Kedves Hajni!
>Nagyon tetszett a gondolatmeneted!
Örülök neki! :)
>viszont a rétegektõl való megszabadulásról nem volt szó.
>Jól hangzik, hogy valósítsd meg Önmagad, de a kérdés az, hogy
>hogyan. Szerintem ez nem egy könnyû döntés, hiszen nagyon sok út és
>állítólagos út van, amiben nekünk kell eligazodnunk.
Pompás kérdés! :)
Szivesen beszélek még errõl, bár a madaras levelemben
(amelynek "Re: Fogyas, retegek stb. +Csillagok" volt a subject-je)
már írtam róla. (Mostanában véletlenszerû sorrendben kapom
a leveleket, és amelyikre hivatkozom, az még nem érkezett meg
a postaládámba.)
Jó nagy káosz van itt az önmegvalósítás terén.
Néhány fontos dolgot kiemelek ezzel kapcsolatban.
"Sok állítólagos út van." -ezt jól mondtad.
A levelem vége felé majd kitérek arra, hogy miért van annyiféle út,
és hogy miért tévutak ezek.
Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a pszichénk és a "valódi"
környezetünk ismertetésébe, konkrét irányvonalakat adok meg,
melyek alapján mindenki ki tudja dolgozni majd a saját receptjét,
mely a teljességéhez vezeti majd közelebb.
Nagy tévedése korunknak az, hogy a nyugati "kultúrát" elutasítva
a "keleti" kultúrát Isteníti. Mikor önmagában mind a kettõ selejtes.
A kettõ egyensúlya körül találjuk meg a lényeget.
Célunk a teljes tudatosság elérése, hogy ne korlátozzanak
bennünket a saját "rétegeink".
Minden tagadással, elutasítással, fontos területeket vonunk ki
a "pszichénk" ellenörzése alól. Tehát itt kell keresnünk a lényeget.
Ha valamit elutasítunk, akkor van egy rétegünk, mellyel saját magunk
egy részét takargatjuk. Ezért igaz az a mondás, hogy aki másokat kritizál,
elitél, az önmagáról beszél.
Akkor most itélkezni fogok a példa kedvéért!
"Az ex-alpolgármesterünk egy kétszínû köpönyegforgató!
Most jól megjárta, mindenki utálja a hivatalban!"
Mit is utasítottam el ezzel?
A kétszínûséget.
Tehát, ha olyan helyzetbe kerülök, mikor egy kis hazugsággal
elõnyhöz juthatnék. Nem fogom ezt az eszközt használni,
mert én elítélem a kétszínûsködést. Céljaim eléréséhez más
utakat fogok igénybevenni, melyek "tisztességesek".
Ha mégis arra kényszerítenek a körülmények, hogy hazudjak,
akkor rettenetesen utálni fogom magam, és ez komoly zavart
fog okozni az Énemnek.
Ez miért baj, kérdezhetnétek most?
Azért mert nem én döntöm el tudatosan egy adott helyzetben,
hogy nem hazudok, hanem nem is gondolok erre a lehetõségre,
megfoszva magam a hazugság nyujtotta lehetséges megoldásoktól.
A tudatosabb ember, valami hasonlót szólna a fenti mondatok helyett:
"Az ex-polgármesterünk rosszul hazudozott,
ezért most sokan kerülik a hivatalban.
De nekem semmi különösebb bajom nincs vele."
Talán kissé erõltetett a példa, de direkt egy ilyen szelíd dolgot
választottam kezdésnek.
Kritikus helyzetben szükségünk van minden egyes lehetséges
megoldásra. Amikor jönnek az ötletek, ezeken a "rétegeken"
sorra elakadnak, és nem jutunk hozzájuk mi a "felszinen".
A hazugság nem minden esetben kerülendõ,
elõnyös lehet, ha szemrebbenés nélkül tudunk hazudni,
ahelyett, hogy elnyomjuk magunkban ezt a készséget.
Nem azt mondom, hogy hazudozzunk, hanem azt,
hogy mi döntsük el azt, hogy akarunk-e hazudni,
ahelyett, hogy a hazugság által kínált megoldásokról
tudomást sem veszünk.
Megyek a trafikos elõtt, és meglátok egy pornó újságot
a kirakatban, erre gyorsan elkapom a fejem:
"pfujj! ez undorító!!"
A "tudatosságában fejlõdõ" emberben ilyenkor megszólal egy
hang: "undorító? Remek! Találtunk egy réteget!
Vizsgáljuk csak meg közelebbrõl!" :)
Mi ellen tiltakozom most akkor?
Mi kifogásolni való van a pornómagazinokban?
Ezt most nem vezetem le, de a végén belátható,
hogy a pornómagazin önmagában nem rossz,
nem is jó, hanem van. És én ahelyett, hogy
elhatárolódnék ettõl a jelenségtõl,
inkább tudomásul veszem ezt.
Igen, van erre igény. Megnézem a címlapon szereplõ
lányt, és megállapítom, hogy nekem a sminkje nem
tetszik, de attól függetlenül, a kép teljesen rendben van,
mint pornómagazinban szereplõ fotó.
Itt arról beszélek, hogy elutasítás helyett tudok foglalkozni
az üggyel, tudom vizsgálni, nem pedig arról,
hogy eztán lelkes pornómagazin gyûjtõ leszek. :)
Ha már a szexnél tartunk, gyakran elõfordul,
hogy sok erkölcs-csõszrõl kiderül,
titokban kisfiukkal pajzánkodik.
