Kedves Lista!
Köztudott tény, hogy a mai 35 fölötti férfi-korosztályt NEM
szívesen alkalmazzák a munkahelyeken, legalábbis
Magyarországon. Ugyanis tudván tudják, hogy az elmúlt évek
időág-viharai annyira lepusztították őket,
- hogy egyrészt eleve is alacsony a szellemi és
fizikai terhelhetőségi szintjük;
- másrészt meg a munkahelyen kapnak infarktust,
aminek a statisztikája és morális vonzata nem kell a
munkaadónak;
- harmadrészt a beteg-szabadság statisztikájuk
tényleg botrányos,
- negyedrészt egy fiatal ellakik a szüleinél, és
rákényszeríthető a társadalom fiataljai többségére, hogy
csak a zsebpénz tekintetében tehermentesítse őket. De
ugyanez egy igazi felnőttnek úgysem elég....., hát akkor
mint KATEGÓRIÁT kezeli "persona non grata"-ként a
munkaerőpiac.
- És akkor még nem tárgyaltuk azt, hogy ezen férfi-
korosztálynak akár elváltként, akár még a házasságának
romjain látszólag "belül", DE GYEREKEI
VANNAK...........!!!!!!!!!! Gazdaságilag ez a Kulcs-
Generáció a nemzeten belül: ugyanis a keresete a gyerek-
sereg számára is fontos volna. Talán több kávét kellett
volna inniuk az elmúlt évtizedek gazdaság-kutatóinak és a
döntés-hozóinak, hogy még jobban "ébren" legyenek a fontos
döntések körül, hogy ne égjen a körmünkre ez a
szuperszónikus gyalázat, ahogy aztán végülis oda égett,
bizony rendesen odakozmált.........
Ezen problémák által provokált tömeges romlás folyamata,
annak morális, emocionális és egészségi vonzatai általi
komplex lerongyolódás elérkezett egy EXPONENCIÁLIS
HOLTPONTHOZ, amely megoldása elől mindenki rendre
félreáll. Nincs bennük valódi illetékes Istenen kívül.
Háborút nem indíthatunk, azt már elvesztettük....... Nem
marad más hátra, mint annak a jóhiszemű provokálása, hogy
no akkor kérem szépen van-e hát Isten, létezik-e, működik-e
az a fránya teleportáció; - amely az ilyen szintű probléma-
megoldás nyilvánvalóan EGYETLEN békés módja. Ezért ne
nagyon röhögjön és gúnyolódjon bárki is, amikor "az
egymásért való kör-fohász" intézményrendszerét akarom
exhumálni!!!
Mielőtt belekezdenék a múltbeli személyes időágaim példa
értékű leltározásába, tennem kell néhány nyilatkozatot:
- A saját személyes időágaim nyílt bevetését képtelen
volnék megkerülni. Egyrészt ezen kell demonstrálnom az 1-es
H-Kulcs iránti felelősség magas szintű követelményét a
leltár közben, másrészt az ide vonatkozó hibalehetőségekre
is fel kell hívnom a figyelmet.
- Bátorítanom kell a teleportációs
szabadegyetem "levelező hallgatóit", hogy ha ez a részletes
leltár nekem sikerült, akkor bárkinek sikerülnie kell.
Bátorítanom kell, hogy az első érdemi teleportációig bírja
ki a delikvens, ugyanis a stressz-szintje addig is
csökkenni fog a leltár alatt.
- Miközben a saját időágaimat, és azok sérüléseit
írom, közben egyrészt kiválóan tudom, hogy mások is tele
vannak hasonlóan sérült időágakkal, másrészt azon nyomban
fohászkodom is azok teleportációs kompenzációjáért. Tehát
én nem exhibicionizmusként, hanem a mások hasonló
sérüléseinek a begyógyulásáért lefolytatott fohászként élem
meg a saját időágaim nyilvános leltárát.
