Kedves Lista!

A 2. rész.
Szeretettel, István. (Bp.)

>
A szabadelvû - liberális - nevelés buktatói  - hazai szakvélemény.

Valóban a gyerekek irányítják a szüleiket? Képesek a szülõk akár még
önmagunkból kifordulni, csakhogy megfeleljenek gyermekeik elvárásának?
A Szülõk Lapja szakértõje válaszol.

"A modern gyerek követel, és érdeket érvényesít".
Ami a gyereknevelés kultúráját illeti az utóbbi idõben az
tapasztalható, hogy a szülõk képtelenek nemet mondani, a gyerekek
pedig mindent akarnak, mégpedig azonnal. A mértéktelenség kultúrájában
élünk. Az emberek már nem képesek kemény munkát fektetni olyan
vállalkozásba, ami csak késõbb válik az örömszerzés forrásává. A
modern gyerek követel, érdeket érvényesít, a kívánságai azonnali
kielégítésre találnak. Felmerülhet a kérdés, emögött valóban a gyermek
áll, vagy inkább az a szülõ, aki mindezt hagyja?

A szülõké a hatalom, csak éppen nem szeretnek élni vele. Egyszerûbb a
gyermek jó pajtásának lenni, áttölteni a reggeli kakaót, bekapcsolni a
mesét, indokolatlanul jutalmazni, elnézni a hisztijét, elpakolni
helyette és még sorolhatnám.
Ha mindezt a szülõk nem tennék meg, és a rosszalkodásnak valóban lenne
következménye, és észrevennék, hogy sok esetben a gyermekeink a
viselkedésükkel "pofonért könyörögnek", na, akkor tudnánk erõs,
rugalmas gyermekeket nevelni, akik felnõttként is képesek megállni a
helyüket!

"A szigor nem zárja ki a szeretetet".
Mitõl is félünk? Hogy kevésbé szeretnek majd bennünket, ha szükség
esetén autoriterként lépünk fel? Nem, a szigor nem zárja ki a
szeretetet, sõt a kutatások azt bizonyították, hogy életünk során
azokra emlékszünk pozitívan, szeretjük és nézünk fel, akiknek képesek
voltunk alávetni magunkat gyerekként.

Hova vezet a szabadelvû - liberális - nevelés?
A "non-frustration" nevelés (szabadelvû nevelési módszer)
következtében gyermekek ezrei válnak neurotikussá, végtelenül
szorongóvá. Az egészséges gyermeki fejlõdéshez a szereteten kívül
elengedhetetlen a következetesség, a szabályok, keretek, értékek
megtartása. Az énfejlõdés egyik alapja, hogy megtanuljuk egónk
határait, ehhez pedig a szülõknek kereteket kell szabniuk! Ha ez nincs
meg önállótlanságot, kontrollhiányt okoz, minden helyzet frusztráló
lesz. A frusztráció pedig agressziót, vagy szorongást szül.

Kedves Szülõk, a gyermeknevelés egy igazán hosszú távú befektetés, és
ezt elõször a szülõnek kell megtanulnia, csak ezt követõen várható el
a gyermektõl a türelem. Viszont az biztos, hogy megtérül, és még
kamatozik is.

Forrás: Külföld/ Huffington Post
Szakértõnk: Szegleti Gabriella, gyermekpszichológus
Forrás: szuloklapja.hu

Kedves István!

Kicsit egymás mellé beszélünk, de ez talán jó is lehet "magasabb"
szempontok alapján. Íme egy õsi indiai tanmese Anthony de Mello:
A csend szava, gyûjteményébõl:

Hazatérés

- Három fokozat van az ember lelki fejlõdésében: a testi, a lelki és
az isteni - mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet, pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa,
a hegy, pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa
újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

Szóval azt gondolom továbbra is, hogy bármit mondok, abban nem
hivatkozom Istenre és a Magasabb intelligenciára, mert annyi gyalázat
van a nevük mögött, hogy nagyon sokan emiatt utasítják el a hozzájuk
tartozó gondolatokat, még akkor is, ha sok jó van bennük. Persze ezzel
senkinek a vallásosságát nem akarom kétségbe vonni. Lásd a legutóbbit:
A pápa kijelentette, hogy a törökök népirtást követtek el az
örményekkel szemben. Kérdem én a pápaság nem követett el népirtást a
keresztes háborúkban és az általuk levezényelt egyéb vallásháborúkban?
Ha erre azt mondod, hogy ez az ember és nem az Isten, akkor hiányosak
a bibliai ismereteid. Bizony keményen benne van mindenki.
Tehát: az dobja rá az elsõ követ..................

Amirõl én beszéltem Neked, abban van valami, van az "Én"
megtapasztalása, de nem hiszem, hogy sokat hivatkoztam volna Istenre.
Amit láttam, megtapasztaltam arra nem nagyon jó hivatkozni, mert
mindenki materialista bizonyítékot akar, az pedig nincs. Ezért mondom
azt, hogy én így tudom, gondolom. A halál élménnyel kapcsolatban az
emberek 95% -a arra volt kíváncsi, hogy hogyan "haltam meg", hogyan
élesztettek újra és szinte senkit sem érdekelt, hogy mit tanultam
általa, és mi az a tudás amit átadhatok neki. Ezért aztán azt sose
meséltem el senkinek, mármint a halálom körülményeit. :-) Talán volt
4-5 kivétel, köztük Te is. Látod az arányt?
Te sem hivatkozol a volt ált. isk. tanítódra, hanem tanítod a te
tudásodat. Amit kaptál és amit "szereztél" a tapasztalataid által.
Hatalmas tudás, hidd el, tudom.

