Kinyujtom gemberedett tagjaimat. Nehezemre esik ulni, keserves erzes
allni, pokoli nehezen tudok koncentralni. Tolem balra Simon valami
olyasmit motyog, hogy most mar tenyleg eleg az agymosasbol. Alf a
csavarhuzojaval kepzeletbeli vonalakat huz a levegobe, Lena vegtelenre
allitott szemlencsekkel mered maga ele. A'lla't az asztalra
tamasztja, idonkent megprobal futtyenteni, de csak a csucsoritesig jut
el...
Mindig igy szokott lenni; az intenziv tanfolyamok negyedik napjan,
kozvetlenul a kiados lo:ncs utan szokott beallni ez a letargikus
allapot. Pedig ez a tanfolyam is lassu tempoban indult. Az elso oran
bemutatkoztunk egymasnak. Tizenketten jottunk el, az orszag kulonbozo
reszeibol, hogy a negy napos tanfolyam soran megismerkedjunk a
szemelyi szamitogepek belso rejtelmeivel, megtanuljuk megjavitani,
konfiguralni valamint kicicomazni az IBM "PC"-nket. A tanfolyamra a
munkaadonk kuldott el, nem is tudnank sajat zsebunkbol kifizetni a
tandijat. Ketten kepviseljuk a gyengebb nemet: en Alffal, Lena pedig
Simonnal dolgozik parban.
Simon tulajdonkeppen vizszerelo a banknal, kiegesziteskent a pe'ce'k
karbantartasat is ra fogjak bizni. Azert hivom Simonnak, mert oreg
nagynenem hazaban mindent egy Simon nevezetu mesterember javitott meg.
Meg a nyelvezete is emlekeztet ra. Enyhen alpari. Na es mindent
colban mer.
Tanarunk, So:ren- aki civilben maganvallakozo valamint pilota -, jo
sved szokas szerint a tanfolyam kezdetekor felszolitott, hogy
beszelgessunk el szomszedunkkal, majd mutassuk be egymast a
tobbieknek, es mondjuk el, hogy mit varunk el a tanfolyamtol. Az en
padtarsam, Alf, jovagasu, otvenes eveit taposo ferfi, a postanal
dolgozik, elorehaladott kommunikacios modszerek ismeroje es
alkalmazoja, regi Internetes. Szerenyen hozzatette azt is, hogy o
tulajdonkeppen egy masik tanfolyamra gondolt, ez neki tul egyszeru.
De ha mar ugyis itt van, akkor hat ugy legyen, remeli, nem fog
meghalni az unalomtol. Szabadkoztam, hogy en csak a mezei felhasznalo
cimemet szeretnem megerositeni, amire megertoen bologatott. Azt, hogy
miert kuldtek a tanfolyamra, nem firtatta. Ennek oszinten orultem,
eleg bajam van anelkul is.
Elso nap a pe'ce't kellett szetszedni majd osszerakni. Alf csak kis
ideig birta szemmel kovetni ugyetlenkedesemet. Eppen sikerult
lokalizalnom az elso csavart, amikor kikapta kezembol a csavarhuzot, s
mire egy szot szolhattam volna, az asztalunkat drotok, kartyak, es
csavarok tomkelege boritotta. Egy felpercet szaglaszott a kibelezett
dobozban, aztan megelegedetten dolt hatra a szeken. A kovetkezokben a
tanfolyam anyagat tartalmazo kezikonyvet lapozgatta.
A szunet utan osszeszereles, kiveve a merevlemezes... a harddisket,
majd konfiguralas. Alf presztizskerdest csinalt a dologbol, a tobbiek
meg neki sem fogtak, amikor a mienk mar keszen allott bevetesre.
Rovidesen minden asztalon vilagitottak a monitorok. Igaz a mienken
csak a csik futott, mire Alf elerkezettenk tartotta az idot
reklamalasra. So:ren tapasztalt eloado lehet, mert egyszeruen kihuzta
es megforditotta a kepernyot a pe'ce'vel osszekpacsolo vezeteket. -
Enyhe eroszakkal forditva is bemegy - egyeztek ki Alffal.