- Kijelentem, hogy én már kaptam teleportációban
kompenzációs előlegeket a rövidesen kidomborításra kerülő
időágamról. De mivel a kutya nem fohászkodott értem, és az
önmagamért folytatott fohászokat pedig még nem sikerült
átminősíttetnem az értem MÁSOK ÁLTAL folytatott
fohászokká, így csak olyan helyzetekben kaptam előleget
a "saját pénzemből", amikor az, hogy nálam pénz legyen,
másoknak volt fontosabb és nem nekem. Mivel látom, hogy a
dolog működik, így hát nyilván mindent elkövetek, hogy a
módszer hatékonyságából kihozzam a maximumot. Igen: Kihozom
a maximumot előbb mások számára, hogy ezáltal mihamarabb
önmagam számára is kihozhassam. Ezért nem egy pénzért
árusítandó könyv formájában törekedtem a Tudást
tulajdonképpen elrekeszteni, hanem inkább átengedem az
Internet szabad szárnyalásának; - és közben nem érdekel,
hogy akire nem tartozik, az megbotránkozik, és csak így,
csak ezen az áron tud elszivárogni azokhoz, akikre viszont
nagyonis tartozik.
- Valóban vannak olyan sanda gondolataim, hogy ha
valakinek az én "aratásom" felgyorsításáért is kedve
szottyan fohászkodni, az ne fogja magát vissza. Ugyanis ha
én a saját "csomagom" befutását a másokért való fohásszal
gyorsítom, akkor mások, ha ugyanígy akarják gyorsítani, hát
felkínálom nekik az én konkrét helyzetemet: hogy
fohászkodjanak azért. De a hangsúly természetesen az 1-es
Kulcs szemléletességén és a hibalehetőségek kiküszöbölésén
legyen, mindjárt megtörtént példák valódi összefüggésein
szemléltetve.
Lássuk a személyes időágaimat élő példaként: Ugyebár anno
katonai pilóta voltam. Azzal a határozott szándékkal
hagytam faképnél a Varsói Szerződést, hogy egy mentő-
pilóta, vagy Malévos pilóta-karrierrel, mint elméleti
eshetőséggel ajándékozzam meg a polgári repülés értékekre
kiéhezett világát, és betöltsem azzal a repülés iránti
rajongással az ottani űr tátongásait, amely rajongásra csak
én voltam képes. Elvittem hát a hamuban sült pogácsámat a
Malév Repülőklubba, a vitorlázórepülő sport-szakosztályba,
hogy "véletlenül" éppen ott fogyasszam el, hátha tán
történik valami érdemleges........
Közben akkor még házas emberként a gyermekünk időzítését
úgy igyekeztem tervezni, hogy annak érkezése semmiképpen ne
hátráltasson a terveimben. Ugyanis az én szüleim Pápán
éltek, a kirgiz feleségem anyja pedig Kirgizisztán
fővárosában. Igenám, de slendriánul védekeztünk, és egyszer
csak oka-fogyottá váltak a szárnyas betétek, hogy aviatikus
eufémiával juttassam kifejezésre az ok-okozati viszonyokat.
Azt akartam mondani az akkori fejlődési szintemen,
hogy 'recipe ferrum', azaz abortusz....... Mire kimondtam
volna, addigra csak annyi fért ki a számon, hogy "én a
magam részéről várom a kisbabát...." Mivel a szüleink távol
éltek, így soha többé nem mentem ki hamuba sült pogácsát
majszolni a dunakeszi sportrepülőtérre, és lemondtam a
repülésről a kisbabánkért. Itt a múltban ugyebár
elméletileg három felé ágaznának az időágak:
- ha nem esett volna teherbe a feleségem,
- ha 'recipe ferrum' abortusz lett volna a közös
döntésünk az első terhességről,
- ha befejeztem volna a sportrepülést a baba jövetele
miatt....
Én a legutóbbit választottam, tehát az első kettőt
leselejteztem. A Kozmosz beleszólt az életembe. Én azonban
nem a másik kettő időág vagyoni helyzetét kérem át a
jelenlegi időágamba teleportációval, hanem egy később
elágazó selejt ágak egyikének vagyoni helyzetét.
