A hazamenes-kint maradas kerdeserol olvasgattam, lenne nekem is egy 
kerdesem. Otthon vegeztem egyetemet, es ugy negy eve jarok "graduate 
school"-ba Eszak-Amerikaban. Most hirtelen belathato tavolsagba kerult
a Ph.D (mert eddig azt hittem sose lesz meg...), igy elobb-utobb nekem
is szembe kell nezni azzal a kerdessel, hogy hol keressek munkat. 
Nagyon erdekelne a velemenyetek a kovetkezorol: Legutobb amikor otthon
voltam, osszefutottam egy volt egyetemi tanarommal, aki mar 
gyerekkorom ota ismer es mindig igen jo velemenye volt rolam. 
Beszelgetesunk soran tobbek kozott azt is mondta, hogy azert jol 
gondoljam meg, mert a matematika nem noknek valo. Ez bennem azota is 
bennem van, sokszor jut eszembe. Szerintetek tenyleg igy gondolkodnak 
az emberek otthon? Nem tudom, hogy mennyire leszek jo vagy rossz 
matematikus (nem hiszem, hogy valaha is "vilag klasszis" lennek), de 
nem szeretnek a munkam soran allandoan azert kuzdeni, hogy 
elfogadjanak! Lehet, hogy csak tul erzekenyen reagalok? Nektek 
milyenek a tapasztalataitok? 
Minden velemenyt nagyon szivesen olvasok akar ide, akar a sajat 
cimemre kulditek oket!


                    Szaniszlo Zsuzsa
                    (Lincoln, Nebraska, USA)