(szabadsagunk - folytatas)

Pontosan ilyen akadály a harag és a sértődés .
Ha hagyjuk, hogy veszekedjenek velünk, ha megsértődünk, ha
megsértenek, ha bepánikolunk, mikor azt szeretné kényelmi
zónánk,hogy adjuk meg magunkat a pániknak, ha felpaprikázódunk,
mikor uszitanak - fontos tudni,hogy ez mind mind energia.
Ezeket az energiákat arra forditjuk, hogy ugy reagáljuk, ahogy
rángatnak. De!!!!!
Ennél a pontnál van a választás gyönyörűsége!
Nyugodtak maradunk (nem könnyű egy idegbajos megfélemlitett
embernek elérni, de l e h e t s é g e s !), és megyünk tovább.
Tervezzük vállalkozásunkat, meditálunk, programozunk és
tesszük, amit kell. A család hisztizik, a gyerekek rosszabbaknak
tűnnek, mint előtte ( őket a legkönnyebb megnyernünk, csak
azt akarják, hogy figyeljünk rájuk), a szomszéd energiavámpir
megjegyzéseket tesz, a másik részegen szétveri a házat, de
akkor is! Szerintem a megoldás csakis saját életünk programo-
zása, nem pedig másoké. Ha kitágult kényelmi zónánk, megint
nyugisabb időszak következik, aztán ha tovább karunk lépni
kezdődik minden elölről, de észrevesszük magunkon, hogy
észvesztő, őrjitő helyzetekben is összeszedettek és céltuda-
tosak tudunk maradni. És ez jó! Eszméletlen jó érzés! Az
igazi szabadság, mikor tudjuk, hogy hangulatunk saját ma-
gunktól függ. Pesze, senki sem tökéletes, előfordulhat, hogy
teljesen lerobbanunk agyilag is és úgy tűnik, visszacsusztunk,
de valahol mélyen mégis tudjuk, hogy tehetünk ellene
újra és újra.
Ezzel csak arra szerettem volna rávilágitani, hogy szerintem fe-
lesleges azon törni a fejünket, hogy olyat irjunk, ami mindenkinek
tetszik. Ezzel az erővel mindenki irhatna magának levelet, hogy
jól van kicsim, mindent jól csinálsz, mások vittek rossz utakra
téged... Emberibb kiindulni abból, hogy aki a listát olvassa,
agykontrollos lévén, értelmes ember, aki önmaga fejlesztésén
dolgozik és érett a vitára. Mások gondolataiért és hangulataiért
nem vállalhatunk felelősséget, ez még gyereknevelésnél sem
működik, pedig ők tényleg ártatlanul jönnek a világra, de pró-
bálta már valaki szeretettel és odafigyeléssel megszüntetni egy
3 éves gyerkőc hisztiét, aki vizes pizsamában akar alaudni
15 fokban? ( akinek nincs gyerkőce: ez a dackorszak piciknél),
hát ezer százalék, hogy nem fog sikerülni. Ki kell várni mig
elmulik és tenni a dolgunkat. Én ugy olvasom a listát, hogy
ezek az emberek tisztában vannak szabadságukkal, de legalábbis
nagy valószinűséggel azon az úton járnak.

Üdvözlettel:
Kaktuszvirága

"Ezért én is azt javaslom, hogy próbáljatok meg pozitív töltésű, segítő
leveleket írni, amit örömmel olvas mindenki!

Viktor ezt így fogalmazza meg:
> Ami az én értelmezésemben: ha nem egyértelműen pozitív a mondanivalód,
akkor inkább ne mond, mert nem lesz lehetőséged megfelelő módon kezelni az
érzelmi reakciókat, amik esetleg olyanok, amit nem is vársz. És ez alól
ritkán van kivétel."GI

Magyarul: Irjátok azt, amit elvárnak, aminek olvasása közben úgy
érzitek magatokat, mintha hájjal kenegetnének, csak semmi vita.
Ha Föld lapos, senki ne merje azt állitani, hogy gömbölyű,
mert már be van programozva, hogy lapos, és kellemetlen
rágondolni is, hogy annak mégis igaza lehet, aki az ellenkezőjét
állitja, több millió ember meggyőződésével szemben.
Szerintem a legszebb dolog, amit kaptunk a SZABADSÁG.
Hogy mindenkinek joga van eldönteni, hol az a pont
amin túl már csak vállatránt és nem pedig bábuként hagyja
rángatni magát. És ez az a dolog az, amiért mások progra-
mozását a legtöbb esetben erkölcstelennek tartom. Kivétel, ha
megvilágosodásukat (ezen azt az igazságot értem, amit nem
mi érzünk igazságnak, hanem ami mindenkit a saját ön-
megvalósitó útjára terel - és ez általában a kényelmi zónánkon
kivül szokott elhelyezkedni)programozzuk, vagy fájdalmukon,
betegségükön szeretnénk enyhiteni. De az már szerintem er-
kölcstelen, ha meggyőzni akarunk valakit a saját igazunkról.
Olyan leveleket pedig tényleg könnyű irni, ami biztosan tetszik
mindenkinek, mivel gyarló az ember és imádja, ha igazat adnak
neki, de ez esetben: Minek ??? Meg kell még jegyeznem, hogy
Gál István személyesen is elküldte a cikkét nekem, de mivel
figyelemre se méltattam ( volt személyes mondat is benne),
elküldt a HIXre... Fura ...
Az agykontroll egyik fő problémája, hogy azért nem sikerülnek
a programozások, mert kényelmi zónánk nem engedi, hogy
bevonzzuk az áhitott dolgokat életünkbe. Úgy érzem, nagyon
fontos dologra jöttem rá az utóbbi években. Gondolataink ener-
giát hordoznak magukban, ezt tudjuk. Ha valmit el szeretnénk
érni és tenni kezdünk érte, biztos, hogy mozgásba lenditjük az
akadályozó tényezőket is. Például, ha valaki úgy dönt, hogy
elég volt a szegénységből, pénz kell nekem, rendes, emberhez
méltó fizetés, és tenni is kezd érte és programozni is, valószinű
valóban mozgásba lendülnek a dolgok. A kezdet kezdetén
gyakran nem a pozitivumok, hanem az akadályozó tényezők.
Ez természetes, mert kényelmi zónánkból kiléptünk. Gondolkodá-
sunkat a gazdag ember gondolkodásává programozzuk, de
egész eddigi életünket szűkölködésben éltük le. Természetes a
pánik.A környzet is furának lát bennünket: Mért akarsz te vál-
lalkozni, van kis biztos fizetésed stb., a gyerek éppen akkor
betegszik meg, egyszerre érkeznek a számlák, minden azt
orditja képünkbe: Szegény vagy! Sose leszel gazdag! - ez az
akadály, ha hagyjuk évekig vagy akár örökre is eltorlaszolhatja
fejlődésünket. Pontosan ilyen akadály a harag és a sértődés