Kedves Listatagok!
Itt a befejező rész.
3. rész: Információk a kollektív tudatból
Annyit azonban sikerült elérnem, hogy a kollektív tudatból komoly
segítséget tudjak lehívni a nyelvtanuláshoz. Ez a módszer sem
ismeretlen már előttetek, mert megírtam már a listára, de azért nézzük.
Előzetes ismeretként annyit tisztázzunk, hogy mi is a kollektív tudat?
Az emberiség múltbéli, jelenlegi és jövőbeli tudását tartalmazza. Nem a
mi 3 dimenziónkhoz kötődik. Abban a dimenzióban található, ahová
halálunk után kerülünk. Onnan nézve azonban a múlt, a jelen és a jövő
egyaránt egyszerre létezik.
Ezt a dimenziót életünk során legkönnyebben meditációs módszerekkel
látogathatjuk meg. Tehát a kollektív tudat kiaknázása is ilyen formában
történhet.
A kollektív tudat valószínűleg egy önszerveződő rendszer. A tudás
különböző címszavak alá rendeződik, hivatkozások, összefüggések
keletkeznek és tárolódnak el benne.
Amit kb. százan tudnak, az már saját témakörbe szerveződik, míg amit
ettől kevesebben tudnak, az még rejtett, vagy feldolgozatlan
információ.
A nyelveket azonban sok ezren beszélik, ezért könnyű hozzáférni. Amit
most leírok, az nem csak a nyelvi ismeretek elérésére alkalmazható.
Lássuk tehát a megvalósítás különböző szintjeit.
Nulladik szint: Telepatikus kapcsolat emberek között. Csak a teljesség
kedvéért említem meg. A kollektív tudattal itt nincs semmilyen
kommunikáció, ezért a nulladik elnevezés.
Kétféleképpen érdemes hozzáfogni.
Alfában, vagy ha kell, akkor a laborban elképzeljük azt a személyt,
akivel telepatikus kapcsolatba szeretnénk kerülni.
1. A célszemély és a magunk korona csakrája között elképzelünk egy
vezetéket.
2. A célszemély gondolatainak frekvenciáját bemérjük. Kb. úgy, mint
amikor a rádióval keressük az adást.
Akármelyik módszerrel próbálkozunk is, jó, ha eldöntjük, milyen irányú
kapcsolatot szeretnénk: csak vevő, csak adó, vagy párbeszédes.
Első szint: Közvetett kapcsolat. Egy célszemély tudásán keresztül
csatlakozunk rá a rendszerre.
Ezt akkor használjuk, ha fogalmunk sincs arról, milyen információkra
lesz szükségünk, de tudjuk, hogy kitől kapjuk.
Sima agykontrollos módszerekkel, pozitív állításokkal, vagy a laborban
ráhangolódunk az illetőre, pl. a tanárunkra. Elképzeljük, amint a
fejtetőnket egy jó vastag vezeték, vagy cső köti össze a tanárunk
fejebúbjával. Ezen a csövön áramlik hozzánk közvetlenül az ő tudása,
és minden gondolata. A cső azonban kb. félúton felmegy az égbe is
(mert oda képzeljük a kollektív tudatot, mint a Földet körülölelő felhőt).
Az információ tehát két forrásból jön felénk. Mivel a tanárunk közvetlen
közelben lesz hozzánk, az ő gondolatai mintegy erősítőként közvetítik
számunkra a tudást, ezen felül pedig vezérlik a letöltendő anyagot is.
Csak kíváncsiságból próbáltam ki egyetemista koromban, és nagyon jól
működött. Nem kellett túlságosan figyelnem és gondolkoznom a
hallottakon, mert készen, érthetően és logikusan kaptam meg. Amikor
kiejtette a szavakat, már nálam teljesen fel is volt dolgozva a
mondanivalója. De azt is mondhatnám, hogy már a kiejtés előtt átjött
minden, a szavak csak a megerősítést szolgálták.
Második szint: Közvetlen kapcsolat.
Ezt akkor használjuk, ha pontosan meg tudjuk nevezni tudásanyagot.
Ekkor a fejtetőnkből induló tölcsér egyenesen a kollektív tudathoz
megy. Alfában megnevezzük az anyagot, elképzeljük, amint lejön,
elképzeljük, hogy miként használjuk fel.
Ki kell kötni, hogy éber állapotban három ujj technikával vesszük-e az
adást, vagy behunyhatjuk a szemünket is hozzá.
Arról is gondoskodhatunk, hogy a körülöttünk lévő emberek tudása is
hozzánk áramoljon. Pl. vizsga alkalmával, amikor mindenki tud valamit
az adott tárgykörből, és ráadásul jól beazonosítható helyszínen sokan
fordulnak elő. Ekkor úgy képzeljük el a tölcsért, hogy két részből álljon.