A sportrepülős múltacskámnak később egy légiutaskísérői
állás lett a jutalma. Akkoriban éppen Németországba akartam
disszidálni. Cefetül készülődtem, mert forrt a pilóta
vérem. Ugyebár megint minimum kettő időág, de inkább három:
- Ha még időben disszidáltam volna.
- Ha pl. egy két éves elbíráló procedúra és egy
harmadszori sikertelen fellebbezés után hazatoloncoltak
volna.
- Ha eleve nem is disszidáltam volna, mert váratlanul
felvettek "volna" légiutaskísérőnek.
A sorsommal együtt a legutóbbi verziót választottuk, tehát
az első kettőt megint leselejteztem.
Mellesleg a feleségem egy kurrens szakképesítést szerzett,
és elkezdett vele baromira jól keresni. Egy heti átlag-
keresetét alapul véve az akkori árakon előre évekre
kiszámoltam, hogy 40 éves koromban budai villánk lesz,
balatoni nyaralónk, és motoros jachtunk. Ez egy elméleti
időág volt, amelyet a baba okán szintén leselejteztünk,
legalábbis alaposan elhalasztottunk.
Teltek múltak az évek, az én "tálca-kapitányi" repülős
állásom jó aranyhalnak bizonyult, egyre jobb körülményeket
teremtve az asszonykámnak. Nem véletlenül célzok a
népmesére, ahol az asszony mindig visszazavarta a férjét,
és egyre újabb, egyre nagyobb ingatlanokat követelt, végül
ismét csak a paraszt-kunyhót kapta, mert az igazságos
aranyhal elunta az asszonyság követelőzéseit és
baromságait.
Nos, 1993-ban lelécelt a feleségem egy pasassal. Itt már
négy időágat hozok fel példának:
- Ha a feleségem nem lécelt volna le.
- Ha a feleségem ugyan lelécelt volna, de nem egy
pasas miatt, hanem csak úgy egyedül a vakvilágba.
- Ha a feleségem egy olyan másik pasassal lécelt
volna le, aki nem sokáig tartott volna ki mellette.
- Ha a feleségem azzal a pasassal lécelt volna le,
akivel aztán ki is tartottak egymás mellett azóta is.
Az én Sorsom a legutóbbit választotta, tehát az első hármat
megint "leselejteztük".......
Teltek múltak az egyedüli esztendők, végül bedobtam a
törülközőt, és otthagytuk egymást a Malévvel. Ekkor
elkezdtem komolyabban foglalkozni az alternatív gazdasági
modellekkel, ugyanis ezt még a Malévnél elkezdtem, mert
csak nyáron hajszoltak minket, tehát ősztől tavaszig volt
időm. De nézzük csak, hogy mit tesznek az időágak: Egyszer
csak kihívtak Londonba, ahol egy holland légitársaság a
British Airways idényjellegű alvállalkozójaként megrogyott
a légiutaskísérő létszámban. Nem hittem a fülemnek: a vonal
túlsó végén a kis légitársaság osztrák főpilótája
könyörgött nekem angolul, hogy azonnal menjek ki, mert
elveszítik az alvállalkozói szerződést és a jó hírnevüket.
Mivel az alternatív gazdasági modelljeim egyetemi
konzulense nagyon gyéren pengette a javadalmazást, így
máris kimondtam azt az igent, amelynek megfontolására már
csak kint értem rá. Nem tudtam volna nemet mondani, hiszen
az egyetemi státuszom csak amolyan félhivatalosan levegőben
lógó valami volt, valójában egy docens-előadó és kutató
saját kutatási témáinak részeként előszeretettel kísérte
figyelemmel az én témáimat, illetve szerepeltetett belőle
modulokat a tananyaggá nyilvánítsra felterjesztendő saját
moduljai között. Ezt a munkát tudtam volna kintről is
végezni, e-mail-ben tartani a kapcsolatot, és csakis akkor
hazajönni, ha a félhivatalos levegőben lógásom helyett
valami érdemleges adminisztratív döntés is megszületett
volna a témáim és a személyem mellett.
