Udv Mokazok!
Motto:
"A katonasagnal, ami szogletes azt guritani kell, ami gombolyu azt cipelni!"
1., Kint voltunk gyakorlaton a loteren, granatot dobtunk. A granatot nekunk
kellet osszeszerelni, regi tipusu II. vilaghaborus, nyeles granat.
Bemutattak mit, hogy kell osszeszerelni, hogyan kell eldobni, mire kell
vigyazni, stb... Sor kerult az eles granat dobasra, elotte szoltak, hogy aki
ugy dobja el a granatjat, hogy az nem robban fel, annak szemelyesen kell
kimennie erte, visszahoznia, es ujra eldobnia, egeszen addig, mig vegul fel
nem robban a granat. Egyesevel mentunk dobni, feluton megkaptuk a granatot,
a fedezekbe kellett menunk vele, ott osszeszerelnunk, majd celra dobni, es
lebukni a fedezek moge. Ment is szepen a dobalas, volt egy ket ember aki
rosszul dobta el, es nem robbant fel nekik a granat elsore, azok szepen
kimentek erte, visszahoztak es ujbol eldobtak. Volt egy Kornel nevu fazon a
kikepzoszazadunknal, marhara felos volt, a karabelynal is mikor loni
kellett, becsukta a szemet, osszeszoritotta a szajat es ugy lot. Mi mar
elore rohogtunk rajta, mert mar a menesen latszot, hogy nagyon meg van
ijedve, kiment megkapta a granatot, elment a fedezekbe, osszeszerelte a
granatot, eldobta, majd azonal hasra vetette magat. Termeszetesen a granat
nem robbant fel, a szazados mondta neki, hogy menjen ki vele a granatert,
fogja meg es hozza vissza. Erre Kornel leult a foldre, a terde koze
szoritotta a fejet, a ket kezet sorossan a fejere kulcsolta, es csak azt
hajtogatta, hogy o nem megy innen sehova. Vegul ket embernek kellett a
fedezekbol kicipelnie a muksot, mert a sajat laban nem volt hajlando
megmozdulni, mar csak akkor, mikor biztonsagos tavolsagban volt a
fedezektol. Mikor oreg lettunk, egyszer hallotam az egyik ismerosomtol, hogy
Kornel, az osszes ujoncnak azzal henceg, hogy o hany granatot, meg milyen
pontosan eldobott.
2., Szinten ujonc koromban tortent, hogy a kikepzes utolso heteben megkaptuk
az allando kimaradasi engedelyt, az oregek marhara szivattak miatta egesz
nap, de delutan vegre elindulhatunk a kimaradasra. Igenam de az UTI
megallitott minket es visszakuldott mindenkit a laktanyaba, hogy hosszu a
hajunk. A katona meg ugyebar gondozatlan kulsovel nem hagyhatja el a
laktanyat. A laktanyaban volt egy oreg katona, aki civilben fodrasz volt,
ohozza kellett mindonknek menni, szepen sorba alltunk, egyesevel bementunk
hozza, o pedig mindenkit megnyirt 200Ft.-ert. Nem vagot le fel centinel
tobbet senki hajabol sem. Aki meg lett nyirva az kimehetett kimaradasra,
masnap ugyanigy tortent a dolog, mentunk volna kimaradasra, az aznapi UTI
megint mindenkit visszazavart nyiratkozni, megint levagta a fodrasz srac a
hajunkat, ujfent 200Ft.-ert. Harmadnap szinten ugyanez tortent, mindenkit
nyiratkozni kuldtek, megintcsak 200Ft.-ert. Aznap este derult ki, hogy a
fodrasz srac megbeszelte az eppen ktualis UTI-vel, hogy minden ujoncot
kuldjon hozza nyiratkozni, a bevetelt pedig felezik. A laktanyaban kb.
180-200 ujonc volt, ami 200Ft.-javal eleg tekintelyes osszeg, meg felezve
is. Negyednap mikor mentunk volna kifele a laktanyabol, megint megismetlodot
az eset, de akkor mar olyan kis hajam volt, hogy ha megint megnyir a srac,
akkor mar batran beallhattam volna skinheadnek, ezert mikor egy fel ora
mulva sorra kerultem, csak azt mondtam neki, hogy: "Tessek itt a 200Ft.,
csak a hajamat hagyd beken!". Termeszetesen masnap is megismetlodott az
egesz elorol, de akkor is sikerult megusznom hajvagas nelkul. Aztan ez igy
ment egy darabig, mig a laktanyaparancsnok fulebe nem jutott a dolog, akkor
o retorziot alkalmazot, a srac kapot ket het fogdat, a tiszteket lecsesztek,
onnantol kezdve nem kellett naponta megnyiratkoznunk.
