Kedves István!

> Van, akit meg "kell" gyógyítani és van, akinek meg kell mutatni a
gyógyulás útját.

Nem a ,,kell" a kérdéses, hanem hogy a másik oldalon a ,,megengedõ megértés"
és a változás mindig létrejön-e.

A folyóparti kisvárosban szakad az esõ, a folyó kiárad, elkezdik az
evakuálást.
A pap kijön a templomból és imátkozik. Arra megy egy autós:
- Jöjjön, uram el kell hagyni a várost!
- Menjen csak fiam, majd Isten megsegít...
A víz már félig belepte a templomot, a pap kihajol az ablakon és imádkozik.
Arra megy egy motorcsónakos:
- Jöjjön,uram mindjárt ellepi a víz a várost!
- Menjen csak fiam, Isten meg fog menteni.
A víz már a tetõt éri, a pap felnéz és imádkozik. Arra megy egy helikopter:
- Jöjjön uram, elsüllyed a templom!
- Menjen csak fiam, majd Isten megment.
A pap belefullad a vízbe, felkerül a mennyországba és kérdi az Istentõl:
- Uram, miért nem mentetted meg az életem??
- Édes fiam, küldtem neked kocsit, motorcsónakot, helikoptert, de te
egyiket sem fogadtad el...

Békés Karácsonyt kívánok, sok szeretettel:

Lovass Laci

Ösztönzõ sikertörténet:

57 éves vagyok, külsõm abszolút átlagos, öltözetem nem feltûnõ, nem
hivalkodó. És mégis: tegnap, amikor belekeveredtem a
Rákóczi úton, a metrón, az aluljárókban az óriási tömegbe, folyton
azt vettem észre, hogy az emberek szeme megakad rajtam. Öregeké,
fiataloké, nõké, férfiaké. Keresték a tekintetemet, megtorpantak egy
pillanatra és mintha mondani vagy kérdezni akartak volna valamit.
Titokban belenéztem egy kirakati tükörbe, hátha véletlenül egy bugyit
vagy kombinét húztam a fejemre. De nem. Nem történt más, minthogy
elindulásom elõtt egy jókorát meditáltam. Ezt vették észre rajtam,
mert végtelenül nagy lelki nyugalmat sugároztam magamból. Abban az
idõben talán én voltam ott az egyetlen, aki felülemelkedve a
karácsonyi õrületen, ünnepváró, "krúdys" hangulatban sétáltam, és
arra figyeltem, hogy milyen boldog vagyok. Ezt az agykontrollnak
köszönhetem. A lazítás, a rendszeres meditálás békés, szelíd,
szeretettel teli emberré tett.
Sokkal jobb ember vagyok, mint voltam korábban. Másként szemlélem a
dolgokat, átértékeltem sok mindent, más lett a mércém. Csak egyetlen
példa: ma már nem azon kesergek, hogy meghalt az az ember, aki engem
végtelenül szeretett, akivel sok szép ünnepnapot teremtettünk
magunknak, hanem boldog vagyok, hogy ilyen kegyelemben
részesülhettem, hogy engem valaki így szeretett.

Váradi Ilona

és...Remete, köszönöm szépen, és viszont kívánom,
és csatlakozom is hozzád, remélem van még kinek
kívánnunk:)
István , jajaja, aki akarja az csinálja...az unoka csak
kifogás volt, ott volt persze, de...:(