Londonból felhívtam egy barátomat, hogy találja ki, hol
vagyok. Ő azt mondta, hogy biztos itt vagyok a sarkon, hogy
adjon gyorsan kölcsön pl. 5000 Ft.-ot. Mondtam, hogy nem:
Egy londoni szállodában vagyok, és egy British Airways
alvállalkozónál vagyok holnaptól légiutaskísérő. Az
ismerősnek persze leesett az álla. Onnan sajnos a hülye
fejemmel hazajöttem, mert a Sors hazakényszerített. Ez a
félremagyarázhatatlan hiteles kozmikus hiba-pont az
életemben. Később egyszer felhívtam a barátomat, amikor
megint az alternatív gazdasági modellek kutatója voltam,
hogy találd ki, hogy honnan telefonálok. Azt mondta, hogy
biztos Londonból, egy szállodából. Mondtam, hogy nem! Itt
vagyok a sarkon, és azonnal adj kölcsön 5000 Ft.-ot.....
Nos, ma 2002-t írunk, és én 1997 nyarán voltam kint
Londonban valamint a hollandiai Eindhovenben
helyettesíteni. A főpilóta azzal fogadott, amikor meglátott
engem és megszemlélte a repülős papírjaimat, hogy "minden
további nélkül maradhatsz egy hónap után is, amiről a
telefonban szó volt, de akkor egy kicsit lejjebb kell
mennünk a fizetésben. Ugyanis akkor már nem jár az a
sürgősségi pótlék, amelyet az első hónapra természetesen
megkapsz, ahogy megbeszéltük". Tehát megint teljes fényében
tündökölt a repülő karrierem ismételt esélye. Ugyan sajgott
a szívem az alternatív gazdasági modellekért, de arra is
emlékeztem, hogy otthon meg a repülésért sajgott a szívem.
Elterveztem, hogy a príma nyugati keresetemből lesz note-
book-om, és mind a kettő időágamat meg fogom élni. Mindazok
ellenére, hogy kint voltam, biztonságban volt az új
állásom, kaptam egy furcsa jelet, hogy haza kell jönnöm.
Egy igazi gyötrő víziót és hallucinációt képzeljetek, amely
gyanútlanul letámadott engem, ráadásul nappal. Én
tiltakoztam a jel ellen, és engedetlenséget fontolgattam,
sőt megkezdtem a felülbírálását, és az élménynek a
lelkemből való kitakarítását. Ugyanis a pénz nagy úr......
Úgy tettem, ahogy ilyenkor tenni szoktam: Vártam, hogy a
jelet kíséri-e egy ugyanarra utaló fizikai szintű igazi
három dimenziós jel is. Az is megjött: A hozzám ragaszkodó
osztrák főpilóta eltörte a lábát, és amíg hiányzott, addig
a helyettese elkezdett megint hollandokban gondolkodni. Az
erőfeszítéseit siker koronázta.... A hallucináció+vízió,
amelyet a jó "sógorként" hozzám ragaszkodó osztrák főpilóta
eltört lába követett, úgy lesodort engem a dédelgetett
időágamról, hogy mire észbe kaptam, addigra már megint
itthon néztem a TV-t......
Egy szép napon tehát ottfelejtettek a szállodában, miközben
a visszafelé szóló jegyem eleve is "open" státuszú volt,
amit még az osztrák kapitány fizetett ki. A cég
szolgálatvezetője egyszerűen nem hívott. Én szóltam
telefonon a szolgálatvezetőnek, hogy Kreuzinger kapitány
engem a hó végéig kifizetett a betegszabija előtt, és én
kérem is, hogy tervezzék végig velem a hónapot. Ekkor aztán
megint repültem, de éreztem, hogy az új emberek miatt már
nem olyan szoros a rám mutató szükség, mint amikor
kimentem. Amikor lejárt a szerződésem, akkor szólt a
helyettes főpilóta, hogy hagyjam ott a koordinátáimat, és
ha kellek, akkor megint hívnak. Nagyon udvariasan és
lekötelező stílusban búcsúzott. A londoni Gatwick
reptér "immigration officer"-jéig kísért az utolsó munka-
utamról. Figyeljétek a kozmikusan leselejtezett időágat, és
a feltételes módú ragozást: Ha Kreuzinger kapitány nem
törte volna el a lábát, akkor ma a fél Malévos stuvi-gárda
ott repülne velem havi szép kis summákért. (-Lenne minimum
21 m. 450 e.Ft. megtakarított pénzem, és havi 1500 USD.-om.
