Ilo:
 >korulottuk torteno dolgok, emberi kapcsolataik es ok maguk is. Ha nyitottak
 >vagyunk es beszelgetunk (mint pl. itt), es ha feltetelezzuk, hogy az ilyen

Nem egeszen ertem a nyitottsagot, mit jelent az? A beszelgeteshez is kell
vagy csak a hallottak befogadasahoz? Es a befogadas egyben azt is jelenti
hogy elfogadas, magameva teve's? Mert akkor en nem vagyok nyitott. Barmit
es barkit szivesen meghallgatok, de egyaltalan nem biztos hogy egyet is
ertek vele, es elfogadom. Akkor ez most nyitottsag vagy nem?

Udv.:

gyapo at axelero.hu

Kedves Mindenki!

Nagyon tetszik, hogy ujra beindult a Randi!

Megakadt a szemem valamin, amit Gyapo irt, es hosszu percekig
gondolkodtam, hogy hova is helyezzem el a gondolataimban:

"De nem vagyunk kutyak, hogy mindenaron, barmi aron, eletunk aran is... Ez
hulyeseg."

Valahogy rogton az jutott az eszembe errol a mondatrol: vajon a
gyermekunket sem kell barmi aron, eletunk aran is? Vajon az is hulyeseg?
Ha megis kiallunk a sajat gyermekunk mellett akar az eletunk aran is,
akkor kutyak vagyunk?

Azert erzem ugy, hogy ez kicsit megis ide tartozik, mert a parkapcsolaton
belul elofordul, hogy a par hasonlo erzelmeket (is!) taplal egymas irant,
akarha a sajat gyermeket szeretne. Egyengeti az eletet, tanitgatja,
megvigasztalja banataban, orul a boldogsaganak, segiti az onismeretben, az
onbecsulesben, egyszoval kiall mellette.

En speciel igenis sokszor ugy erzek a parommal, mintha a sajat gyermekem
lenne. Vannak dolgok, amiket en maskepp tanitottam volna Neki, ha
kisgyermek koratol kezdve mellette lettem volna, es ugy gondolom, hogy
akkor talan onallobb lenne, kevesebb onertekelesi problemaja lenne. Mivel
visszaforgatni nem lehet az ido kereket, most kell "megtanitanom" azokat a
dolgokat amik kimaradtak az eletebol, es ugy erzem, hogy meg nincs keso
hozza (igaz, vannak sebek, amiknek a begyogyitasahoz nyilvan keves vagyok,
es talan nincs is ember a Foldon, aki azokat begyogyithatna). Ugyanez
visszafele is igaz. A parom sokszor ugy erzi, mintha en a lanya lennek,
aki hebehurgya, szetszort, turelmetlen, akit meg kell tanitani az
onfegyelemre, a turelemre stb., ha kisgyermek koromtol fogva mellettem
lett volna, ugy gondolja, hogy akkor talan kepes lennek pl. ugy venni
magamnak valamit (akar egy doboz joghurtot, vagy egy szelet csokit,
esetleg ruhadarabot), hogy nem a legolcsobbat veszem, sot, egyaltalan
kepes lennek onalloan a bevasarlo kosaramba tenni egy olyan holmit ami az
en erdekeimen kivul senki maset nem szolgalja. Nyilvan nekem is
onertekelesi problemaim vannak, es nekem is kimaradt valami a
gyermekkorombol, amit talan meg lehet potolni (es nyilvan nekem is vannak
begyogyithatatlan sebeim).

En a parommal tobb lettem. Egeszebb. Es O is eppugy tobb lett velem.
Tobbet kaptam Tole, mint barkitol (beleertve az osszes
szuloi-rokoni-barati jelenseget) egesz eletemben. Orokke halas leszek
Neki.

Es itt el is jutottam az "eletem aran" megfogalmazasig.

Lehet, hogy kutya vagyok. De boldog kutya lennek akkor is, ha az eletemet
kellene felaldoznom erte!

Sziasztok:
             Ivett

Kedves Mindenki!

Rhea, emlitette a kenyelmes-hazassag fotelt, amiben hatradolunk, hogy nem
kell tobbe tenni egymasert semmit, es Ilo egyetertett ezzel, sot, azt
vallja, az egyutteles tobb, mert ugy erzi, hogy jobban meg kell kuzdeni a
masikert.
En ezzel nemigen ertek egyet. Igaz, nem vagyok meg olyan regen ebben a
"kenyelmes hazassag fotelben", csak kb. egy eve, de nem latok sok
kulonbseget a kapcsolatunkban akozott ami azelott volt es akozott, ami
azutan lett.
Talan annyi, hogy a parom szulei ugy tunik jobban megbiznak bennem, amiota
a fiuk felesege lettem, mintegy "kategoriat ugrottam" a szemukben, ugy
erzem. De  a kapcsolatunkban nem lett kulonbseg. Ami valtozas az elmult
egy evben tortent az pusztan "technikai" (ahogy Gyapo fogalmazott). Pl.:
lakashitelt vettunk fel, lett egy hazunk, probaljuk rendbehozni, tovabba
festem a hajam, mert a parom szolt, hogy csunyan oszulok, fessem be.
Vita ugyan neha elofordul, de kifejezetten ritkabban, mint pl. a
kapcsolatunk elejen. Valahogy mar eleg jol ismerjuk egymast ahhoz, hogy
tudjuk mit mikor lehet mondani, csinalni, hogy azzal ne zavarjuk meg
egymas lelki bekejet. Nem erzem ugy, hogy "hatradoltunk" volna a
hazassag-fotelben, es nem tennenk semmit egymasert!