Amig a csavarhuzo jatszodta a foszerepet, Simon lepest tudott tartani
a tobbiekkel. A Setup-ot valamint a hibakereso program futtatasat
aztan Lenanak engedte at. Lena egy nagy vallalat szamitogepeit fogja
karbantartani. Sajat bevallasa szerint autodidakta, szinte szurcsolte
magaba a tananyagot. Csak a lo:ncs alatt engedett ki egy kisse, igaz,
hogy a parolt belszin fensegesen volt elkeszitve. Kezdtem gyanitani,
miert olyan draga a tandij.
Konfiguralunk, meleginditunk, konfiguralunk, lapozunk a
tananyagban. Eszrevetlenul - legalabbis en nem vettem eszre magamon -
szivarog belenk a tudas. A tesztprogram ellenben praktikus, Alf
megjegyzi, hogy erdemes lenne lekoppintani. Ezzel bucsuzunk.
Masnap folytatjuk ahol abbahagytuk. Lena nyuzsog, nagyokat Alf asit,
Simon jatszik a csavarhuzoval. Kapunk egy csipeszt,- "abortusz
csipesz", jegyzi meg Alf - amivel a billentyuket lehet kiszedni.
Hagyja, hogy gyakoroljak vele, Simon erdeklodve bologat. Valahol,
legeslegbelul bosszantja Alf folenyessege. Aztan megelenkulunk,
eljott a nap fenypontja, megyunk lo:ncso:lni.
Szereljuk vissza az egesz obelevancot. Alffal megint elsonek vegzunk.
Nezzuk a tobbieket. Simonek mar-mar befejeznek, amikor rajonnek, hogy
rosszul kapcsoltak be a ket floppy egyseget. Simon melyen benyul a
vezetekek koze. - Beszorultam -, nyogi viccesen. - Segitunk -, mondja
Alf, es bekapcsolja az aramot. Simon dorzsoli a kezet, szegyeli, hogy
olyan hirtelen rantotta ki. A tapaszt azert visszautasitja.
Vegre mukodokepes a masina, feltoltjuk a programokat. Alf dugja is mar
be a magaval hozott floppyt. Felszemmel So:rent figyelve masolja a
tesztprogramot. Azaz masolna, mert a kepernyon a "copy" parancs
helyett "cpot" all, akarhanyszor irja be! Felszemmel latom, hogy
Simon somolyog, oldalbaboki Lenat. Harman figyeljuk az elkeseredett
kuzdelmet. So:rent zavarja kuncogasunk, figyelmet ker, amire Alf
abbahagyja a kilatastalan kuzdelmet. A szunetben ertetlenul mered
maga ele, szurcsoli a kavejat. Hamarosan Simon is csatlakozik
hozzank. Egy kis idobe telt amig visszacserelte az Y-T meg az O-P
billentyuket.
Szoval, ez a negyedik, az utolso nap. Az o:tletasza'ly, a "lapsus"
napja. A sok rovidites, szakkifejezes amivel So:ren elarasztott
minket, teljesen kilotte az agyunkat. So:ren teljesen ur a helyzeten.
Alf kezes baranykent koveti az utasitasokat. Lena elvetve szolal meg,
akkor futtyentessel helyettesiti az igeket. - He, Simon, (fjutty) a
csavarokat, hadd (fjutty) vissza oket. Ne, Alfek mar (fjutty fjutyy)
az oveket.
Tomor kod ul az agyamon. Szerencsere mar csak a tanfolyam kiertekelese
van hatra, egymas utan adjuk vissza a kitoltott kerdoiveket.
Szedelozkodunk, aztan bepreselodunk a liftbe. Nagyot szippantok a
friss levegon. Sietve bucsuzunk, mindenki siet haza. - Simon nyujtja
a kezet, benne egy floppy. - Aztan legy jo! - kacsint. Nezek utana
amint atmaszik a keritesen, hamarabb er a metrohoz. Biztos Lena
masolta le neki a tesztprogramot, rendes ez a Simon, hogy ram is
gondolt.
Lassan indulok hazafele, Arnold beirta magat mosni, nincs sok ertelme
sietnem. Benezek egy par boltba, hatha megjutalmazom magam
valamivel. A mult heten lattam egy nagyon csinos kalapot, igaz, hogy
akkor draganak tunt. Na, de ennyi tanulas utan igazan megerdemlem.
Udvozlettel, Zita neni
|
