Kedves Lista, kedves István-varázsló!
Azt találgatjátok, hogy programozható-e a siker akkor is, ha nem tettünk
meg mindent azért, hogy ,,jogos" legyen a siker.
A válasz szerintem nagyon egyszerű.
1. Amit mi potya eredményként könyvelünk el, az magasabb szempontból nézve
része lehet egy tanulási folyamatnak, vagy egy fontos megtapasztalásnak.
Tegyük fel, hogy valaki leszületésekor bevállalt olyan dolgokat, amik
nem
akarnak sikerülni. Hiába erőlködik, nem tudja teljesíteni a
tudatalattijában teljesítésre váró célokat, mert görcsösen akarja.
Olyan környezetben nevelkedik, ahol a siker nem dicsőség, csak szerencse
dolga, stb.
Ekkor valaki rábeszéli, hogy próbálja meg az agykontrollt. Ebben sem hisz,
nem is próbálkozik, mígnem egyszer rákényszerül, mert elfelejtett
megtanulni valamit.
Odafönt persze már aggódva lesték, mikor tér már a jó útra, ezért
megengedik, hogy sikerüljön a próbálkozása.
Ezáltal végre sikerült arra az útra téríteni, amin járnia kellett.
2. Megint potya eredménynek tűnik, hogy agykontroll segítségével erőlködés
nélkül érhető el valamilyen eredmény.
Már mondhatnánk azt is, hogy visszaélés-szerű a jelenség.
Nekünk ekkor sincs teendőnk vele. Egyrészt, nem tudjuk, hogy mi az amit
a
földi léte során produkálnia kell, másrészt azt sem tudhatjuk, hogy
odaföntről hogyan figyelik a ténykedést.
Előfordulhat, hogy engedik egy ideig. Aztán egyszer csak megszívatják,
de
úgy, hogy abban az egy szívatásban minden előző visszaélését megbüntetik.
Én egyébként nem vagyok vallásos, és nem Istenre meg az angyalaira
hivatkoztam, hanem valamilyen felsőbb intelligenciára, amely rendező
szerepet tölt be a mindennapi életünkben.
Mert azt dőreség lenne hinni, hogy mi bármit bármikor következmények
nélkül megtehetünk.
Azt hihetnénk, hogy ez, vagy az a csíny, gaztett megengedhető, mert úgyse
fogja senki megtudni.
Ez tévedés. Ha mi tudjuk, az már elég is.
Úgy olvasnak a gondolatainkban, mint a nyitott könyvben. Amikor pedig
meghaltunk, a tudatunkból lepergetik életünk filmjét, és meg kell majd
védenünk minden kérdéses cselekedetünket.
Persze nem kötelező elhinni, amit írok, de ha már annyit elértem, hogy
elgondolkodott valaki a gondolataimon, akkor már volt értelme írnom.
Minden jót kívánok!
István (Borsodból)
|
