Kedves AK-s tarsak,
minap kaptam ujbol es gondoltam tovabbitom. Valoszinüleg minden anyuka
bologatva fog mosolyogni a törteneten,a ki pedig nem dolgozik ezen a munkaterül
e
ten legalabb jot vidul ?
Csak egy A N Y A ?
Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban
-
egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A
megkérdez
ett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája, vagy
csak..?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le
ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben
találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista
nő
volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt,
mint
például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben.
Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan,
kihangsúl
yozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind
leírta
nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen
a
területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte
kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban
és terepen is (normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak),és
van
már négy kreditem is (mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet
az
ember-szakmákban (melyik anya tagadja?)és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál.
A
jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz".
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam
új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból,
amint
új
hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült
rólam
egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya",
vagy
'Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha
van
egy
titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési
és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási
munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik
kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!
|
Kedves AK-s társak!
Először is kívánok mindannyiotoknak Bőséges Új Évet!
Kicsit sűrűre sikeredett ez a 2010-es év, úgyhogy olvasni se nagyon tudtalak
Titeket, de már vagy júliusnál tartok... :-)
Nem is pazarlom tovább a szót, álljon itt egy sikertörténet az év elejére,
hogy erőt merítsen belőle, akinek szüksége van rá - ahogy én is tettem
a
Tiétekből, amikor szükség volt rá.
Tavaly jöttem rá, hogy Muhammad Ali tévedett, amikor azt mondá, hogy a
lehetetlen nem létezik. De igen. Annak, aki hisz benne. Nos én lemondtam
erről
a kiváltságról. :-)
2009 szeptemberében összeomlott az életem. Durva önpusztításba kezdtem.
Majd
mivel novemberben minden még rosszabb volt - az önpusztítással párhuzamosan
nem
dolgoztam túl sokat, így kezdtem anyagilag is teljesen ellehetetlenülni
-,
leültem és megbeszéltem magammal, hogy akkor most elég az önsajnálatból
és
marhára kezdjek el valamit csinálni, mert ebből így semmi nem lesz. Azt
éreztem, hogy a környezetemből ki kell szakadnom. Méghozzá drasztikusan.
December 16-án egy repülőn ültem, végállomás a lehetőségek hazája, ahova
még
turistaként sem akartam nagyon jönni, de dolgozni pláne nem. A repülőút
borzalmas volt. Anyám egy évvel ezelőtt 15-én halt meg, az életem romokban,
29
éves vagyok és még a maradék családom és barátaim is elhagyom, hogy bentlakásos
rabszolga legyek. Normális vagyok én?!
Aztán valahogy kezdtem beleszokni, de láttam, hogy nem fog működni, úgyhogy
gondoltam majd keresek másik állást. Hétvégén elmentem síelni - életemben
először és még élveztem is!!! -, megismertem pár új embert és beszélgettem.
február közepét írunk.
24 óra múlva - kedden - kirúgtak az állásomból - hétvégi végzéssel -, ami
egyben azt is jelentette, hogy most már nem csak egy roncs vagyok, de munkanélk
ü
li és hajléktalan is egyben a világ másik végén. Rögtön repjegyeket kezdtem
nézni haza. Mondom megyek én a ....
Aztán írtam egy sms-t az egyik lánynak, akivel a síeléskor munkáról beszélgettü
nk.
Aztán felhívtam egy ismerősömet, hogy kéne szállás, míg nem találok magamnak
lakást vagy haza nem megyek - cirka 2-3 hetet adtam magamnak.
Szombaton beköltöztem a bőröndömmel new yorkba. Hétfőn skype-on beszéltem
Gosztonyi Timivel - pszichológiai asztrológiával foglalkozik, amiből a
második
rész soha nem érdekelt és nem is tudtam mit kezdeni vele. Az ég áldja meg
őt
minden percért, amit aznap velem töltött. Megvilágosodtam.
Csütörtökön állásom volt, szombaton saját szobám. Elkezdtem gürizni, mint
az
őrült. Konkrétan takarítónő lettem - otthon az utolsó 5 évben már vagy
magamnak
dolgoztam vagy jobb cégeknél, jó fizetésért -, szóval durva volt a kontraszt.
De szerencsére tisztaságmániás vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ennek
még így fogom hasznát venni. A cégnél próbáltam nyitott szemmel járni.
Gyorsan
kiderült, hogy ha kussban elvégzek minden mocsok melót - el se tudjátok
képzelni, hogy itt hogy élnek az emberek, otthon még egy disznóólban is
nagyobb
tisztaság és rend van, mint itt egy magasan kvalifikált new yorker lakásában
-
és nem szólok egy rossz szót sem, hétfőtől-szombatig fixen, de ha szükséges
vasárnap is rendelkezésre állok és persze reggeltől estig, ahogy tetszik,
akkor
van esélyem annyit keresni, hogy megéljek szerényen. Én nem vagyok az a
nagyon
csendes típus. Nem tűröm, ha nem becsülnek, nem tisztelnek, nem vesznek
semmibe. Na hát itt volt mit tűrni, de Timi elmondta, ha nem vagyok képes
megváltozni, ugyanitt fogok tartani pár hónap vagy év múlva, ahogy ez történt
is eddig mindig az életemben.
