb reszletezi. Erdekes modon ezt a terapiat nemcsak elo emberekre,
hanem halottaknak a tulvilagon tevelygo lelkeire is lehet alkalmazni.
Mondjuk nem lep meg, hogy ezek a lelkek eddig meg nem fordultak valodi
pszichiaterhez. Roviden kiter meg a szerzo arra is, hogy a
reinkarnacio (az egyhaz hivatalos allaspontjaval szemben) szerinte nem
osszeegyeztethetetlen a keresztenyseggel.
Vegul a zaro fejezetben (A mindennapi elet mint ritus) az "ezoterikus
ut" sajatossagairol olvashatunk: az ut keskeny es gorongyos (na ja, mi
mas is lehetne?), de ez az egyetlen, amely a "megszabadulas szuk
kapujahoz" vezet (termeszetesen a beteg anyagi vilagtol kellene
megszabadulnunk). Az ezoterikusoknak vannak ugyan okkult kepessegeik,
kepesek csodakat is tenni -- de ezt sohasem bizonyitjak, erre nincs
szukseguk, mert az a valodi hatalom, amit nem hasznalnak, s aki
kivancsi, az elott zarva maradnak a beavatas kapui. Olvashatunk meg a
kulonfele ezoterikus egyesuletekrol, tarsasagokrol is, de vigyazni
kell, mert nemelyikuk fekete magiat uz, noha csak a tiszta feher magia
elfogadhato (a ketto kozott abban van a kulonbseg, hogy onerdekbol
vagy a "sotetseg atvilagitasara" hasznaljak-e; hat ez aztan jo
kriterium). Ugy kell elnunk tovabba, hogy minden cselekedetunk
istentisztelette nemesedjen, ahogyan az illatozo, gyonyoru mezei virag
is teremtojet dicseri (vagy netan a meheket csalogatja, sajat
szaporodasat szolgalva...?).
Aligha lettem volna kepes meg egy fejezetet elolvasni, de szerencsere
ezen a ponton vege lett a konyvnek. Aminek egyebkent a forditoja sem
eppen szakmaja buszkesege: olyan nevetseges tukorforditasok fordulnak
elo a szovegben, mint pl. fozoso (konyhaso helyett), cserehatas
(kolcsonhatas helyett), stb.
Mit is mondhatnek osszefoglalaskent? Az elso, kozvetlen benyomasom
mindenkeppen az, hogy itt egy nagy rakas logikatlan, irracionalis
marhasagot olvastam, amelyet egy tudomanyosan kimuveletlen, onmagaval
szemben kritikatlan, primitiv gondolkodasu ember hordott ossze nagyon
hatasvadasz modon (bar jomagam rettenetesen untam a konyvet). Persze o
maga sem akar mindebbol semmit sem bizonyitani, nyiltan kimondja, hogy
ezeket a dolgokat csak hittel lehet elfogadni, vagy sehogy. S aki nem
hiszi, azzal nem torodik; megvan erre is az univerzalis kibuvo: aki
nem fogadja el mindezt, az azert nem fogadja el, mert meg nem jutott
el arra a szintre, nincs ra affinitasa. Ezt persze barmikor barmivel
kapcsolatban el lehet mondani, igy en is elmondhatom, hogy ha szerzo
nem erti meg, hogy micsoda butasagokat beszel, az azert van, mert meg
nem jutott el arra a szintre, hogy megertse.
Az elso megdobbenesen es felhaborodason tovabblepve azonban azt a
kerdest is feltettem magamnak: vajon mi kesztet egyre tobb embert
arra, hogy ilyen irracionalis dolgokban higgyen? E recenzio kereteben
termeszetesen nem szandekom errol melyrehato elemzest adni,
megelegszem par gondolat felvazolasaval. Az egyik tenyezo minden
bizonnyal a megertes, a vilagmagyarazat keresese. Az ezoteria, mint
minden mas vallas is, ad egyfajta vilagmagyarazatot; egyseges keretbe
foglalva targyalja az univerzum mibenletet, benne az ember helyet es
szerepet, eletenek ertelmet. Ugyanakkor kelloen meseszeru, titkokkal
es rejtelyekkel atszott ahhoz, hogy egy tundermese vagy kalandregeny
modjara vonzo legyen; sikeresen integralja tovabba a nagy
vilagvallasok egyes elemeit, mindenbol a legszimpatikusabb tanitasokat
kicsippentve. Azaltal pedig, hogy utrol, beavatasokrol beszel,
szintekrol, melyeken egyre melyebb titkok tarulnak fel a kereso elott,
felkinalja egy kalandos spiritualis utazas lehetoseget. Megadja az "en
mindig mindent jobban tudok, anelkul, hogy ezert meg kellene
harcolnom" elmenyet is: mint lattuk, a konyv szerzoje is mindent
jobban tud a tudosoknal, anelkul, hogy barmifele kutatast vegzett
volna vagy egyaltalan szuksegesnek tartana.
