>> a helyen, ahol verofényes, ablakon belátszó kert van, legfeljebb nem
>> annyira, viszont utólag már nem lehet javítani rajta.
>De, rengeteget lehet rajta javitani, a laboros dontese, hogy mit hoz
>ki a kepbol.

Szubjektív véleményem hogy manapság már nincs (hozzáértõ) laboros.
Legalábbis az üzletekben. A gép egyik végébe bedugja, másikon meg
kiveszi az eredményt. A gép beállításait nem babrálják. Egy 
'mindenkinek jó' alapbeállítással fut a gép.
Persze ha te otthon magadnak hívod elõ a szinesfilmjeidet..

Digit gépen ott a képspektrum kijelzõ, a túlvezérelt képpontokat
egybõl visszajelzi, így módosított beállításokkal a fotó
megismételhetõ, vagy legalábbis a következõ kép, már a jó
beállításokkak készíthetõ el. Azaz nem csak utólag jössz rá hogy
mind a 100 fotó rossz, hanem már akkor, így korrigálhatod a
beállításokat..

> Nem. A térbeliség nem azonos a mélységélességgel.

> Az egyszerûbb digitális gépek képalkotása sokszor bántóan kétdimenziós.
> Például egy két kilométerre lévõ hegybe szinte "belebotlik" a nézõ.

Ennek két oka van. Az egyik éppen a túl nagy mélységélesség, a
másik a túl erõsre állított élesítés.

> Mi az az átfogás? A filmes felvételen is "beég" a szobai
> felvétel azon a helyen, ahol verõfényes, ablakon belátszó kert
> van, legfeljebb nem annyira, viszont utólag már nem lehet
> javítani rajta.

Ez nem igaz. A negatív filmen nagy valószínûséggel ott vannak a
részletek mind az árnyékokban, mind a csúcsfényekben, csak a
papírra nagyításkor kell választani, hogy melyikbõl vesszenek el,
mert a fotópapír átfogása jóval kisebb, mint a negatívé.

A digitális gépek átfogása a diafilméhez áll közel.

Ed