Két hónap múlva kaptam egy új állandó ügyfelet. Magyar nő, amerikai férj,
két
fiú. A szabályai - mármint, hogy hogyan kell takarítanom nála minden héten
-
7db A/4-es oldalon - a legtöbb embernek a haja égnek állt volna. :-) DE!
Szerencsénk volt egymással, mert nekem mérnök agyam van és imádom a szabályokat
,
ő pedig nem egy szolgát látott bennem, hanem egy embert, akinek ugyan fizet
azért amit csinál, de tudja, hogy ez még nem minden. Köszönöm. Ez több
mindennél
. Persze szép borravalót is adott minden héten. Azért nem dolgoztam kevesebbet,
úgy döntöttem, hogy ezt az évet a hajtásra szánom, de január 1-vel nem
dolgozom
ennek a csodás cégnek, csak privát munkám lesz, hogy ugyanannyi pénzt fele
annyi munkával keressek.
Nyárra eljutottunk oda, hogy ők elutaztak Mo-ra 5 hétre és a kérte, hogy
a
cégnek ne szóljunk, ő kifizeti minden hétre a full munkát, de csak szellőztetni
,
wc-ket lehúzni, port törölni járjak fel. Hát nem volt hozzá pofám, ha már
fizet
7 óra munkát és a borravalót is megkapom. Úgyhogy nagytakarítást rendeztem
nála. Azt hiszem itt ért be a munkám.
Vagy nem. Nem is. Októberben elé álltam, hogy januártól nem dolgozok a
cégnek,
mert sok ez így és én se leszek már fiatalabb. Ő kért meg, hogy dolgozzak
neki
privátban. Egy fél grand canyon esett le a szívemről. Azért nem könnyű
otthagyni
egy céget, ha nincs semmi biztos utána és amit félre raktam se akartam
emiatt
felélni.
December 21-én dolgoztam utoljára a cégnek. Utána pihentem 10 napot - aludtam,
olvastam, filmeket néztem, ettem -, no meg felmentem párszor Hozzájuk,
mert
megint elutaztak és felügyelni kellett a lakást. Január 3-a óta heti 2
napot
dolgozom - ha beesik még nem fix privát ügyfél, akkor annyival többet,
mert
azért építgettem én a jövőt másnál is... ;-), bár nem volt egyszerű 2-3
céges
munka után még privátozni esténként, vasárnap, szombat délután, de tudtam,
hogy
miért csinálom és láttam a végét, amit én tűztem ki célul.
Minden alkalommal megköszönik a munkámat és én megköszönöm a fizetésemet
és
a
lehetőséget, hogy dolgozhatok nála. Pofátlanul jól keresek - annyira, hogy
környezetem negatív tagjai egyszerűen azt hiszik, hogy hazudok, mert SZERINTÜK
EZ LEHETETLEN, de hát NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! Egyedül lakok egy két szobás
lakásban - ha vendég jön, akkor is kényelmesen legyünk, AK-osok éljetek
a
lehetőséggel, ha erre jártok, szívesen látlak Titeket -, vehetek rendes
kaját
-
itt csak organic kaját szabad enni, ami viszont nem olcsó -, szórakozhatok
-
koncertek, múzeumok, könyvek, bulik -, és még így is többet teszek félre,
mint
egy magyar átlagfizetés.
Összefoglalva:
tűzz ki egy célt, szólj Istennek - vagy a segítőidnek vagy az egész Univerzumna
k, ahogy tetszik -, hogy bármi áron el akarod érni és amikor eléd teszi
az
akár
nem túl guszta lehetőségét egy útnak, ami a célodhoz vezet, mosolyogj és
lépj
rá. Aztán amikor kell összeszorított foggal, de járj rajta és bízz benne
és
magadban. Utána más dolgod sem lesz, mint "állandó, egyenlő hőfokú boldogságtud
a
ttal ébredni" minden reggel, mert célba értél.
Hát ez nem lett rövid, de remélem hitet és erőt merít belőle, akinek szüksége
van rá, én pedig köszönöm, hogy megoszthattam Veletek az örömöm, sikerem,
boldogságom.
Ui: soha nem dolgoztam az agyam nélkül, a 2010-es évben mást sem csináltam,
mint mocskot takarítottam emberek körül, s közben a saját fejemben. Életem
leghasznosabb munkája ez. :-)
EGYRE JOBBAN
Gina
|
