2014.01.14. 04:53:06 dátumon HIX TUDOMANY > írta:


> Vegyunk ket idealis kondenzatort C-C kapacitassal. Kossuk ossze oket 
egy
> idealis kapcsoloval, ami eloszor nyitott, majd valamikor zarja az
> aramkort. A kezdeti allapot az, hogy az egyik kondenzatoron van U
> feszultseg (azaz Q=C*U toltes), a masik kondenzator ures.
>
> A bekapcsolas utan ugyebar a fele toltes atmegy az eredetileg ures
> kondenzatorra (toltesmegmaradas).
>
> A kapcsolas elotti energia 1/2*C*U^2. A kapcsolas utani pedig
> 2*1/2*C*(U/2)^2 = 1/4*C*U^2. Vagyis eltunt a fele energia.
> Quod erat demonstrandum. Mit szolsz hozza? :-)
>
>
> Udv,
> marky

Marky, Te most itten teszteled a Mikit, hogy figyelt-e villanytan órán!
De most visszatesztellek!

> U.I.: addig konnyu, hogy ha a kapcsolonak R>0 ellenallasa van, mert akkor
> is eltunik a fele energia, megpedig integral R*i(t)^2*dt alapjan az
> ellenallason (raadasul R-tol fuggetlenul mindig a fele energia).

Ugye, exponenciálisan csökken az áram, négyzetre emeljük, R-rel szrozva,  
0- és végtelen között integrálva kijön a hiányzó energia. Csakhogy amikor  
én kisütök egy kondit egy (nem túl nagy :-) ellenállással, akkor recseg  
mellette a zsebrádió! Namármost ha a hiányzó energia hõvé disszipálva  
megvan az ellenálláson, akkor mitõl recseg a zsebrádió???????

János, lengetve vaskalapját!

>Vegyunk ket idealis kondenzatort C-C kapacitassal.
>..
>A kapcsolas elotti energia 1/2*C*U^2. 
>A kapcsolas utani pedig .. 1/4*C*U^2. Vagyis eltunt a fele energia.
>Quod erat demonstrandum. Mit szolsz hozza? :-)

:) Leginkább azt, hogy a hatodik érzékem szerint itt másról van szó.
Meg aztán Te e listán olyan kérdéseket szoktál felvetni, amilyenekhez
nozzászagolni sem tudok. És ez nem olyan.. (Pl. ki emlékszik még a 
valszámra? A fogalmak mint eloszlás, esély, szórás megmaradtak;
amit meg nem használunk, elveszik, ugye.) De azért köszi a kérdést. :)

Na de, ami a kondikat illeti:
Ezt úgy 15 éve ki is próbáltam, megforrasztottam szén nagy
(bár közel sem ideális) pufferkondikból, és valóban:
akár volt benne R (izzó), akár nem, az energia "eltûnt".

>U.I.: addig konnyu, hogy ha a kapcsolonak R>0 ellenallasa van,
Itt van a kutya elásva: ha kapcsoló R=0 lenne, akkor nem reguláris
lenne a hálózatunk, azokkal pedig "nem foglakozunk". :-) 
Egy 2U feszû C/2-re rákapcsolni egy 1U feszû 2C-t R nélkül,
az bizony nemreguláris. Ilyen nem is létezhet. Vagy ha igen,
akkor tényleg elvész az energia. Nem csak hõ lesz belõle,
hanem elvész. Ergo, a tud. mai álláspontja szerint 
nemreguláris hálózat sem létezhet.

Na és ha szupravezetõbõl csináljuk?
Csak tippem van: talán a szuprevezetõk nem linárisak,
és így csak bizonyos áramerõsség alatt nincs veszteségük.
Vagy valami más bibi lesz velük. 
Itt elvileg végtelen áram folyna nulla ideig.
Szikrázott is nekem rendesen. (De semmi nem volt ahhoz képest,
amikor a "kettõhúsz" egyszer megolvasztotta a csavarhúzómat.)

a BenceMiki

>Vegyunk ket idealis kondenzatort C-C kapacitassal. Kossuk ossze oket egy 
>idealis kapcsoloval, ami eloszor nyitott, majd valamikor zarja az 
>aramkort. A kezdeti allapot az, hogy az egyik kondenzatoron van U 
>feszultseg (azaz Q=C*U toltes), a masik kondenzator ures.

Bocsánat, a válaszomban már arra reagáltam,
amit meg is forrasztottam, azaz hogy 2-2 kondink van,
és egy kapcsolóval lehet váltogatni, hogy az egyik kettõ
legyen soros és a másik kettõ párhuzamos, vagy fordítva. 

Egy masik kapcsolóval pedig szét lehet választani
a két párt egymástól a soros-párh. átkapcsolás idejére. 
Pontosabban fordítva: a töltsékiegyenlítõdés idejére
összekapcsolni. Ez utóbbit kapcsolót helyettesítettem
csavarhúzóval, az szikrázott. 

Ezért írtam úgy, hogy C/2 @ U  vs.  2C @ 2U találkozik
összekapcsoláskor. De a lényeg ugyanaz.

a BenceMiki