Kedves math,
> a skolasztikusok teologiaja tehat altalaban logikus, csak eppen egyetlen
> dologra nem alkalmas, nem bizonyitja, es nem is alapozza meg az
> istenhitet. lehetetlen elvi uton valaminek aletezesenek a bizonyitasat
> veghezvinni, mert nincs meg az alap a bizonyitashoz. csak definialni
> lehet, es a definialt fogalmakrol lehet valamit bebizonyitani, de
> letezest nem.
> valaminek aletezeset mindig es csakis episztemologiailag lehet
> veghezvinni: logikai uton, de tapasztalatok alapjan.
Ezt azert kicsit arnyalnam. Meg lehet fogalmazni olyan filozofiai
allitasokat (es ilyen Isten letezese is), amelyek kozvetlenul nem
ellenorizhetoek. Ilyen esetekben a filozofiaban az allitas igazsagat es
hamissagat racionalis ervelesekkel probaljak alatamasztani. Ezeknek egy
resze valoban kritizalhato oly modon, ahogyan fentebb teszed: a deduktiv
ervelesekre gondolok, amelyek nem tamaszkodnak semmilyen empirikus
premisszara vagy csak nagyon nyilvanvaloakra es ketsegtelenekre. Ilyen
peldaul az ontologiai istenerv, vagy Descartes istenbizonyitasa. Ezek
tehat tenyleg biralhatoak azon az alapon, hogy valaminek a letezeset nem
lehet tapasztalatok felhasznalasa nelkul bizonyitani. De nem minden
filozofiai istenerv ilyen! Sot, a legtobbjuk nem ilyen: a legtobb istenerv
tartalmaz tapasztalati elemeket, az emberi tapasztalas valamilyen reszere
hivatkozik. Ilyen peldaul a tervezesi erv, amely egy tapasztalatbol indul
ki, nevezetesen a korulottunk levo vilag latszolagos megtervezettsegebol.
Persze ezek az ervelesek mindig tulmennek valamivel a tapasztalatokon,
tehat olyan kovetkeztetesre jutnak, amelyek valojaban nincsenek benne a
premisszakban, de a kovetkeztetes a legjobb magyarazatat nyujtja a
premisszaknak: a premisszak alatamasztjak a kovetkeztetest. Es ez nem baj,
az ilyen filozofiai ervelesek teljesen korrektek: valojaban maga a
tudomany is ugy mukodik, hogy olyan elmeleteket allit fel, amelyek a
legjobb magyarazatat nyujtjak a tapasztalatoknak, de a tapasztalatokbol
logikailag szigoruan veve nem kovetkeznek, hanem tulmennek azokon.
Abban persze igazad van, hogy a regi filozofusok istenerveiben sokszor
nagyon durva hibak voltak, olyan hibak, amelyeket egy mai filozofus
azonnal eszrevesz. Tehat ezeket a regi filozofusokat altalaban nagyon
konnyu lesoporni az asztalrol, mint ahogy azt kesobbi filozofusok meg is
tettek. Aquinoi Szt. Tamasra hivatkozni tehat eleg nagy ongol,
hogynemondjam az o erveleseit mar Kant is a foldbe dongolte, ma meg mar
tenyleg csak nevetni lehet Aquinoi Tamas gyengecske probalkozasain. De
vannak kortars filozofusok, elso helyen Swinburne, akik igen korultekinto,
kifinomult istenerveket mutatnak fel, olyanokat, amelyek a regi
filozofusok hibait eleg jol kikuszobolik. Na az ilyen ervrendszerekkel
vitatkozni bizony mar nem mindig konnyu, ehhez mar komoly filozofiai
felkeszultseg es gyakorlat kell, de mondanom sem kell, vannak olyan
ateista filozofusok, akik ezzel rendelkeznek es pl. Swinburne ervei is
eleg jol meg vannak mar cafolva. Az ateizmus szempontjabol egyebkent
szerencsesnek mondhato, hogy az ateistaknak igazabol nem feltetlenul kell
a tapasztalatokbol kiindulva ervelniuk, eleg, ha megmutatjak, hogy a
teista doktrinak logikailag nem konzisztensek, tehat a teizmus nem
megalapozott. Ilyen erveles lehetseges peldaul a rossz problemajaval
kapcsolatban: a teizmus alapveto problemaja a rossz jelenlete egy
vegtelenul jo isten altal teremtett vilagban, es a problema
kikuszobolesere tett komoly probalkozasok (peldaul a szabad akaratra valo
hivatkozas) mindezidaig kudarcot vallottak.
Udv,
SziA
|
Megprobalom osszefoglalni azokat a filozofiai meggondolasokat, amelyek
alapjan Jezus feltamadasat el kell utasitani.
Jezus feltamadasa ugyebar egy csoda. Csoda kell hogy legyen, es ezt
kereszteny vitatarsaink is minden bizonnyal csodanak tartjak, nem pedig
olyan esemenynek, amelyet a termeszeti torvenyek megengednek, hanem
eppenhogy olyannak, amelyet nem engednek meg, es amely eppen ezert csak
isteni beavatkozas altal lehetseges. Ha azt mondanank, hogy valojaban mai
biologiai ismereteink tevesek, es egy halott megiscsak feltamadhat, ezzel
lerombolnank a keresztenyseg alapjat, hiszen akkor Jezus feltamadasa a
termeszeti torvenyek altal megengedett esemeny volna, amiben nem volna
semmi kulonleges, es nem szolgalhatna a kereszteny hit alapjaul.