Tamas idezett nehany sort arrol a gyakran elkovetett hibarol, amikor a
parok az eskuvo elott nem jarnak "nyitott szemmel" es az eskuvo utan
minden hibat eszrevesznek (esetenkent felnagyitanak) egymason.
Ezzel nagyon egyetertek. Marmint, hogy ez egy nagy hiba! Sztem. itt
"rontodnak" el a hazassagok. Nalunk ez eppen forditva volt. Mindkettonknek
vannak hibai, ezek rogton ki is utkoztek, es meg kellett veluk kuzdeni.
Most mar sokkal konnyebb szemet hunyni egymas hibai felett. Megint el kell
mondjam a szokasos szovegem: "lakva ismeri meg egymast az ember".
Az viszont igaz, hogy _csupan_ szerelemre nem lehet egy hazassagot epiteni!

Sziasztok:
             Ivett

Kedves Ilo!

Ha neked az adofizetesre vonatkozott a csaszarral kapcsolatos idezet a
bibliabol, akkor ugy olvastad, mint egy izgalmas (?) konyvet. Oszinte
reszvetem! Tovabb errol itt es most nem kivanok elmelkedni, mert nem a Randi
levelezo listara valo, hanem mondjuk egy biblia-temaju listara. Ha erdekel,
maganban folytathatjuk! :-)

Kitartas: Ketsegtelen, hogy nem a papir fogja eldonteni, mi egymashoz valok
vagyunk-e vagy sem, de ha korunk torvenyei azt varjak el, hogy hazassagot
koss, akkor ez az egyetlen megoldas a kozos eletre. Gondolom, nem kell
ecsetelnem, hogy egy esetleges elhalalozas utan mennyit kell galyazni
valakinek, hogy jogosnak velt oroksegere igenyt tarthasson, eppenseggel ez
az a haz is lehet, amelyben kozos eletuket eltek eletuk parjaval. Egy
elettarsi kapcsolat ily' modon veget eresenel nem eleg a gyasz, a
szomorusag, meg azert is meg kell kuzdened, hogy megmaradjon neked az, ami
addig is a tied volt reszben, mert nem egyszeru mindezt kivitelezni. Jo, nem
az anyagiak a legfontosabbak, de eppen ez egy eklatans peldaja annak, hogy
mit var el korunk az egyuttelessel kapcsolatban. Hazassagban ez lenyegesen
kezenfekvobb es egyszerubb.

Zolesz

@@@@@@@
ekezetlenitve
@@@@@@@

Kedves Rhea, kedves Randisok,

orulok a pozitiv hozzaallasodnak es reakciodnak, ugy tunik jol tudsz banni a
dolgaiddal.

 > Azzal egyetertek, hogy belulrol jon a bekenk, de ahhoz, amit elotte
 > mondasz, lenne annyi kiegeszitesem, hogy a masik _mindenaron_ valo
 > boldogga tevesi kenyszere lehet olyan potcselekves, amilyenrol Te
 > beszelsz.

Igazad van, es koszi a kiegeszitest. En ezt meg annyival kiegeszitenem :-),
hogy a _mindenaron_ hozzaalas maga a szemely szamara igen surun nem
erzekelheto, vagy csak nem akar tudomast venni rola - tehat nem mindig konnyu
eldonteni, hogy egy-egy ilyen esetnel mirol van szo. Igy az, hogy valami nem
annak tunik, nem jelenti feltetlenul azt, hogy valoban nem is az.

 > En nem erzem ugy, hogy ha adok egy masik embernek valamit magambol,
 > aminek o orul es lathatoan jobban erzi magat tole, akkor azzal a sajat
 > zavaros onertekelesemet akarnam helyrepofozni. :) Egyszeruen csak adunk,
 > mert az oromet okoz, mindket felnek.

Orulok annak, ha ez Nalad maskepp van. En tulajdonkepp nem konkretan Rolad
beszeltem, hanem az irasoddal kapcsolatos gondolataimat irtam le ugy Neked
mint mindenkinek.

