Marky, én nem mondom, hogy nincs igazság a szavaidban, de ez nem
matematika, hanem nyelvészet. Lássuk sorban.

> axioma: a magyar abc-t arra talaltak ki, hogy magyarul mindent le
> lehessen vele irni. A L/odz varosnevet ezert sima L-lel irjuk,
> ugyanugy, ahogy cirill betus irast sem az eredeti abc betuivel irjuk
> magyarul.

  Nem, nem azzal írjuk. Áthúzott L-lel, hosszú ó-val és vesszõs z-vel
írjuk. Itt idézett elsõ és második mondatod között nem lehet
ok-okozati összefüggést találni, mert az ugyan tökéletesen rendben
van, hogy a magyar ábécével mindent le lehet írni magyarul, csak ez a
városnév lengyelül van.
  Ha matematikai logikával akarod definiálni, megteheted, de akkor azt
is alkalmazd következetesen. Az 1. szabály ezt és ezt mondja. A 2.
szabály bizonyos kivételeket határoz meg az 1. szabály alól. Eredmény:
az 1. szabály csak a 2. szabály által nem érintett esetekben lesz
érvényes.

> 1) a 10. paragrafus meghatarozza a magyar abc halmazat es az osszes
> eleme't 2) ha a 11. paragrafus a halmazba tovabbi 4 elemet be tud
> sorolni, akkor a 10. paragrafusbeli halmaz nem volt teljes. Q.E.D.
> #1

  De igen. A 11. egy másik halmazt hozott létre. Számos különféle
halmazt definiálhatunk, amik mind-mind ábécék lesznek, és használják
õket. Például abcdefghijklmnopqrstuvwxyz az angol vagy latin ábécé,
amit magyar nyelvû kiadványokban is használnak, például tudományos
mûvek név- és tárgymutatói eszerint készülnek. Szükség esetén ez
kiegészíthetõ az elõforduló összes ékezetes betûvel, amik a rendezés
szempontjából egyenértékûek az alapbetûvel: ezt a rendszert használják
például világatlaszok névmutatóiban.
  Az aábcdeéfghiíjklmnoóöõpqrstuúüûvwxyz változat az az ábécé, ami csak
karaktereket tartalmaz, kettõs betûket nem. Szoftverfejlesztési
célokra szoktuk használni.
  Az aábccsddzdzseéfggyhiíjkllymnnyoóöõpqrssztyuúüûvzzs halmaznak neve
is van: teljes magyar ábécé. Hagyományosan ezzel az ábécével fedjük le
a magyar és csak magyar nyelvû szövegeket, mert ezzel helyes sorrendbe
kerül a cukor és a csiga, amik a kettõs betûket nem tartalmazó ábécék
használatával megcserélõdnek.
  Ha pedig ezt az ábécét kiegészítem a q, w, x és y betûkkel, akkor
megkapom a teljes magyarított latin ábécét, vagyis ezzel besorolhatom
az összes magyar szót, plusz az idegen eredetû szavakat és
tulajdonneveket is. És még ezt is ki lehet egészíteni azzal, hogy az
idegen ékezetes betûket a magyar ékezetes betûk után tesszük vagy
máshová, külön-külön rakjuk-e õket vagy ömlesztve stb.
  Adott esetben elképzelhetõk speciális ábécék is. Például egy
finn–magyar kiadványban elképzelhetõ, hogy az ä betût az ábécé végére
tesszük, mert a finn olvasó automatikusan ott keresi; ez esetben
lehet, hogy ölel az ábécé közepére kerül, öljy viszont a végére, mert
a magyar ö az ó és õ között van, a finn viszont leghátul. Nem hiszem,
hogy a gyakorlatban bármely kiadónak eszébe jutna ilyet csinálni, de
nem tiltja meg semmi. Annyiféle ábécét képezhetünk, amennyire szükség
van.

> 3) a 11. paragrafus 4 betuje ellentmond az axiomanak is. Ha magyar
> irasban gyakori a q, akkor az a magyar abc resze, emiatt a 10.
> paragrafusban felsorolando. Q.E.D. #2

  Nem látom értelmét lovagolni azon a szón, hogy gyakori. A „teljes
magyar ábécé” néven ismert betûsornak a q nem része. Létezik egy másik
betûsor, aminek része, de ennek nincs egyértelmû, közismert neve.

> A gyakorisag nagyon egyszeru matematikai fogalom.

   Igen, a matematikában nagyon egyszerû, a nyelvészetben pedig nem,
innentõl az egész matematikai elemzésed fölösleges, Marky, bocs.

> 4) a 11. paragrafus a Te ertelmezesedben veve szinten baromsag, mert
> felmerul a kerdes, hogy jo-jo, a 4 "gyakran" elofordulo betut igy
> soroljuk be. De mi van a masik 430571 "ritkan" elofordulo betuvel,
> ami nincsen folsorolva, azokat hogyan soroljuk be? Q.E.D. #4

  Két megoldás használatos: az „ömlesztett” és a „szeparált”. Saját
elnevezéseim, ebben a pillanatban ihelve. Általában az ömlesztettet
szokták használni, mert kényelmesebb. Eszerint (például világatlaszok
névmutatóiban) minden ékezetes betû az alapbetûvel egyenértékû, úgy
rendezzük õket, mintha nem lenne rajtuk semmilyen ékezet. Ilyenkor a
magyar ékezetek sem élveznek kivételt. Az ömlesztett speciális esete
az, amit a szabályzat is említ a 15. pontban: ilyenkor az egyes
ékezetek egyformának számítanak, de az ékezet nélküli betû elõbbre
kerül, vagyis mosna elõbb van, mint Mošna. Magát az ömlesztett
változatot a 16. pont tárgyalja.
  A szeparált változat az, amikor az egyes ékezetes betûknek saját
sorrendet állapítunk meg. Ilyet használ a TESZ Mutatója egyes nyelvek
esetében. Vagyis ha négyféle ékezetes c szerepel, akkor ezek kaphatnak
egy rögzített sorrendet, és a harmadikféle c-vel kezdõdõ szavak csak
akkor jöhetnek, amikor az elsõ kétfélével kezdõdõek már elfogytak. Más
nyelveknél viszont megint más technikákat alkalmaz ugyanez a Mutató,
például a fonetikailag abszolút precízen leírt uráli szavakat nem
abszolút precizitás, hanem hozzávetõleges kiejtés szerint teszi
ábécébe, ezért a cs-szerû hanggal kezdõdõ szavak egy csoportba
kerülnek, bár azokat a cs-szerû hangokat többféleképpen írják. Vannak
viszont vizuálisan sokkal kisebb különbségek, amik már külön hangnak
számítanak és külön teszik õket.
  Ugyanezeknél az uráli nyelveknél a szókezdõ magánhangzó egyáltalán nem
is számít a rendezésnél, csak a kezdõ mássalhangzó. És vannak nyelvek,
amiknél latin, cirill és/vagy görög betûs források egyaránt akadnak.
Ezeknél is megkeresték a megfelelõ helyet, ahol az olvasó keresheti
õket, és ott helyezték el a szavakat.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org