Korábbi időágaimat is leltároztam, ahol még kb. ugyanennyi
jött össze.-)
Hazajöttem Pestre, bekapcsoltam a TV-t, és ma is emlékszem,
Terry Black volt benne...... A Kozmosz megint leselejtezett
egy időágamat. De ezúttal olyan erélyesen, hogy lehetetlen
volt nem észrevenni, hogy odaátról nyúltak bele ama
feltételes módú igeragozásaimba, a vagylagosságaim számomra
legkényesebb alkatrészébe. Ez aztán a kozmikus hiba-pont,
és nem az önhiba-pont, a nyavalya törje ki.....
Már a kislányom megfogantatásakor egyértelműen belenyúltak
az életembe, de ez a hazajövetel letaglózó volt. Nem volt
neki azonnali öröm-vonzata, mint régebben a
gyermekáldásnak. Csak a nyomor és Terry Black..... A kint
keresett pénzemnek persze egykettőre a seggére vertem.
Később többször is megpróbáltam visszamenni az én
dédelgetett nyugati repülős időágamra, de addigra már tele
volt a nyugati sajtó annak a Pándy nevű kannibál dunakeszi
ál-lelkésznek a "hulla-jó" sztorijaival, így a sor
legvégére kerültem magyarként, de deklarálták, hogy
számolnak velem. A sor azóta se ért el hozzám..... Azonban
a sikeresen hozzám teleportálódott kis pénzecskékről tudván
tudom, hogy az az én másik időágamról jön. Persze én az
összes ott rekedt pénzt egyszerre szeretném átteleportálni.
Habár vannak fellángolásaim, hogy visszatérek a Lajtán
túlra repülni, de úgy látszik, hogy túl sokat énekeltem
gyerekkoromban, hogy "Áldjon vagy verjen Sors keze, Itt
élnem halnom kell"....... Amikor e sorokat írom, akkor már
rég rájöttem, hogy se Mohamed nem megy a hegyhez, se a hegy
a Mohamedhez, sőt a hegy síksággá változott, Mohamed pedig
meghalt. Csak Vörösmarty, és a Szózat.....
Éppen 2001 augusztusban leveleztem bucira a fejemet, hogy
visszamehessek az én nyugati repcsis időágamra, erre a WTC
mindkét tornya nekirepült egy-egy békésen arra közlekedő
Boeing-nek......... Természetesen rögtön dekonjunktúra lett
a repülős iparág sorsa, és nemhogy engem nem hív ki a kutya
se, hanem még elbocsátások is voltak. Az én nyugati repcsis
időágam pénzét tehát csak a Kozmosz képes hozzám vágni, aki
engem az én időágamról letaszított, és azóta sem enged
visszamenni. Már ácsingózni sem enged. Na ez az a tipikus
önhibán kívüli időág-leselejtező Erő, amelyet megszólítva
előlegeket már kaptam teleportációval, de mivel ilyen
sérülések tömegesen jellemzőek rendkívül értékes magyar
emberekre, így a kompenzációs igényemet eme éles példa
okán, valamint az analóg esetek tömege okán erre a pontra
fókuszálva jelentem be.
