Egy férfi gyónja a bûneit a papnak:
- Vétkeztem atyám. A minap bementem a feleségem munkahelyére. Senki nem 
volt ott, csak a kolléganõje, én elkaptam és magamévá tettem.
- Hát ez nem volt szép dolog - mondja a pap - még mi rosszat csináltál?
- Atyám, múlt héten, elmentem a feleségem nõvéréhez, senki más nem volt 
otthon, õt is elkaptam, és magamévá tettem.
- Ejnye fiam, ez nagy bûn volt - mondja a pap.
- Ez még semmi atyám - mondja a férfi. - A múltkor meglátogatott az 
anyósom, csak én voltam otthon, és azt is magamévá tettem.
A gyóntatószékbõl nincs válasz.
A férfi vár, vár, szólítgatja a papot, majd benyit, és látja, hogy a pap 
a pad alá bújt, és remeg félelmében.
- Mit csinál ott atyám? - kérdi tõle a férfi.
Erre a pap:
- Fiam, csak most jöttem rá, hogy nincs a templomban senki más, csak te 
meg én...


Az egyik pozsonyi magyar iskolában egy gyerek a szünetben ezt írta a 
táblára: "Talpra magyar!"
A tanár belép az osztályterembe, meglátja a feliratot a táblán, és 
rettenetesen ideges és mérges lesz.
- Ki merte ezt ideírni?
Senki se jelentkezik.
- Száz koronát adok annak, aki megmondja, hogy ki írta.
A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt elõnyös ajánlaton, aztán a kis 
Márton jelentkezik.
- Na, áruld el, ki írta?
- Tessék elõbb a pénzt ideadni!
A tanár már szeretne a végére járni ennek az irredenta akciónak, és 
odaadja a száz koronát.
- Na itt van, te csirkefogó! Most már megmondod végre, hogy ki írta ezt 
a pimaszságot?
- Petõfi Sándor.


Nagy szegénységben és igen rossz házasságban él Kohn. Buzgón kéri az 
urat, hogy szabadítsa meg a szegénységtõl, és a házsártos feleségétõl. 
Meghatja az Urat a kitartó könyörgés, s küld egy angyalt Kohnhoz azzal 
a 
szigorú meghagyással, hogy csak egyetlen kívánságát teljesítheti.
Kohn nagy gondban van. Ha gazdagságot kér, azt nem tudja élvezni a 
kibírhatatlan asszony mellett. Ha új, jóravaló feleséget kér, azzal meg 
nem tud normálisan élni a szegénység miatt. Végre rájön a megoldásra:
- Egyetlen kívánságom van: én legyek a város leggazdagabb özvegyembere.