Kedves Anikó!
Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában
ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik.
Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk
valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. ...Megmagyaráznám
nekik,
(ti. a tanítványoknak) hogy mindig úgy kell írniok, mintha nem volna idejük,
torkukon volna a kés, és haláluk előtt csak pár pillanatot kapnának, hogy
valljanak legbensőbb titkukról...
Vannak írók, jó írók is, akinek szövegéből egy tizedrész hagyható ki, közbeszúr
ások és kitérések, "ragyogó" részletek, melyek az egészet elhomályosítják.
Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész, s olyanok is, akiknek
könyveiből két harmadrész törölhető. Ritkítsd a szöveget, s ámulva eszmélsz
arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: ami jó volt, kitűnő lesz, ami
rossz
volt, legalábbis tűrhető.
(Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról)
forrás: http://boncnok.freeblog.hu/archives/2010/01/12/Egy_es_mas_az_irasrol/
Üdvözlettel: Erzsi
|