Az egyik része, a belső mag felmegy a kollektív tudathoz, a másik, a
külső viszont a teremben fejmagasságtól kb. a plafonig gyűjti az
anyagot.
Harmadik szint: Párbeszédes kapcsolat.
Akkor használjuk, ha nincs a közelünkben senki, aki be- vagy
megtaníthatna minket valamire. Az információt nem készen,
feldolgozva, hanem magyarázattal együtt kérjük. Érteni akarjuk.
Tanítást kérünk.
Ez a technika nagyon hasonlít a laborban várakozó tanácsadóink
meghallgatásához. Van azonban egy kis különbség: A tanácsadók
elvileg a mi tudatalattink válaszait adják elő. Én viszont egy magasabb
dimenzióbeli lényt kérek meg arra, hogy magyarázzon el dolgokat. Ez
mindenkinél változó lehet. Mindenkinek van őrangyala (bár én ezt a
kifejezést nem túlságosan szeretem), hozzá bármikor bizalommal
fordulhatunk. (Vannak olyan meditációs technikák, amikor a szellemi
segítőnk személyesen bejelentkezik, megismerkedhetünk vele.)
Amíg nem ismertem a nadi szimbólumait, addig Karmapától kaptam
leckéket, aztán Padmaszambhava vette át a helyét. Őt szoktam
megkérni a tanításra. (Persze az is lehet, hogy valójában nem is ő
segít, csak én hiszem azt.)
A leckék ekkor nem az én logikám szerint, nem az én szavaimmal
jönnek. Gondolkozni kell rajta, kérdéseket lehet feltenni.
Ezek az információk nehezen, vagy sehogy sem ellenőrizhetőek, mégis
érzi az ember, hogy a színigazat hallja.
Negyedik szint: Folyamatos (on-line) kapcsolat
Ehhez már igen sok feltételnek kell teljesülnie. Agyunkat folyamatosan
használjuk, gondolkozunk valamin, ugyanakkor lazának kell
maradnunk. Stresszes életvitel mellett teljességgel lehetetlen.
A szellemi, vagy spirituális fejlettségünk magas szinten kell, hogy álljon.
Itt az agykontrollos praktikák véget érnek. Itt már nem csak meditáció
alatt, vagy a három ujj technika hatása alatt kell alfában lennünk,
hanem folyamatosan. Ez a csúcs, amit agykontrollal elérhetünk,
azonban az egész agykontroll életmódunkká is kell, hogy váljon.
Amit eddig leírtam, az tisztán agykontrollos módszerekkel is nagyon jól
működik. Azt nem garantálhatom, hogy mindenkinek, de aki igazán
akarja, annak biztosan.
Ezeket a technikákat én másképpen indítom el. Szerintem mindenki
tegye tisztába saját magával, hogy milyen meditációserkentőket
szeretne használni.
Alapból lehet tehát alfában pozitív állításokat, elmetükre technikát, a
három ujj technikát, az álomkontrollt, a szubjektív kommunikációt vagy
az írásos programmódszert használni.
Lehet lazító zenét hallgatni. Lehet mantrákat, vagy meditációs zenéket
hallgatni. Lehet mantrázni. Jó hangosan és sokáig mondogatni az om
mantrát. Élvezettel zümmögtetni az m hangot. Lehet jógás
légzőtechnikákkal hangolódni. A mély ki és belégzéseknek is nagyon jó
hatásuk van, de érdemes kipróbálni a számított légvételeket is. (Pl.:
négyig számolok, és közben jó mély belégzést végzek, majd kettőig
számolva bent tartom a levegőt, aztán négyig számolva kifújom. Aztán
ismét kettőig számolok, de ezalatt nem vehetek levegőt. Nálam ez egy
idő után egyre kisebb légvételekre mérséklődik, a végén pedig már
teljesen lelassulnak az életfunkciók. (Volt olyan, amikor a
pulzusszámlálós vérnyomásmérő 40 körüli értéket mutatott.) Az
embernek sokszor már csak az jut az eszébe, hogy nem ártana néha
levegőt is venni. Nagyon mélyre lemehetünk ezáltal. (A számolás
igazából a szívdobbanás ütemére kellene, hogy menjen.))
A nadisok mindezt megtoldhatják memóriaserkentő, harmadik szemet
serkentő, vagy telepatikus érzékenységet növelő, vagy
problémamegoldást segítő kezelésekkel.
Amikor kellőképpen nagy slamasztikában érzem magam, mindazt amit
leírtam, egyszerre is be szoktam vetni.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
