GYÖRGY
> Azert az elet kicsit bonyolultabb annal, minthogy nem tudtam ...,
> miert nem mindegy ..., mikozuk hozza ...
Persze, de ha a tizenöt nap már letelt, akkor letelt. A visszatekerõ gomb
nem mûködik. Nem tudok mit tenni azon kívül, hogy reménykedem, hogy nem
esznek meg. Ráadásul még be kell szereznem a bank és a biztosító papírjait,
az még több idõbe fog telni, van rá egy forintom, hogy az önmagában több
lesz tizenöt napnál.
Egyébként akitõl a tizenöt napos infó van, megnyugtatott, hogy nem fognak
megenni, ha kések.
> Egy halaleset nem vidam dolog, de a dolog szemelyes reszen kivul van
> vele jogi, ugyintezesi hercehurca is, amit meg kell csinalni es amin
> tul kell esni.
Megcsinálom, de csak azt a részét, amit tényleg kell. Azért kérdezek, hogy
megtudjam, melyik az a része. Amivel nem muszáj, azzal nem foglalkozom,
egyrészt mert így is marad bõven tennivaló, másrészt mert nincs
bankjegynyomdám. Egy ajánlott levél több száz forint. Ha kiderül, hogy rossz
helyre küldtem vagy valamilyen iratot kihagytam belõle, újabb több száz
forint. Ezért elõször is kiderítem, mi a tennivalóm, abból mi muszáj és mi
nem muszáj, és aztán csinálom meg.
Ez mûködni szokott. Mondjuk tizenöt napos határidõre nem számítottam.
ZOLTÁN
> már korábban is meg akartam írni (de visszafogtam magam...),
Semmi szükség rá, hogy visszafogd magad, nyugodtan írd meg, ha van
mondandód. Mi történhet? Megsértõdök? Nem sértõdök meg, de ha mégis, az az
én bajom.
> de most - azon részletek ismeretében, amiket nem ártott volna rögtön
> az elején tudatnod velünk, ha tanácsot kérsz -
Mármint milyen részletek?
> adnék egy általános TIPP-et: kezeld kicsit komolyabban a hivatalos
> ügyeidet.
Köszi. De félre van köztünk az értés. Én nem kezelem õket komolytalanul
vagy félvállról, csak szelektálok. Van muszáj és nem muszáj. A muszáj között
van határidõs muszáj és talán van határidõ nélküli muszáj. Jelenleg két
hagyatéki ügy szakadt a nyakamba, egyéb dolgok mellett, és amirõl beszélünk,
az történetesen az egyszerûbbik.
Amit nem muszáj, és tudom róla, hogy nem muszáj, azt nem fogom megcsinálni.
Amikor Krisz apja meghalt, évekig próbálkoztunk átíratni mindenféléket,
némelyiket sikerült, másokat nem. Az újság-elõfizetés nagyon sokáig az apja
nevére jött, szóltunk, megígérték, úgy maradt, szóltunk, megígérték, úgy
maradt. Most már nem vacakolok azzal, hogy a Krisz nevére járó
elõfizetéseket a saját nevemre rakassam, mert telefonon úgyse lehet,
fölösleges leveleket pedig nem fogok irkálni.
Meg kellett tudnom, hogy az autó ebbe a kategóriába tartozik-e. Honnan
tudhatnám másképpen, hát örököltem én valaha autót? Nem örököltem, és eztán
se szeretnék.
Láng Attila D., író, Láng Krisztina ?, http://lattilad.org
|
