Kedves Lista!

Idõs nyugdíjas nõ panaszkodott a TV-ben. Kapott egy meghívót INGYENES
állapot felmérésre egy mûv. központba. Naná, hogy elment, hiszen
ingyenes volt. A "fõorvos úr" aki akkor lett az, amikor én
állatidomár, rátett pár kütyüt a kezére, bokájára, fejére, majd
elmondta a diagnózist.
Szerencséje, hogy eljött, mert a vizsgálat alapján pár órája volt csak
hátra. De semmi gond, itt a 600 000Ft-os kütyû, ami pár napon belül
meggyógyítja. Egyébként megnyerte a fõnyereményt is - pár edény volt -
de csak akkor kapja meg, ha kifizeti a kütyüt. Lehet részletre is. Még
szerencse, hogy nem volt ennyi pénze az illetõnek, mert különben
kifizette volna.

Kapom a meghívót a termékbemutatóra, ami Egerben lesz. Ingyen utazás,
ebéd. Ennek fejében egy termékbemutatón kell részt venni. Persze, hogy
ráharap a delikvens, hiszen INGYEN van. Aztán ott rásóznak minden
bóvlit, százezrekért, amik nem érnek pár száz forintot sem. Megveszik,
akár "svájci frank" hitellel is. Aztán utána panaszkodnak,
reklamálnak. De nincs kinél, mert eltûnnek az eladók az üzlet után,
mint szürke szamár a ködben.

A brókerek sokkal nagyobb hozamot ígérnek, mint amennyi kamatot a
bankok adnak. Naná hogy hozzájuk viszik a pénzt, mert azt fiadztatni
kell. (Hallottam sokaktól.) Csak azt nem tudják, hogy pillanatok alatt
el is veszíthetik a pénzüket. A világon számos példa igazolja, mégis
újból és újból bedõlnek.

Találtam egy felsorolást: a 7 legnyomasztóbb magyar tulajdonság.
Elsõ helyen áll az irigység és a kapzsiság.
Megfigyeltétek??? A Legnagyobb emberi hiba a kapzsiság!!! Az INGYEN
van!!! Nagy hozam!! Ennek fejében mindenre hajlandók, aztán utána
derül ki, hogy ezerszeresét bukják a kapzsiságuk miatt. Kisbefektetõk.
Így hívják õket, míg a bankoknak ügyfeleik vannak. A kisbefektetõk
névben benne van a bukta mert ezt a brókerek intézik akik nem állnak a
becsület piramis csúcsán. Pedig tisztában kellene lenniük azzal, hogy
a brókerek, a tõzsde ellopja a pénzüket elõbb - utóbb. Aztán én a
nyugdíjamból, ti a fizetésétekbõl kártalanítsuk õket. Laci, mint írta
is, tõzsdézik. A veszteségeit még sosem követelte rajtunk.
Sose nõjük ki ezt a hibánkat???
Miért nem tanulunk más kárán?
Miért esnek bele emberek újból és újból ebbe a hibába?
Ennek elkerülésére van agykontrollos módszer?

Szeretettel, István. (Bp.)

A félreértések elkerülése végett, én nem ítélkezem, csak elgondolkodom
jelenségeken. Hátha van rájuk AK.-s megoldás!
Várom Lacinak, a tõzsdecápának véleményét is. :-)

Kedves Zoli!

Szerintem rosszak a hasonlataid.
Tûzoltók. Minden nap nézem a híradót. Sok tüzet mutatnak, amit
eloltottak a tûzoltók. Szinte mindegyik házat totál újjá kell építeni.
Vagyis földig lebontani és onnan felépíteni, ezt egy emberi testtel
nem mindig lehet megcsinálni.
Tehát ez nagyon rossz hasonlat.

Statisztika. Sokszor azt mutatja, amit meg akarnak mutattatni vele.
Pl. Karcag lakossága mélyszegénységben él. 20 milliárdot fizettek be
mindenki Marcsi nénijének, amit õ elsíbolt. Hol a mélyszegénység??
Egyik állítás: egyre jobban teljesít az ország.
Másik állítás: egyre szegényebbek vagyunk.
Akkor most mi van?
Mióta megvan az internet, mindent lehet állítani és cáfolni. Nem
gyõzöm kapkodni a fejem. Eddig mérgezõ volt a házi szalonna, most már
gyógykészítmény. Olajjal fõzzünk!!!!!!! Szólt a felszólítás. Most
kiderült rákot okoz, a zsír az igazi. Sorolhatnám.
Én eszem a szalonnát a feleségem olajjal fõz, néha kacsa zsírral.
Talán a kettõ kiegyensúlyozza egymást. :-)

Elég sok kérdõívet töltöttem ki. Sokszor elõre lehetett tudni, mi lesz
a statisztikai megállapítás a kérdések összetétele alapján. Úgy
szerkesztik, hogy azt a választ adja amit a kérdezõ akar. :-)

Akár jó, akár rossz, én ellenzem a kemoterápiát. Nem kérném. Igazat
adok Istvánnak (Borsodból) a szelíd gyógymóddal kapcsolatban.
Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves Zoli!