Ugyanis a rétegek alatt megrekedt vágyaink,
ha nem integráljuk magunkba õket,
akkor folyamatos feszültséget keltenek,
és néha bizony elõfordul, hogy áttörik a réteget,
akkor aztán az Isten irgalmazzon az Énünknek,
mert maga alá temeti a felgyülemlett vágy-áramlat tömeg.
Ezért ne rekesszünk ki magunkból semmit,
mert ha falat húzunk elé, akkor egyre erõsebben fog kopogtatni,
és a fal nem csak õt zarja ki magunkból, hanem rengeteg sok
vele kapcsolatos ötletet, megoldást, és az õt érintintõ összes
nekünk szánt üzenetet, mely a "bensõnkbõl" jön.
Mikor érezzük, hogy nagyon kopogtat valaki odakint,
akkor, hogy ne zavarjon, megvastagítjuk elõtte a falat.
Egy darabig el lehet játszadozni ezzel,
de rengeteg pszionikus energiánkat felmészti a manõver,
és emiatt alig marad másra erõnk.
Mígha beengedjük az illetõt, és a helyére teszük,
akkor ahelyett, hogy energiát vonna el tõlünk,
majd nekünk energiát termel.
Ahogyan haladunk egyre lejjebb,
egyre régebb óta bezárt és egyre hatalmasabb
matuzsálemekkel találkozunk.
De õk nem az ellenségeink, hanem mind a szövetségesünk.
(Vannak durva dolgok odalent!)
Akkor integráltuk magunkba bezárt részünket,
ha már nem itélkezünk a dolog felett,
ha örömmel vegyes izgalommal tudunk hazudni,
ha kíváncsian, derüvel lapozgatjuk párunkkal közösen
a pornómagazint, és ha közterületen támad kedvünk
szeretkezni, akkor nem szégyeljük el az ötlettõl rögtön magunkat! :)
Ha tudjuk élvezni az ölés örömét, a hajnali pálinka illatával
keveredett ürülék és vizelet szagát, a frissen kiontott vér gõzét,
a haláltusáját vívó állat vergõdését, és bugyborékoló hörgését..
ha nem remegünk meg mások hangjától,
ha merjük hallatni a saját hangunk, mint az oroszlán,
akkor jó úton járunk. :)
Nem az elutasításról szól a létezésünk, hanem az elfogadásról,
a megélésrõl. Mi vagyunk, anélkül, hogy rosszak, vagy jók lennénk,
szépek vagy csúnyák, õszinték vagy hazudozók. Mi vagyunk.
Ne féljünk magunktól.
Sokkal szélesebb spektrumon létezünk, mint ahogyan gondoljuk.
És amibe most belefeledkezünk, az csupán egy játéktér.
(Tervezek egy választ Kingának, amiben szolni fogok a darabrol
is, melyben játszunk, és az egész történetrõl, hogy a következõ
néhány század mirõl szol, és min vagyunk már túl. :)
Éljünk meg mindent teljes intenzitással, a fájdalmat is!
Tudatosan.
A keleti kultúra lényünk "mélyebb" területeire fókuszál,
a nyugati kultúra a "felszínre" tereli a figyelmünket.
Önmagukban mindezek részlegesek.
A teljes spektrumon éljünk, és nagy intenzitással.
Az érzelmeink Kincsek. Használjuk õket tudatosan.
Ne zárkózzunk el egyiküktõl sem.
Téves az a tanítás, hogy nem engedhetjük meg magunknak
a harag, a gyûlölet érzését. Ezek elsöprõ erejû érzelmek,
és nagy szükségünk lehet még rá.
Meg hogy a félelem az rossz, az árt a fejlõdésnek.
A tudattalanul használt félelem természetesen káros lehet,
mint bármi, amit tudattalan használunk,
még akár egy hétköznapi fogpiszkáló is, ha oktalan lenyeljük.
De ha vészhelyzetben tudatosan felszabadítjuk magunkban,
és hagyjuk áramolni lényünkben a félelmet,
akkor olyan erõkre teszünk szert, hogy szinte megállíthatatlanok
leszünk! :)
Mivel minden ember mást zárt magába,
ezért univerzális "megszabadulás" nincs,
melyet lépésenként követve mindenki ledobhatná magárol
a rétegeket. Érdekes, de az az elgondolás is téves,
hogy "spirituális" fejlõdés útján érdemes kiszökni innen.
Ez körülbelül ahoz hasonlítható,
mint amikor egy 6 éves gyerek
hirtelen az apja bõrében találja magát.. :)
A már eleve spirituálisan érzékeny embert vétek
Tibetbe küldeni 6 év meditációra.
Az erõszakos, akaratos embernek, pedig nem feltétlenül
az önérvényesítésén kellene dolgoznia.
Az egyensúly a lényeg. Az hogy szép arányos testünk legyen,
és ne legyünk pszichikai torzszülöttek.
A félszeg fiatalembernek jó terápia ha felfedezi saját hangjának
az erejét, és teletüdõbõl harsog a levegõbe.
Míg a termetes kidobóembernek inkább tudnám ajánlani
a William Butler Yeats verseket.
Azonban mindezek csak felszínes terápiák.
Legjobban mindenki saját magát tudja kicsomagolni,
ehez pedig önismeret, és tudatosság szükséges.
De ezt lehetõleg ne otthon meditálva végezzük,
hanem változatos helyszinek és cselekmények közben
figyeljük meg magunkat, reakcióinkat.
Éljünk szabadon, de tudatosan! :)
Mert élni jó! :)
Üdv:
Nissifer
|