Vegeredmenyben tehat az ezoteria a vagyvezerelt gondolkodas termeke,
aze az attitude, amely keptelen elfogadni azt a tenyt, hogy az
emberiseg csak nagyon reszleges tudassal rendelkezik a vilagrol es
sajat magarol, csak nagyon reszleges megoldasokkal rendelkezik a vilag
problemaira, s az egyen elete, sorsa is egy esetleges, veges valami,
amely folott nincs teljes kontrollja, s amelybe nem fer bele minden,
amire vagyik. A vegesseget, a reszlegesseget es az esetlegesseget az
emberi elme nehezen tudja elviselni; az ember ezert ideologiai
kornyezetet ugy probalja otthonosabba tenni, hogy egyseges, teljes,
determinalt vilagkepet fabrikal maganak. Az ezoteria azt hiszi: ha
felismert nehany olyan egyszeru szabalyszeruseget, mint hogy egyes
dolgok parba allithatoak es egyikuk bizonyos ertelemben a masik
ellentete, vagy hogy nemely dologbol harom van, akkor ezt mar mindjart
rahuzhatja mindenre, es mindent megertett a vilagbol. Ezen a ponton a
kenyelmessegre valo torekvest is tetten erhetjuk.
Az, hogy az ember otthonosnak tuno vilagkepeket fabrikal maganak, meg
nem is lenne baj. A baj akkor kezdodik, ha az ember ezen illuzorikus
vilagkepek kedveert szembeszegul mindazzal, amit a mindeddig egyedul
valoban megbizhatonak bizonyult empirikus modszerek es a racionalis
gondolkodas segitsegevel elert. Hiszen a valosaggal egyedul ezek
jelentik az osszekoto kapcsot. Az illuzorikus vilagkepek
tulhangsulyozasa elszakit a valosagtol, a reszlegesseg tagadasa
elbizakodotta tesz; mint lattuk, Dethlefsennek is igen hianyos a
tudomanyos vagy akar a matematikai muveltsege, orditoan primitiv
hibakat kovet el, megis azt hiszi, hogy o mindent tud. A valosagtol
valo elszakadas rontja a tarsadalom adaptacios kepesseget, s
elobb-utobb olyan konfliktusokhoz vezet, amelyekkel nehez lesz
megkuzdeni. Ugy velem, az ezoterikus vilagkep vegso merlegelesben nem
lesz megnyugtato a benne hivok szamara; tobb problemat es konfliktust
fog felvetni, mint amennyit megold. Talan ez az egyik oka annak, hogy
manapsag az ezoterianak sok ugyan a szimpatizansa, a hobbiszinten, het
vegen "ezoteriazo" ember, nagy tobbseguk azonban a mindennapi eletben
megis konnyen elszakad az ezoteriatol, es racionalis donteseket hoz.
Van tehat meg remeny, hogy az emberiseg megsem vesziti el a jozan
eszet. En is csak abban bizom, hogy ha sokan olvassak is el Dethlefsen
konyvet, a szintiszta ostobasagoknak ezt a nagykepu gyujtemenyet, a
jozan esznek ezt a latvanyos megcsufolasat, talan nem lesznek sokan,
akik teljesen komolyan is veszik.
Ertekeles (1--10): 1
Szilagyi Andras  )
_________________________________________________________________
Thorwald Dethlefsen: A sors mint esely. (Schicksal als Chance.)
Forditotta Hajos Gabriella
Arkanum Kiado, 1992 (azota tobb kiadast megert)
ISBN 963 7939 10 5
219 oldal, eredeti ara: 242 Ft
_________________________________________________________________
Copyright (©) Szilagyi Andras, 1999
_________________________________________________________________
[ SziA konyvrecenzioi: http://www.enzim.hu/~szia/konyvek/ ]
|