Ekkor elkezdtem fohászkodni, hogy kérem annak az időágnak
az elméleti megtakarítási és aktuális jövedelmi helyzetét,
amelyért én igen keményen megdolgoztam, és amelyet nem én,
hanem a Kozmosz szíveskedett leselejtezni, miközben azóta
is egyfolytában vonakodott megkérdezni engem a saját
érzéseim és terveim felől. Itt ugrott be a képbe ama
tapasztalatokkal is megerősített elv, hogy a másokért
folytatott ima beteljesülésére jobban be vannak élesítve
ama kozmikus őrszoftverek. Tekintettel arra, hogy ma
emberek töménytelen létszámban vergődnek hozzám hasonlóan
abban a keserves helyzetben, hogy a Sors kegyetlenül
leverte őket a dédelgetett időágukról, éppen ezért a
Kozmosz köteles odafigyelni rájuk, ránk, rátok, ha az én
esetemet nem önmagában, hanem egy keserves és tömeges
jelenség részeként tárom az Univerzum elé, terjesztem fel a
Kozmikus Ítélőszék elé.
Tehát kérem, a hátralévő összeget egy összegben,
nevezetesen azt a különbözetet, amely nyomor szinten itthon
éltem, amely szintre odakint visszakalibrálva a
fogyasztásomat amennyi tartalék-pénzt ott fel tudtam volna
halmozni az azóta eltelt 52 hónap alatt. (-A "volna" szó,
mint feltételes módú igeragozás utáni elágazás időágáról
van szó, annak teljes matematikájában.-) Plusz
természetesen a továbbiakban is kérem itthon a kinti
jövedelmemet havonta, ugyanis ugyebár eddig sem
tétlenkedtem, és ez után sem fogok tétlenkedni. Virtuális
időágakat írtam az emberiség számára, amelyeket az
remélhetőleg nem fog tudni leselejtezni, hisz a
megmaradásról, és a fejlődésről szólnak. Közben kint akár
megint pilóta lehettem volna. Itthon is ma már minden
egykori stuvi-kollégám pilóta lett, akivel pilóta
végzettséggel együtt voltunk légiutaskísérők. Emlékszem rá,
hogy pont akkor lettek pilóták, amikor én hazajöttem Terry
Black-et nézni. Márpedig egy itthoni pilóta állás és egy
kinti steward állás az nagyjából egyformán tejel.
Most jön egy tipikus hiba-lehetőség, távol az 1-es H-Kulcs
kulcskarikájától: Le kell szögeznem, hogy nem egy NASA
űrpilóta időágát kérem összehasonlító kompenzációs
alapként, hanem egy olyan időágét, amelyet ténylegesen meg
is kezdtem, és amelynek megtartása a teljes realitásomat
képezte.........; - képezte volna, ha nincs a Sorsnak az a
kegyetlen és bornírt szokása, hogy az ún. "véletlenek",
valójában rejtélyes "megfontolások" nevében leverdesi az
embereket a dédelgetett időágaikról.
Továbbá szorosan ide tartozik, hogy a kérdéses időszak
alatt alaposan megugrottak a lakás-árak, tehát a virtuális
időág-apanázsom egy nehezen meghatározható részlete
ráadásul duplán számít, mert nekem ma kell lakást vennem
rajta, és nem akkoriban.... Továbbá ha ezen időszak alatt
kölcsönt vettem föl, annak rendes és késedelmi kamatai
egyaránt az Univerzumot terhelik, feltéve ha létezik
Igazságosság. Ezzel a lakás-árrobbanással, a NASA példával
és a kölcsön-kamatokkal azt szemléltetem, hogy az időág-
leltárban sem önmagunk javára, sem önmagunk kárára nem
tévedhetünk, mert ez azt jelentené, hogy ekkor lesodródtunk
az 1-es H-Kulcs követelményeinek fonaláról. Ekkor
legfeljebb csak rissz-rossz gondolatokat teleportálhatunk
egyik rossz asszociációs körből a másikba, vagy a csöbörből
vödörbe....; - ahogy azt egyébként nap mint nap tesszük is.
HódolaTOM!
A következő részben tulajdonképpen megmaradunk ugyanennél a
témánál.
|