3., A korletunkben tizennyolccan ujoncok voltunk, ketten pedig tisztesek, de
a korletunk eleg kicsi volt, a szekrenyek es az agyak kozott csak lapjaval
tudtunk mozogni. Mar a bevonulas napjan, este elmondtak, hogy masnap
reggeltol, ebreszto utan negyed orank van arra, hogy fogatmossunk,
megborotvalkozzunk, megmosakodjunk, beagyazzunk, feloltozzunk, es
sorrakozzunk a reggelihez. Este pedig a taakarodo elott, negyedoránk van
arra, hogy megagyazzunk, leoltozzunk, lezuhanyozzunk, fogatmossunk, es vegul
az agy mellett vigyazban varjuk a takarodot. A szintunkon nyolcvan
egynehanyan voltunk ujoncok, a vizesblokban volt 4 wc, 3 bide, nyolc
mosdokagylo, 2 tukor, 3 zuhanyzo fulke. Kepzeljetek el azokat a reggeleket
es esteket, amikor nyolcvanan rontottunk ra a vizesblokra. Reggelente az
elejen, valamit soha nem tudtam megcsinalni, vagy nem mostam fogat, nem
borotvalkoztam, nem tudtam rendesen beagyazni, rendesen feloltozni, vagy nem
ertem oda reggelihez sorakozni. Estenkent pedig a egy-egy zuhanyfulkeben,
egyszerre negyen-oten is szorongtunk, a zuhany annyibol allt, hogy bealltam
alla, leontottem magam tusfurdovel, leoblitettem magam es mar ki is szalltam
alola, mindezt durvan fel perc alatt. A kikepzes vegere azon vettem eszre
magam, hogy reggel, beagyaztam, feloltoztem, mosakodtam, fogatmostam,
borotvalkoztam, es a sorakozoig meg volt 2-3 perc szabadidom. Mit nem tesz a
folyamatos rutin?
4., A kikepzes alatt, amikor eppen semmi dolgunk nem volt, piheneskeppen
allandoan modszertani takaritast vegeztunk a korletunkben. Mi csak PP-nek
hivtuk, azaz padlotol a plafonig, ez annyit jelentett, hogy naponta legalabb
hatszor felsepertuk, felmostuk a padlot, szetszedtuk a vasagyakat, lemostuk
oket, portalanitotuk es lemostuk az ajtot, ablakokat, radiatorokat,
villanykapcsolot, konnektort, szekrenyeket, a vilagitotesteket, egyszoval
minden elkepzelheto helyet. Mondanom sem kell, az oregek mindig talaltak
valamit, amit kifelejtetunk a takaritasbol, ilyenkor ha meg volt ra ido,
akkor ujra kellett kezdenunk az egesz takaritast. Annyit takaritottunk, hogy
meg a bevonulas napjan elvagtam a huvelykujjam egy konzerv peremevel, a seb
a kikepzes vegeig nem tudott begyogyulni, mert az allando takaritastol,
mosastol, a kezem annyira ki volt azva, hogy egyszeruen nem tudott rajta var
kepzodni.
5., A kikepzes alatt, a kikepzo tiszetseink, szinte allandoan kidobiztak a
laktanyabol, ejjelente bulizni, vagy egyszeruen csak kocsmazni. Amikor
hajnal egy-ketto fele visszajottek, mindonket felkeltettek, vigyazba
allitottak az agyunk mellett, es gyakran ebresztoig ott kellet allnunk
vigyazban. Mig mi vigyazban alltunk addig ok velunk szorakoztak, volt akirol
leteptek a pizsamajat, volt akit megpokrocoztak, volt akit csicskaztattak. A
kikepzes vegere mar olyan gyonyoruen tudtam vigyazallasban aludni, mint egy
kisangyal. Az egyik ilyen legszornyubb eset az volt, hogy hulla reszegen
visszajottek a tiszteseink, mindenkit vigyazba allitottak, osszetortek a
kancsot, a poharakat, az asztalt, majd az asztal romjaibol tuzet raktak a
korlet kozepen, es szalonat sutottek folotte, nekem egy tarsammal pokroccal
kellett legyeznunk a fustott kifele az ablakon, a tobbieknek meg nepdalokat
kellett enekelniuk. Masnap aztan nekunk kellett a kormot es a piszkot,
hamut, tormeleket meg minden egyebet osszetakaritanunk, a teljes renovalasra
rament negy napunk, a plafont meg ujra kellett meszelnunk.
6., Akarhanyszor mentunk kajazni, nekunk ujoncoknak sorba kellet alnunk, mig
a tisztesek es az oregek elore mentek a sorban. A kikepzes nagy
reszeben,szinte egyaltalan nem tudtam enni, mert mire megkaptam a kajamat,
tobbnyire a tiszteseink befejeztek a kajazast, es ekkor elhangzot a mondat
"4. szakasz! Egeszsegere! Fol!", ekkor akar evet az ember, akar nem, abba
kellet hagynunk az evest, es befejezni az etekezest. A kikepzes alatt (egy
kezemen meg tudom szamolni), hogy hanyszor tudtam rendesen megenni mindent,
amit kaptam, talan ha haromszor. Legtobbszor, jo ha az egyik fogast
megtudtam enni, de olyan is elofordult nem egyszer, hogy meg a sorban
alltam, mikor mar be kellett fejeznem az etkezest. A kikepzes alatt fogytam,
majd tiz kilot, es szinte allandoan szikrazott a szemem az ehsegtol.
Udv mindegykiknek: Joe Bocsi!
"Ne hivatkozz mento tanukra, mert mit ersz vele ha ismeroseidet bezarjak?"
|