Igy tehat fel lehet vetni azt az altalanosabb filozofiai kerdest, hogy el
lehet-e fogadni barmikor, barmilyen korulmenyek kozott is, hogy valahol,
valamikor egy csoda tortent.
Erre a kerdesre az elso komoly valaszt Hume adta meg. Ervelesenek lenyege
az, hogy ha valaki beszamol egy csodarol, beszamolojat csak akkor
fogadhatjuk el, ha valoszinutlenebb, hogy az illeto hazudik vagy teved,
mint az, hogy a csoda valoban megtortent. De csodarol leven szo, az, hogy
az illeto hazudik vagy teved, valoszinutlenebb kell legyen, mint maga a
csoda -- vagyis annak is csodanak kell lennie, hogy az illeto hazudik vagy
teved. Na de az, hogy valaki hazudik vagy teved, az nem csoda: ez egy
teljesen hetkoznapi jelenseg, ami igen gyakran megtortenik. Ebbol pedig az
kovetkezik, hogy egy csodarol szolo beszamolot soha, semmilyen korulmenyek
kozott nem lehet elfogadni.
Bar Hume ervelesen kicsit finomitani kell, alapjaban veve helyes es ma is
ervenyes. Hume erve episztemologiai erv: nem allitja, hogy csodak nem
lehetsegesek es soha nem tortennek, mindossze azt mutatja meg, hogy soha
nincs eleg jo okunk ra, hogy elhiggyuk oket.
Marmost a gyakorlatban azert nem olyan egyszeru eldonteni, hogy egy
csodarol szolo beszamolot elfogadjunk-e. Hiszen a csoda definicio szerint
a termeszeti torvenyek megsertese, csakhogy mi nem ismerjuk a valodi
termeszeti torvenyeket: amit mi ismerunk, az mindig csak a tudomany
aktualis allasa. Tehat minden allitolagos csoda eseteben elofordulhat,
hogy megtortent ugyan az esemeny, de nem csoda, mert valojaban nem serti a
termeszeti torvenyeket, csak mi azt hisszuk, mert nem ismerjuk eleg jol a
termeszeti torvenyeket.
Ebbol mar latszik, hogy annak, aki el akarja fogadtatni, hogy egy csoda
valoban megtortent, ket dolgot kell egyszerre megmutatnia: (1) hogy az
esemeny valoban megtortent, (2) hogy az esemeny csoda, vagyis valoban
ellentmond a termeszeti torvenyeknek. Nos, ez felettebb nehez dolog, mert
minden olyan erv, ami a (2)-t alatamasztja, egyben valoszinutlenebbe teszi
az esemenyt, es annal nehezebbe teszi (1) megmutatasat.
Tehat azok, akik tagadjak egy csoda megtortentet, ket alternativ modon
vedhetik allaspontjukat. Az egyik, hogy az esemeny valoban megtortenhetett
ugyan, de a termeszet torvenyeivel osszhangban. Talan valami ismeretlen
korulmeny is kozrejatszott, vagy pedig amit mi termeszeti torvenynek
hiszunk, az valojaban nem az. A masik, hogy elfogadjuk, hogy az esemeny
tenyleg megserti a termeszeti torvenyeket, de eppen ezert igen-igen kicsi
a valoszinusege (tehat oriasi a valoszinutlensege), hogy megtortent, s ezt
az oriasi valoszinutlenseget aligha lehet barmifele tanubizonysaggal
ellensulyozni. A csodas gyogyulasok kapcsan az elso tipusu erveles, a
feltamadas eseten inkabb a masodik tipusu erveles jon szoba. De ez a ket
vedekezesi mod egyutt rendkivul hatasos, es jol mutatja, hogy valojaban
soha, semmilyen korulmenyek kozott nem lehet elfogadni, hogy egy csoda
megtortent.
Termeszetesen mindez csak akkor van igy, ha nem feltetelezzuk eleve, hogy
letezik Isten, es idonkent beavatkozik a termeszeti torvenyekbe es
felfuggeszti azokat. Ha eleve teista allaspontbol indulunk ki, akkor benne
van a pakliban, hogy Isten barmikor kozbeavatkozhat: ez egy realis
lehetoseg, amiben nincs semmi rendkivuli, nem nagyon valoszinutlen. Tehat
a teistak egymas kozott joggal merlegelhetik a csodak lehetoseget. De
amikor eppen annak a kerdesnek a targyalasarol van szo, hogy maga a
teizmus megalapozott-e, akkor nem indulhatunk ki abbol, hogy letezik Isten
es idonkent felfuggeszti a termeszeti torvenyeket -- hiszen eppen ezt
kellene igazolni! Ennel a targyalasnal legalabbis agnosztikusnak kell
lennunk, ekkor pedig egy valodi csoda bekovetkezesenek a
hattervaloszinusege rendkivul kicsi. Mindig sokkal valoszinubb, hogy vagy
nem serultek a termeszeti torvenyek, vagy a tanubizonysag nem felel meg a
valosagnak.
Igy hat ki kell jelentenem, hogy Jezus feltamadasat nem lehet racionalisan
megalapozottan elfogadni: aki Jezus feltamadasat elhiszi es Isten
letezeset, a keresztenyseg igazsagat ebbol szarmaztatja, az egy
irracionalis hitet tesz magaeva. A feltamadasba vetett hite csakis abban
az esetben lehet racionalis, ha mar eleve hisz Istenben es abban, hogy
Isten idonkent csodakat tesz; Jezus feltamadasat az istenhit
megalapozasara nem lehet felhasznalni.
Udv:
SziA
|