 >>Amint azt már Petõfi Sándor is megírta, nem szabad mindent elhinnünk,
amit az Interneten találunk, különösen, amit lánclevélben kapunk :-)


 Nem azért küldtem a listára, mert lánclevélben jött, hanem azért, mert
egyetértek a benne leírtakkal.

Természetesen minden állítását külön-külön nem tudom ellenõrizni, de mivel
kb. 70%-ban összevág a meglévõ ismereteimmel, kb. 20-at elhiszek, a hiányzó
10-ben gyõzött a cáfolat.


 A cáfolatból egyértelmûen kiderül két dolog:

1. Aki készítette, az tûzoltó típusú ember (hogy a Te hasonlatodhoz
kössem). Egyetlen céljának a levél lejáratása tûnik.

2. A cáfolatnak szánt magyarázatok számomra összesen 3 esetben voltak
elfogadhatóak, 7 esetben egyáltalán nem (mert blablának,
világösszeesküvésnek, marhaságnak állítja be a mondanivalót, és ezzel le 
is
van tudva, stb. Ezen felül olyan dolgokat is felhoz cáfolatként, ami a
saját háziorvosom életmódtanácsaival is ellentétes, tehát nincs perdöntõ
információs értéke.)

11 esetben pedig csak pontosítja az állítást.


 >>A közlésedet egyébként teljes mértékben jó szándékúnak tartom.


 Köszönöm.


 >>Nem régen hallottam egy rádióriportot egy magyar onkológussal. Azt a
hasonlatot említette, hogy ha egy házban tûz üt ki, akkor a kivonuló
tûzoltók a fecskendõikkel, baltájukkal, stb. óriási

kárt és rendetlenséget okoznak. Viszont, ha késõn érnek ki, vagy egyáltalán
nem jönnek, az egész épület porig ég.


 Én is írok egy hasonlatot, aztán mindenki döntse el, miben hisz.


 A daganat lázadást jelent. A teljesen normálisan mûködõ sejtek egyszer
csak besokallnak, és teljesen mást csinálnak, mint azelõtt.


 Mi ellen lázadtak fel?

- A bánásmód ellen.


 Olyan gondolataink vannak a testünkkel kapcsolatban, ami káros. (pl.
anorexiás modellek, de sok más esetet is lehetne sorolni.)

Az is lehet, hogy az ételeink tartalmaznak olyan anyagokat, amitõl a
sejteknek elegük lett.


 Akármelyik verzió legyen is a kettõ közül, a gyógyulásnak életmódváltással
kell járnia.


 Nézzük a tûzoltós hasonlatod lényegét. (Egyébként nagyon szomorú, hogy
ennyire téves felfogásnak ekkora teret adnak.)


 Mivel én lázadást említettem, ezért a hasonlatot átfordítva el kell
pusztítanunk a lázadókat. A baj csak az, hogy a lázadóknak is lehet igazuk,
és vereség esetén a rendszert érintõ problémák ugyanúgy fennállnak. (Lásd
1948-as szabadságharcot, és az utána következõ megtorlást, a problémák
tartóssá válását.)


 A saját testünk lázadását nem vérbefojtással kell megoldanunk, hanem
megegyezéssel.

Rá kell jönnünk, hogy mit csináltunk rosszul, és azt korrigálni kell.


 Minden sejtünk rendelkezik valamilyen tudatszinttel, hiszen el tudja
végezni a dolgát. Ebbõl kifolyólag sejtjeinknek gyógyuláskor érezniük kell
a szeretetet, és jobban, véglegesen képesek meggyógyulni.

Ha viszont megtorlással fenyegetjük az elégedetlenkedõket, akkor a lehetõ
legrosszabb úton járunk.


 Javaslom, hogy nézd meg az Élõ mátrix címû filmet, és majd csak utána
válaszolj a levelemre.

Nagy valószínûséggel nem fogunk elbeszélni egymás mellett. (
http://hix.hu/8SRxVD


 Statisztika:

Fontos, de a célnak megfelelõen szabadon alakítható. (Miközben szétlopják
az országot, a statisztikák szerint egyre jobban teljesítünk. Ez így
rendben van?)


 A statisztika sokkal jobb is lehetne, ha a betegséget inkább a saját
szeretetünk támogatásával akarnánk legyõzni, mint a mérgek
(mellékhatásokkal rendelkezõ tabletták) beszedésével. (Most nem azt
fogalmaztam meg, hogy orvosi segítségre nincs szükség, mert igenis van,
csak õket is kontrollálni kell.)


 Nekem aztán nem fáj, hogy ki milyen módszert választ, mert meggyógyulni
úgyis csak attól lehet, amiben hiszünk.

Meg nem gyógyulni pedig bármitõl lehet.