Szamomra az egyensuly a fontos az adas es kapas kozott, ha nagyon kibillen a
merleg az adas fele, legyen az barmennyire odaadassal es joerzessel adva, ott
jo esellyel igaz amit irtam, meg akkor is ha egyebkent jonak tunik minden. Es
mivel az altalad irottak evvel kapcsolatban foleg arrol szoltak, hogy Te adsz,
es annak hogy kapjal a hatarok eleg szilardnak tunnek, igy jott a gondolat
hogy lehet hogy Rad is ervenyes amit irtam.

Egyegkent meg hozzatennek annyit, hogy tulajdonkepp nem is annyira szornyu az
allapot, ha a masikbol meritunk valami hianyossagunk miatt, legalabb is addig,
amig meg nem szunik a kapcsolat. Az pedig hogy hianyos az onertekelesunk,
rengeteg embere ervenyes, peldaul ram is. Ezen kivul meg hany kapcsolat szol
arrol, hogy nem fuggnek semmilyen formaban egymastol... ?

 > Megkerdezhetem, mely pszichologusok allnak Hozzad kozel? :)

A kerdes lenyege ugy erzem az, hogy honnan jonnek az informacioim. Valaszom
ra: Ha igaznak erzed Te is, nem mindegy ? Ha pedig nem talalod igaznak, akkor
is ugyanez a valasz.

Szerintem nem az a lenyeg, hogy min milyen cimke van, meg akkor is ha az
emberek jo resze igy gondolkodik, igy az ertekek mellett konnyen elrohan mert
nem volt rajta az a cimke. Mert kulonben tulajdonkepp miert is nyomna egy-egy
velememy tobbet, ha valaki ismert embertol szarmazik. Maskepp latod ezt ?

Magamrol talan annyit, hogy jarom utamat, figyelek es tanulok amibol csak
lehet. Megismertem sok-sok embert, pszihologusokkal is volt dolgom, csomo
emberrel leveleztem es levelezek maig is. Akikkel reszben azt probalom
vizsgalni, ami szamomra jelenleg egyik legfontosabb kerdes: ki vagyok en. Ugy
mint masoknak is segiteni ugyanebben a kerdesukben, ha fel tudjak mar tenni
illetve valoban meg akarjak tudni. Erre a kerdesre a valasz reszben benne van
abban amit ahogy ir/mond az ember, ugy mint abban hogy hogyan reagal masokra,
csak eszre kell venni. Epp a tukor torvenyei segitsegevel probalom
megkozeliteni az arnyekomat, ami szinten az onismeret fele vezet. Ugy erzem,
egyre tudatosabban latom es elem eletem, es egyre tobbet latok a vilagbol,
egyre tobb reteget sikerul lehamozni mindenrol. Masokkal is szeretnem
megosztani ezeket a felfedezeseket. Ezen kivul olyan temakrol irok, amivel ugy
erzem meg valamilyen formaban dolgom van, kulonben nem foglalkoztatna.

Most mar eljutottam odaig, hogy tudom, hogy nem ismerem magam :-), ugy mint
azt, hogy tudom hogy nem tudok, es azt is, hogy akar mennyire is meg vagyok
valamirol meggyozodve, attol meg tevedhetek. Szamomra azert eleg sok ez is. Na
de eleget irtam magamrol. Sok szep felfedezest kivanok Neked es mindenkinek,
	Tamas

P.S.: Gazso, Neked holnap valaszolok, az a hulye sorlimit. :-)

Szia Ilo, kedves Randisok,

 > Egy gondolatot szerintem hozza kellene meg tenni ahhoz, amit
 > onmagunk es a masik megismereserol irtal: hogy a megismeres egy
 > folyamat, aminek nincs/nem lehet vege, hiszen az emberek valtoznak,
 > alkakitjak oket a tapasztalataik, a korulottuk torteno dolgok,
 > emberi kapcsolataik es ok maguk is.

Koszonom a kiegeszitest, igazad van. Ezert is utaltam en is arra, hogy a jo
onismeret legyen a cel, es nem a teljes onismeret mivel az nincs.

Talan az onismeret merteket kellene valahogyan megfogni. En ugy kozelitenem
ezt meg, hogy akkor ismerem mar jol magam, ha utolag sosem banom amit ahogy
dontottem es tettem, megszabadultam az automatizmusaimtol es felvett
viselkedesmintaimtol es igy masokra valo reakcioim nem valami belso tudattalan
reakciom eredmenye (tehat akcio es nem reakcio) - tehat ha minden dontesemmel
es cselekedetemmel teljes osszhangban tudok lenni, es tudatosan elem eletem
minden pillanatat amennyire csak lehetseges. Nekem ennyi epp eleg lenne. :-)

Meggyozodesem, hogy innen kezdve minden megnyilvanulasom csupan csak a
kombinacioja a mar eddig felfedetteknek, es megtalalva a lenyem magjat egy
olyan foku stabilitast erek el, ahol csak pozitiv meglepetest okozhatok
magamnak.

	Tamas