Kedves Laci!

Írod:
a belsõ nyugalom elérésének legjobb fegyvere ez: tanunak lenni

Errõl nekem Márai egy írása jutott eszembe, ha itt lenne a kis füzetem, 
idézném szó szerint, így csak próbálom úgy átadni, ahogy az emlékezetemben 
él, 
igyekszem, hogy ne ferdítsem el a mondandót.

A lényeg, hogy önmagát és az egész értelmiségi osztályt ostorozza azért, 
mert 
a II. világháborúban elkövetett bûnök során õk csak tanúi voltak az eseményekne
k 
és mivel nem emelték fel hangjukat, s nem cselekedtek, a kívülállók majdhogynem 
közönyével szemlélték, ezért erkölcsi felelõsségük van abban, ami történt. 
Mert 
talán, ha õk, az értelmiségiek "csapkodják az asztalt" - értsd felállnak 
és 
kimondják mi a rossz és mi a jó és ehhez van elég bátorságuk -, akkor másképp 
is lehettek volna dolgok. De õk nem tették.

Azt hiszem, azért az életben a cselekvés IS fontos. Szerintem ezt embere 
válogatja. Van ki tanúnak születik és van ki cselekvõnek. Ha nem lennének 
cselekvõk, megállna a világ, s ha nem lennének tanúk, nem tanulhatnánk 
elõdeink 
hibáiból, nem?!

Üdvözöllek!

EGYRE JOBBAN

Gina