 Egyszerûen el kell fogadnunk, hogy a testünknek is lehet igaza a tudatunk
ellen. Mivel egységben az erõ, ezért testünket is osztatlan egységként 
kell
kezelni.


 Remélem sikerült gondolataimat érthetõen megfogalmazni.


 Minden jót kívánok!


 Üdvözlettel:


 István (Borsodból)

Kedves István!

A Star Wars filmekbõl kedvencem az a tanulságos összegzõ mondat, ami Obi
Wan Kenobi szájából hangzik el, miután sikertelenül próbálta meggyõzni
sötét oldalra átállt egykori tanítványát: "Csak egy Sith gondolkodik
végletekben." :)

Szerintem a nevelésben két véglet van, amit ajánlatos elkerülni:
- a teljesen "liberális" nevelés, ami következmények nélkül ráhagyja a
gyerekre, amit éppen kedve, hangulata szerint tenne,
- a "szigorú" autokrata nevelés, amikor a szülõ az általa elképzelt
követelményrendszert mindenáron rá akarja erõltetni a gyerekre.

Érdekes módon e két, láthatóan szembenálló végletnek van két közös
(negatív) vonása: a gyerekkel való érdemi, õszinte párbeszéd hiánya és 
a
hosszú távú következmények figyelmen kívül hagyása! Mindkét véglet hibáira
több példát is ismerek, néha jobb, de többnyire rosszabb kimenetellel - 
és
kivétel nélkül alapvetõen problémás, a felnõtt életre is kiható
gyerek-szülõ kapcsolattal.

Ha viszont a szülõ(k) és a gyerek között õszinte viszony van és a nevelés
részeként mindkét oldalon tudatosítják, hogy az élethelyzeteknek és (a
sokszor embert próbáló) feladatoknak mi az értelme, igazából fel sem merül,
hogy a problémák manipulatív szõnyeg alá söprésére AK-t (vagy más módszert)
használjanak. Már csak azért sem, mert ennél sokkal egyszerûbb az önsegítõ
jellegû AK technikákra vagy villámtanulásra építeni!

Mindez nem zárja ki a lelkiismeretes hozzáállás melletti AK-os "rásegítést"
vagy akár azt sem, hogy ha pl. egy nehéz idõszakban a gyerek besokall,
"kérhessen szabit" hogy most ne feleltessék, viszont majd késõbb szívesen
számot ad a tudásáról (így nem elkerülésre épít). Azt is jó módszernek
tartom, hogy ha a gyerek összeakad egy pályára nem igazán alkalmas - vagy
csak éppen nehéz életproblémákkal küzdõ - pedagógussal (és ez
konfliktusokhoz, rosszabb jegyekhez vezet), akkor laborszinten szubjektív
kommunikációval, pozitív üzenetekkel "beszélje meg", oldja fel a
feszültséget. Az is belefér, hogy a gyerek nem minden tárgyból teljesít
egyformán jól, van ami jobban érdekli és valószínûleg ez a
pályaválasztásban is fogja orientálni.

Tehát összegezve: ha valaki másokra irányuló AK-os manipulációra vagy akár
puskázásra építkezik - akár az iskolában, akár azon kívül - és ehhez szokik
hozzá, azzal önmagát csapja be!

Hozzáteszem, hogy anno én sem voltam az "iskola-falanszterre szabott"
mintadiák. Bár az általános- és középiskolában az osztály egyik legjobb
tanulója voltam, eléggé kritikusan álltam az iskolai keretekhez és ennek
idõnként hangot is adtam, "beszóltam" :)
Az érettségit kifejezetten marhaságnak tartottam (ahogy igazából ma is),
ezzel együtt az osztályban én értem csak el színjeles eredményt
(manipuláció vagy puskázás nélkül). Talán éppen azért, mert nem görcsöltem
rajta, a felkészülést magolás nélkül, lazán vettem, biztos voltam benne,
hogy amit négy év alatt megtanultam, elsajátítottam, az úgyis elõ fog
jönni. :)

Szeretettel egyre jobban:

Laci

Ha a vizualizációs gyakorlatokat arra használod, hogy megváltoztass olyan
körülményeket amelyeket nem szeretsz, nem lesz túlzott sikered, mert a
domináns rezgésed arra irányul amit meg akarsz változtatni. Úgy fogod
érezni, hogy egy helyben jársz. A vizualizáció akkor mûködik a legjobban 
ha
a mentális képek öröméért csinálod a jelenben, mert ilyenkor domináns
rezgéseid a lelki képeidre irányulnak, arra amit akarsz, nem pedig arra
amit meg akarsz változtatni - tehát az átmenet az elképzelt valóságba
olajozott és könnyed lesz. Ebbõl következik, hogy a vizualizációt ne
problémamegoldásra használd (ez esetben a probléma rezgése válna
hangsúlyosabbá), hanem arra, hogy önmagadat szórakoztasd vele a jelenben.
Abraham-Hicks