No. Én is az "én tudásomat" tanítom és abba nem fér bele az ak.
meditáció érdemtelen elõnyökre való használata. Megtanítom a
gyerekemet a spirituális törvényekre, amiket jónak tartok és
egyetértek velük, de nem "fenyegetem" azzal, hogy ha nem tartod be
akkor majd jól megszívod, mert ezt nem tudom bizonyítani neki!!!
Számára üres fenyegetés lesz. Mint ahogy az emberek 95%-nak is az
lesz. Remélem megérted, amit mondani akarok. Tehát "tanítom" a
tudásomat és megpróbálok példát mutatni, mert a gyermek a példából
tanul. Az elvem: ismerd meg a rosszat és tedd a jót!

Tehát egy példa!
Példát akartam mutatni a Listának, amikor ezt írtam:

> Kedves Márta!
> Erõmhöz, tudásomhoz mértem, megpróbálok segíteni.

No biztos tudod, lehet szavazni a Listán. Erre a hozzászólásomra
kaptam egy kemény nem tetszett szavazatot. :-) Köszönöm. Tanultam
belõle, sokat. Abban biztos vagyok, hogy akinek nem tetszett a segítõ
szándékom, biztos, nem gondolt segítõ szándékkal Márta fiára. Remélem
volt aki gondolt rá, csak nem merte megírni! Tudjátok, nagy szükség
van a kinyilvánításra, mert Márta csak akkor tudja meg, hogy
támogatjuk a bánatában és nem lesz annyira egyedül.

Én a leveleimet a szeretet jegyében fogalmazom és írom meg. Legalább
is így gondolom. Azt, hogy ki, hogyan értelmezi a "szeretetet" nem
tudom befolyásolni, esetleg példák alapján elmondani. Egy kedvenc
mondásom: "A Szeretet felébreszti a lelkiismeret furdalást, a gonosz
megnyugtatja azt!"

Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves Istvánok, kedves Agykontrollosok!



Néhány gondolat a tanulás-nevelés kérdéséhez...  szerintem mindenkinek 
megvan
a maga igazsága :) és vannak még más szempontok is.



Úgy gondolom, hogy a Magasabb Intelligencia inspirációt ad, felismerésekhez
segít, viszont nem oldja meg a mindennapos részleteket (nem is ez a dolga)
és az egot is magábanfoglaló emberi személyiség helyett nem fog döntéseket
hozni, felelõsséget vállalni.



Tanulás és agykontroll... azt is figyelembe kéne venni, hogy majdani
felnõttként a gyerek nem az iskolának, hanem a saját sorsának, önmaga
potenciáljainak és szerepeinek megvalósításáért tanul. Vagyis egy eminens
leckefelmondó gyerek még korántsem biztos, hogy jó életprogram-megvalósító
lesz, sõt...
Egy mai intelligens gyerektõl kitelik úgy összerakni magában a közoktatás
lehetõségét és korlátait, hogy egyszer csak feltegye a szülõjének a
kérdést:

,,Apa/anya, amikor te ilyesmit tanultál az iskolában, mint mi most, mi 
is
lett ennek hasznossága az életben? Egyáltalán emlékszel ezekre az
ismeretekre? Nem gondoltál arra, hogy az életed mostani problémáihoz jó
lett volna inkább valami mást, gyakorlatiasabb dolgokat tanulni? Hogy akkor
tudtad volna, a szomszéd bácsival mégsem kellett volna pereskedned... vagy 
a
pénzedet biztosabb helyedre is tehetted volna..?"



Szerintem ha egy gyerekben egyébként van céltudatosság és igyekezet, nem
látok abban problémát, ha egy-egy érdektelenebb tantárgy ,,kipipálásához"
egy kicsit ,,varázsol"... a lényeget úgyis az dönti el, hogy mi van a mérleg
másik serpenyõjében.



A liberális-számonkérõ szemlélet dualitásában hajlamosak vagyunk a szülõi
klisék síkjában maradni és megfeledkezni arról, hogy kvázi-felnõttnként 
is
lehet kezelni a gyerekünket... vagy idõnként egyenrangú félként elbeszélgetni
vele, megkérdezni a véleményét, hogy az élet aktualitásairól mit és miért
gondol, hogyan érez, mit szeretne, stb. a gyerek nagyon hálás tud lenni
ezért.

A hajón a jó kapitány is sokszor kikéri az elsõtiszt véleményét - a döntés
és a felelõsség persze az övé... de annak figyelembe vételével, hogy
valószínûleg az elsõtiszbõl is kapitány lesz majd és nem mindegy, hogy
ehhez milyen alapokat kap (egy olyan beosztásból, amelyben már komoly
felelõssége van, ugyanakkor mégsem õ a fõnök).



Szeretettel egyre jobban:



Laci